Budapest, Budapest, te csodáááááás!

Szeretem ezt a várost.



Nagyon vártam már a karácsonyt, mert:
1. A nyári szabadságomra legkevésbé illő jelző a pihentető volt.
2. Az 1-es pontból kifolyólag tele volt a hócipőm az egész világgal és ennek megfelelően voltam szocializált is.
3. Végre azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Ha éppen hajnali háromig fent voltam, és másnap délig szunyáltam, akkor azt. Vagy olvastam, vagy barátokkal találkoztam, vagy korcsolyáztam, vagy kulturálódtam... A lényeg, hogy nem csörgött a céges telefon, és nem nyüszögtek folyamatosan a gépállatok.

   Annyira szép. A Lánchíd, a Parlament, a Vár és igen, még a propagandacélból, sebtiben átadott Várbazár is.
Ez utóbbinak vannak persze hiányosságai, meg hát jó, nincsen készen, de a korábbi állapotánál mindenképpen csinosabban fest.

(A Várbazár, vagy Ifipark nagyon régóta pusztult már, az ember szíve majd megszakadt érte. Éveken keresztül, szinte napi rendszerességgel jártam el előtte és néztem, és dühöngtem, hogy ez bezzeg nem fontos. Hogy az épített örökségünket hagyják elpusztulni. Hány, de hány olyan műemlék van még mindig szerte az országban, amit meg lehetne és meg is kellene menteni?! Ne legyenek illúzióink, a Várbazár simán összeomlott volna, ha az Unió nem ad hozzá egy kis zsét... és nem kell a népnek egy kis cirkusz a választások előtt ugyebár. ) 

 

És mivel Buda visszavételekor (1686) valaki odavízionálta a bástya fokára Magyarország védőszentjét, hát most sebtiben fel is húztak neki egy szobrot a bástya fokára... Nem, nem a katonának, hanem a védőszentnek. Félreértés ne essék, nincs ezzel semmi baj, nem bánt ő ott fent senkit, csak hát... nem szép az a szobor. Sőt, kimondotta csúnya, na! Ilyet simán legyárt egy általános iskolás is technika órán, persze kisebb méretben... (Állítólag van valami legenda arról, hogy már-már feladták az ostromlók és hazamentek a p....ba, amikor egy ágyúlövést követően egy részen leomlott a fal és előkerült egy Mária szobor. Na, ettől aztán úgy megtáltosodtak a katonák, hogy ripszropsz egy óra alatt bevették a várat... Lehet, hogy így volt, nem mondom, hogy nem, de aki látott már ostromágyút, azt sejtheti, mi maradt volna a szoborból, ha tényleg becsapódik ott egy lövedék. Ki biztos nem állítják többet...) 

A Citadellánál ott a Sörnyitó Szabadság-szobor, lehetett volna róla példát venni. A nő nőformájú, a pálmaág meg pálmaág. Ez meg olyan izé. Tudom, nem tudom értékelni a kortárs művészetet... (Tényleg nem.)

Az Ifiparkra visszatérve:
- nem tudom, ki találta ki, hogy kockakővel borítsák az épület előtt az utat, de felkötözném az illetőt a 86-os buszra és oda-vissza járatnám rajta, hogy Nesze, te idióta,ha megtervezted/aláírtad, akkor járjál rajta! Azt is, aki engedélyezte. No és vajon mikor fog az egész úgy ahogy van megsüllyedni?

- miért vannak rozsdás, bunkerre emlékeztető képződmények a komplexum területén? Nagyon... khmm... divatos biztos, de igen rút is.

- a színpadok fája már most rohad. Nem tudom, milyen programokat szeretnének majd itt rendezni, de egy beszakadt tánccsoport nem túl szívderítő látvány, higgyük el!

Egy szó mint száz: reméljük, sokáig szép marad ez a hely. Megérdemelné végre.

És igen, a gyönyörűséges Vár.
Apukám még elsős egyetemistaként, társadalmi munkában (úgy hívták, építőtábor) lapátolta itt a sittet, ami a második világháborús ostrom után megmaradt. (Igen, több mint húsz évvel az ostrom után is romokban hevert! Az egykori honvéd főparancsnokság épülete pedig még mindig a háborús állapotokat tükrözi, takargatják is rendesen. Szép kis emlékeztető...)




Igen, ez a kincses doboz, ami nemcsak a Nemzeti Galériának ad otthont, hanem többek között a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának.

Az én szilveszterem 2014-ben nem a bulizásról szólt (2013-ban egy punk-rock koncerten csápoltam füldugóval), a nap nagy részét odafent a Vármúzeumban művelődve töltöttem faterral.
A kiállítást amúgy mindenkinek ajánlom, tényleg remek, megéri az 1800 forintos belépőt. Függőleges időtengely mentén vezet végig a Vár és a Vár-hegy történetén és nyugodtan lehet vinni külföldi (angolul beszélő) ismerőst is, mert az egész kétnyelvű! (Egy teljes napot kell rá szánni, mi közel öt órát ténferegtünk odabent és nem tudtuk az egészet teljes mértékben végignézni.)