Városok - Bosznia, második rész

A dél-szláv területekre általában két ok miatt megy az ember:

• egyrészt nagyon olcsó (még a magyar fizetésekhez képest is)
• másrészt gyönyörű.

Nagyon régóta ígérgetem ezt a bejegyzést a bosnyák városokról, legalább is arról a kettőről, ahol sikerült több-kevesebb időt eltölteni. Nagy történelmi leírásokba nem bocsátkoznék, beszéljenek inkább a képek! 

Mostar

1996 óta volt a bakancslistán, mindig fogadkoztunk, hogy márpedig idén elmegyünk ide... most végre sikerült.













Csezva és kávésfindzsa.  A bazárban pedig nagyon szép kézműves holmikat lehet kapni bagóért. No meg bureket. Nagyon finom bureket. (A mostari verzió nálam jó orrhosszal vezet a szarajevói előtt. Kár, hogy nem vettünk belőle többet.)

A mostari. 

 A híres Öreghíd, amiről már írtam a hídsorsokban. 

A katolikus templom. A tornya valami 36 méter magas. Impozánsnak tűnik, de valójában csak egy jókora modern betonépület, szakrális funkcióval.
A tornya messziről látszik - a városi legendák szerint az volt a cél, hogy magasabb legyen, mint a környező mecseteket "rakétái". Hogy mire jó ez az egész - mármint a ki tud magasabb, a másikat bosszantó műtárgyat emelni -, azt nem tudom. Szerintem hülyeség, de ők tudják.




Sarajevo

Na ja.

 Memento mori. Bár Sarajevot szépen helyrehozták, azért egy-két épület még mindig a polgárháborús éveket idézi. Ez valamikor bevásárlóközpont volt, és a városba beérőket fogadja... igazán impozáns.
A város egyébként iszonyatosan szerencsétlen helyen van, egy völgy kellős közepén. A környező vonulatokról minden pontja kényelmesen belátható és belőhető. (Ki is használták ezt...)

 Tarka-barka villamosok. Szerintem cool, mások szerint szedett-vedett. Az egyik fele ilyen, a másik olyan, de megy... és ez a lényeg.   

Anyu személyes kedvence. (De hiszen ezt úgy hívják, mint engem...) A villamosvezető visszaintegetett :)

Baščaršija. Minden nagyon nagyon színes. Külön utcája van a kajásoknak, az ékszerészeknek...

 Az éttermesek utcája tele van hasonló kiülős helyekkel. Van néhány sütöde, ahol még szács alatt készítik a kaját.

 

 Rengeteg csetres, de azért tetszettek.

A világ első nyilvános WC-je és ma is üzemel.
1530-ban nyitott meg, 1992-ben lerombolták (Hogy mi a francért kell telibe lőni egy klotyót?), 2001-ben újra megnyitották.
Teljesen kulturált pottyantós típusú.

 A mecset macskája, avagy minipárduc fenségességének teljes tudatában... (Csodáljatok, kétlábúak! Na, mi lesz?)

És az utcasarok, ahol voltaképpen kirobbantották az első világháborút. A tábla azon a helyen áll, ahonnan Gavrilo Princip lepuffantotta a Monarchia trónörökösét és annak kedves feleségét ( Értem én, hogy egyenjogúság, meg minden, de a hercegné meggyilkolását nem értem...)
Az utca amúgy eszméletlenül kicsi, teljességgel érthetetlen, miért próbált meg behajtani a sofőr azzal a batárral, amit itt már bemutattam.


A kis képen látható helyen tervelték ki a gyilkosságot, az udvarban ma is a negyed egyik legfelkapottabb kávézója található.A helye neve Morica Han.
Lépten-nyomon történelem.

 A könyvtár a mai napig nem üzemel. Az épületet nagyjából helyrehozták, mivel a város ostroma alatt találatot kapott, a tűzben viszont számtalan felbecsülhetetlen értékű irat megsemmisült. (Remélem, van egy külön bugyor a pokolban azoknak, akik így vagy úgy könyvet pusztítanak.)

Örökláng az elesettekért. Minden rendszer más és más elesetteknek ajánlotta.














És akkor egy kis kiegészítés a 2013-as úthoz.

 Szeretném felhívni a figyelmet a bazár két kitűnő vendéglátó egységére.
A kis képen szereplő csevapozdában hihetetlenül finom szarajevói csevapot lehet kapni. (Csevap szarajevói pitában, vöröshagymával.)

 Itt pedig szács alatt, hagyományos módon készül a burek.
Szácsot egyébként lehet venni több helyen is, ez egy nagy, kerek edény fedővel.

Vrelo Bosne.
A Boszna folyó innen ered, csodálatos kis park, a szaravejóiak előszeretettel jönnek ki ide ejtőzni. A belépő 1 euró.
Tele van apró vízesésekkel, minden csupa zöld.
A park végében indul az a platánsor, amit még Ferenc Jóska tiszteletére ültettek...

A folytatásban jön a Skadari-tó.