Egy tánccipő emlékére

Szomorú szívvel tudatom mindenkivel, aki ismerte őt, hogy szeretett hard shoe-m hosszú évekig (Majdnem 10 év, emberek!) tartó, hűséges szolgálat után a mai napon nyugdíjba vonult.

Felsorolni is nehéz lenne, hány színpadot és próbatermet látott aktív szolgálata során, hány érmet, kupát, oklevelet nyertünk együtt.
Megfordult tévés felvételeken - éppen egy ilyen alkalommal törött be 2004 telén, műsorfelvétel közben, élő-egyenesben, de addig szétszedte a lábamat -, céges partikon, gyerekek-felnőttek nézegették, hogy vajon mitől szól...
Látott vért, verítéket és könnyeket is (mindhárom szó szerint értendő) - én meg csillagokat, amikor a sarkával a bokacsontomat trafáltam telibe, vagy leszedte az összes lábujjamról a bőrt tánc közben... A sípcsontomon meg van egy csinos fehér heg, amit a cipő sarka vágott néhány éve...
Szerettem a hangját, ezért nem váltam meg tőle akkor sem, amikor lenyúlt a lábamról, plusz szétnyílt az orra a varrásnál, és majdnem leesett a lábamról tánc közben, mert elengedett a csatja. (Úgy mentem fel a színpadra versenyen, hogy fekete szigetelőszalaggal tekertem körbe, nehogy a hófehér versenyzokni kikandikáljon a lyukon...)
Járt Magyarország mellett Szerbiában, Németországban (itt nyertünk először hivatalos versenyen), Csehországban, Ausztriában és talán Írországban is, bár erre most nem esküdnék meg. Végigkísérte a teljes versenyzői pályafutásomat, megélte három táncshow születését, és a legkülönbözőbb zenekarok koncertjein láthatta a nagyérdemű. (Ha azt mondom, hogy táncoltam benne rézfúvósok szolgáltatta zenére is, azt valószínűleg kevesen hinnék el... Pedig így történt.)
Ez a cipő sosem hagyott cserben, bár egyszer rohadt nagyot tanyáztam benne színpadon... Veszett erős hangja volt/van (egyszer kiborítottuk az alsó szomszédot, aki éppen a lakását árulta), a tip alig kopott az évek alatt, pedig nemcsak ideális körülményeket látott és ma, amikor hosszú idő után először ismét külföldön koptathatta a deszkát, feladta a harcot.
Emlékét - és őt magát is - természetesen megőrizzük. 

UPDATE: Cipike 2014 őszétől újra táncol! Mivel a gazdájához hasonlóan nyughatatlan fajta, és a tánctanárom szavaival élve még nem kifli-állapotú, előkepesztett a fiókból, ahova a költözésem után került és kisírta magának az újbóli szereplést. Hamarosan ismét versenyzünk, ő meg én, no és persze a ruhám, akinek az átalakulását itt a blogon követhetik majd az érdeklődők.