Én... muskátlit... én, aki Növény Egyet a legnagyobb mínuszokban ottfelejtettem egy ablakpárkányon az utcán. Szegény, egy teljes éjszakát töltött egyedül egy sötét utcán a cég otthoni részlege előtt. Szerencsére másnap, amikor visszamentünk érte, ő is és a szép, piros kaspója is még ott voltak. Növény Egy azóta már megtért őseihez, Anyu hiába próbálta rehabilitálni, de sajnos menthetetlen volt...
Szóval valamelyik napfényes reggel, amikor az erkélyen nyammogtam a szendvicsemen, kitaláltam, hogy márpedig nekem muskátli kell, virágládában! Mindezt úgy két-három hete, csak közben volt egy grillparti, meg egy-két születésnap, így aztán becses személyem túlságosan
Ez mind szép... de hogy fogom elvinni? |
Mint tudjuk, nincs lehetetlen, de épp elég volt a képen látható két virágládát, egy cserepet alátéttel, virágtápot, nyolc akciós aprónövényt, egy virágmixet és három muskátlit ellogisztikázni...
Egy biztos, legközelebb több szatyrot viszek, bár a bukósisak se rossz kosárnak - három aprónövény utazott benne hazáig, az egyik valószínűleg sokkot kapott, mert ma reggelre lehullajtotta a virágját...
A párhuzamosan futó fűszeres kiskert projekt első két növénye - petrezselyem és snidling - már korábban megkapta a lehetőséget az indulásra, mert vettem virágföldet. Jó, a krumplisalátás vödröt én se mondanám elegánsnak, de a célnak megfelelt, abszolút egyedi és ami a lényeg, hogy a projekt sikeresnek ígérkezik, mert az első kis csírák már előkukucskáltak.
Ilyen volt... |
Ilyen lett |
Muskátlik bevetésen |
Momentán ilyen az erkély. Ami még hiányzik, az az eper és a levendula, valamint plusz egy pánt a balkonládához, mert a réginek valamiért csak az egyik fele van meg, és persze bugázni kéne a bolhapiacon majd valami virágtartót is, hogy a szaporodó állomány ne a földön csövezzen.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése