Mindig is az egyik kedvenc múzeumom volt és hát a Várban van ugye, ami nálam közvetlenül a szobácskám után következik a népszerűségi listán...Nem vicc. Budapesti létemre egyszerűen imádok fent bóklászni a Várban, egyetemista koromban olyan is előfordult, hogy a három lépcsős Mérnöki fizika vizsga (beugró-írásbeli-szóbeli triász, bármelyiket benézted, mehettél újra az egészből...) két fázisa között felbuszoztam és teljes lelki békével varrogattam a kalocsai terítőt a Szentháromság téren...
A Hadtörténeti környékét pedig már gyerekként is imádtam, mert voltak kérem szépen ágyúk, amikre fel lehetett mászni. Később maga a múzeum is a best of listára került, számát se tudom, hányszor látogattam meg.
Volt szerencsém a harangjaival is találkozni.
A toronyban lakó vízköpő pedig mindennél jobban ragaszkodik a villájához. Tessék csak megnézni...
A Márvány lépcső. Nem látszik veszedelmesnek, de azért az...
Az utolsó budai pasa innen nem messze vesztette életét harc közben, 70 évesen!
"Hős ellenfél volt békesség vele!"
Nem biztos, hogy elcserélném a dél-budai panelt egy házra itt, de azért szép.
Na, szóval visszatérve a Hadtörténetire... Ami igazából felcsalogatott, az a legújabb, időszakos kiállításuk. Már a repülőnap óta tudtam, hogy valami készül, szóval rá is írtam gyorsan a szabadságos tennivalók listájára, biztos, ami biztos. Így történt, hogy nemzeti ünnepünkön hirtelen felindulásból (Tényleg hirtelen volt. Az egyik pillanatban még pizsamában neteztem, a következőben már teljes menetfelszerelésben toporogtam a bejárati ajtóban.) én múzeumozni mentem, nem óbégatni valamelyik "megemlékezésre". Ráadásul ingyér, mert jeles napokon a múzeumban nem kell belépőt fizetni, bár azt kell mondanom, hogy a múzeumban megtekinthető gyűjteményekért az 1100 forintos teljes árú belépő semmiség. Ha valaki még mondjuk kattintgatni is szeretne, akkor fotó és videó jegyet kell váltania (990 forint). Előre szólnék, hogy az összes kiállítás végigjárása egész napos program! A múzeum rengeteget fejlődött és bár sem méreteiben, sem anyagi lehetőségeiben nem mérhető a nagy, nyugati hadtörténeti intézményekhez, nincs oka szégyenkezni!
Az állandó kiállítások nagy része már elég régóta látható, de említést érdemel a (számomra) új, amúgy 2006 óta látható "...és legördült a vasfüggöny, Magyarország katonai története 1948-1968"
'56-ról amúgy is meg van mindenkinek a maga véleménye és verziója, itt végre meg lehet nézni a történelmi tényeket is... És ha valakinek elege lett a fegyverekből, akkor átkocoghat a múzeum egyik időszakos kiállítására, a Játék katonák - katonai játékok elnevezésűre nosztalgiázni. Dugós puska, vesszőparipa, ólomkatonák... hajajaj! Bár én erősen sérelmezem, hogy szeretett Morzsám "fajtájából" egy darabot sem találtam a vitrinekben... No de kérem! RC tank van, de zsinóros nincs? Ejnye! (Mondjuk az is lehet, hogy aki egyszer kapott egy Morzsát, az nem szívesen válik meg tőle. Én legalább is még mindig nem adnám oda senkinek az enyémet.)
A fő attrakció persze jelenleg a Sólymok és Messzerek - német és magyar légi fegyverkezés 1918-1945
Nagyon szép, átgondolt kiállítás, talán a legjobb, amit az utóbbi időben volt szerencsém megtekinteni mind külföldi, mind belföldi viszonylatban. Az egész eredendően két nyelvű - magyar és német -, de gondoltak arra, hogy valaki se egyiket, se másikat nem beszéli, így hát van szabadon kölcsön vehető, angol nyelvű leírás! Komolyan. Az egész annyira igényes és objektív, hogy már-már szürreális... Tényekre koncentrál, nem mosdat szerecsent (ami pedig manapság nagy divat), nem ítélkezik, egyszerűen csak elgondolkodtat. Ha valaki nagyon szeretne, akkor interaktívkodhat is - a korabeli Filmhíradó mondjuk illik a képbe, de olyan hangos, hogy beleszakad az ember dobhártyája. Nem szeretném lelőni a poént, mindenki menjen el, nézze meg és okuljon belőle, de ha azt mondom, hogy megtekinthető a világ egyik legelső gázturbinája - Jendrassik György CS-1es "csónakmotorja" - és egy Messzer gépszíve...
Ott állni egy Bf-109-es motorja mellett... Hát, a legkevesebb, hogy hátborzongató érzés. Legalább is nekem, aki közismerten szentimentális hülye vagyok, ha gépekről van szó és a Messzer volt gyerekkorom egyik imádott vasmadara (fej-fej mellett a Focker FW-190-essel).
Ráadásul ennek a motornak és a gépnek, amiből való, története van, nem egyszerűen csak egy földből kiásott vasdarab, aminek néhányan látják.
A kiállítás szórólapja itt megtekinthető, emitt pedig a kiállítás leírása néhány képpel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése