Grazi séták - a Schloßberg

A híres neves óratorony

A Schloßberg - Várhegy - Graz egyik legfőbb látnivalója, kötelező turistaprogram. Mindegy, milyen évszak van, oda fel kell menni és kész. Nemcsak azért, mert milyen turista már az olyan, aki a legnevezetesebb látnivalót kihagyja egy számára ismeretlen városban, hanem mert megéri. Mert szép, és mert ilyen panoráma mellett még a sör is jobban csúszik. (Greenie ajánlja: a Gösser barna söre igen jó, tessenek kipróbálni! A panorámával együtt meg még jobb...)
A Schloßberg Graznak tehát olyan, mint Budapestnek a budai Várhegy, csak éppen ott van vár (mármint Budán), itt meg nincs.  Vagy legalább is nincs már meg az egész.
Pedig Európa egyik legerősebb erődítménye állt ezen a hegyen, nem is tudták bevenni ostrommal, pedig próbálkoztak szép számmal.

Ilyen volt, mielőtt füstbe ment... nem Greenie, nem viheted haza!

Az utolsó koppanó Napóleon volt, és hát nem esett túl jól a kis korzikainak, hogy az egész nyugati világon átgázoló seregeit egy hadmérnök-őrnagy néhány katonával feltartóztatta... Fel is durrantatta bosszúból az erődítményt, éppen csak annyi maradt meg belőle, amit a derék grazi polgárok meg tudtak vásárolni. Még jó, hogy nem sajnálták azt a majdnem háromezer guldent, így megmaradhatott a város jelképének számító óratorony és a harangtorony.
A kivásárolt műemlékek a hegyen elszórva találhatók, különféle sétaútvonalak kötik össze őket. A harangtorony előkelő helyet foglal el a megnézendők listáján. Helyes a kis makett, ugye? Na, az odabent van, a harangtoronyban. Ahogy a harang is, ha már harangtorony. Persze, lehetne harangtalan harangtorony is.

Ez a kis édes, körülbelül négy és fél tonnás apróság teng-leng odabent. Felnézve erre a mérnöki mesterműre ötlött fel bennem az alábbi kedvesség, mechanika oktatóimnak ajánlom szeretettel: Határozza meg a harangot tartó szerkezetben ébredő erőket, amennyiben a harang tömege 4,5 tonna és éppen a fent látható, rögzített állapotban van. (Igazi hardcore rácsos tartó) 

Kockáknak: a harang nem nyugalmi állapotában leledzik, hanem éppen leng... Hogy mennyire leng ki, azt nem tudom, mert nem láttam. Az biztos, hogy zajos buli lehet...

Ő szerencsére megúszta az "önkéntes adományozást" nem úgy, mint a Napóleon orra alá borsot törő várvédők emlékműve, a Hacker-oroszlán. Ennek eredetije ugyanis ágyúként végezte a II. világháború idején, azóta szerencsére (és a sok idióta örömére, akik előszeretettel másznak fel a bronzmacsekra fotózkodni) visszaállították. 

Ottjártamkor egy nagyon idős bácsi, hihetetlen stájer tájszólásban elkezdte nekem mesélni az oroszlán történetét. Ő még emlékezett az eredetire és arra is, amikor ezt a mostanit átadták. Sajnálom, hogy a legtöbben megmosolyogják az ilyen közvetlen, idős embereket (részegnek vagy lököttnek tartják, amiért szóba elegyedik idegenekkel). Azt üzenném nekik, hogy most még nevethetnek rajtuk, de ezek a bácsik és nénik nem olyan sokára már nem lesznek közöttünk, a történeteiket soha többet nem hallgathatjuk meg és ezzel nem ők veszítenek, hanem mi. Mert csak a történelemkönyvek maradnak, amit a mindenkori szájíznek megfelelően írnak... 

Ez meg maga a tömény irónia:

Hogy mi van odaírva?
Liberté - Égalité
És hogy mi ez? Egy kis francia szuvenír az ágyúbástyán.
Ezt egyébként utólag építették vissza, és állítólag van ott egy múzeum is - a Garnizonmúzeum - de még sosem találtam nyitva.
Bezzeg a trafik a sok szuvenyírrel! Nem mondom, hogy nincs közöttük aranyos cucc, de a többség egyszerű giccs.

Autentikus

Az általam leginkább kedvelt szuvenír amúgy is a lapított érme.
Azért legalább meg kell küzdeni...

Napoznak a srácok

Ágyú kilátással

 

Van még persze sok más látnivaló is: a püspök széke, a kínai pavilon, a cikornyás ciszterna, az ismeretlen lovag szobra, a török kút, a kert a rengeteg virággal és az exhibicionista varjakkal, no meg a hadilépcső, de említhetném még a művészlakot és a kazamatát is...
És igen, majdnem kihagytam: a sikló.
(A budavári szebb. Sokkal szebb.)
A tömegközlekedési vállalat üzemelteti, érvényes bérlettel ingyér van - amúgy 2 euro/út. Én inkább sétálok, köszönöm...
Végezetül egy látkép a babavárosról onnan, ahonnan az ágyúk figyelnek.