Úton

Gyönyörű, egyszerűen lenyűgöző... az is, hogy mennyire képes az ember rombolni a tájat.
(Baromi lehangoló, amikor az alpesi látképbe beúszik egy pláza.)
A mai napot úton töltöttem, természetesen Jackpottal, akit először is ki kellett szabadítanom - merthogy lejutni a mélygarázsba nem is volt olyan egyszerű -, aztán tudtunk csak elindulni. A 640 kilométer nem is volt annyira fárasztó, mint gondoltam: a német szakaszon persze csak volt korlátozás - ahol nem, ott azért meg lehetett nézni, mit is tud a kicsi kocsi -, Bambi is felbukkant az autópályán - kerítésen belül, á, nem nyomtunk mind satuféket -, az osztrákon meg benyeltem az IG-L-t... 100 km/h max, és ha elkapnak, nemcsak a sebességtúllépésért fizetsz, hanem a környezetrongálásáért is. Nem, a völgyben lévő gyárak és fatüzeléses házak nem ontják a károsanyagot...
A svájci szakasz pedig minden pénzt megért. Sajnos, félreállni fotózni nem volt lehetőségem: egyik oldalt a sziklafal, a másikon a szakadék, kettő között egy-egy sáv, ha van is padka, az csupa fagyott hó. A megengedett 80 km/h, de örülsz, ha találsz olyan szakaszt, ahol eléred... Ha busz jön, fékezel és reménykedsz, hogy marad tükröd.
A kis településeken átvezető út helyenként egy nyomú, szinte sikátor: valaki enged...
 Többször volt olyan érzésem, hogy eltévedtem, kezdve rögtön az osztrák-svájci határszakasszal. Döbbenetes, lélegzetelállítóan gyönyörű, mondhatnám, időn kívüli. Minden tiszteletem Hannibálé, aki harci elefántokkal kelt át az Alpokon!  A fényképek egyszerűen nem adják vissza ezeknek a havas csúcsoknak a zord szépségét.
Nem lehet leírni, milyen érzés közöttük autózni...

Ennek a tetején áll egy házikó...

A sok hosszú csúcsú templom - komolyan, kétféle volt: hagymakupolás és manósapis -, a várromok, az elhagyott, öreg katedrálisok, az érintetlen erdők.  Tényleg néha azt vártam, hogy elém pattan egy tündér, vagy egy manó - esetleg Ötzi egyik kevésbé ismert rokona...
(Nem vicc, van Ötziland!) 
St. Moritzról egyelőre nem tudok nyilatkozni.
Ha szereztem egy térképet, mindenképpen felderítem munka után. Amit eddig láttam belőle - valószínűleg tök hülyének néztek, hogy mentem egy kört a körforgalomban, más kérdés, hogy egyszerűen nem találtam, amit kerestem, muszáj volt megnéznem még egyszer a kijáratokat - az ígéretes.
Jackpot egyébként kiválóan teljesített, egészen a szívembe lopta magát... Azt kell mondjam, remek kis jószág. Meg is veregettem a kis kobakját, amikor végre landoltunk. Mivel be van öltözködve, fényképet nem közölhetek róla - amúgy elég sokan fotóztak minket, lehet, hogy felbukkanunk valami magazinban. (Még a végén cölöp leszek, jippijé!)
Hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg még több fényképpel.