2012. december 9., vasárnap

Last minute shopping hókotróval

Az éjszaka folyamán sikeresen leérkezett tizenöt centi hó. Köszönjük, kedves Holle anyó, nagyon szépek lettek tőle a környező hegyek, azonban ma reggel rohadt nehezen találtam meg a fehér takaró alatt a fehér autómat...
Legközelebb kérlek, ne rázd fel ennyire a dunyhát, mert csak összetöröd benne a tollat, ráadásul több mint egy óra volt letakarítani a jószágot! Vivát jégkaparó...  franc se számított rá, hogy egyrészt havazni fog - nem néztem időjárást -, másrészt rögtön ennyit.
Így nézett ki a kiskert...
A kocsiban naná, hogy nem volt kefe, én meg nem közlekedem hóbuckaként. Eredmény: Dini és Dani egy egész estét töltöttek a szárítón, én meg úgy néztem ki, mint egy hóember csíkos sapkában. Áldassék annak neve, aki feltalálta az ülésfűtést!
Azért a shopping sikeres volt: megvan az átalakító (az utolsó helyről az utolsó darabot hoztam el), mostantól akár 150 országba elutazhatok, mindenhol rá tudok csatlakozni az elektromos hálózatra és az is kiderült, hogy nemcsak otthon hízták ki az autók a parkolóhelyeket, hanem itt is. Az amúgy nem extrasize gépsárkány igencsak szűkösen fért be a parkolóba. Pufi. Diéta lesz, én már látom...
Eme szombattal továbbá véglegesen megnyitottnak nyilvánítom az adventi időszakot - ez nálam mindig az első, fagyjunk szét sötétedés után a karácsonyi vásárban fényképezőgéppel eseményt jelenti.
Korábban ígértem képeket a kedvenc kirakatomról. Íme:

Ezek mind karácsonyfadíszek!
Egyszerűen meseszép az egész. Az ember csak áll, és bámul. Mindenféle dísz van: autó, mozdony, Télapó, Jézuska, házikó, és még tűzoltóautó is!
(Ha valakinek van kedve, meglephet azzal a gyönyörű gőzmozdonnyal ott középen...)
Ez pediglen maga a bolt:


Felhívnám a figyelmet a bal alsó szélen lógó traktorra!
Nem csoda, ha mindenki megáll, és tátott szájjal bámulja a sok csillogó díszt. A kor nem számít - a felnőttek éppúgy nem tudnak elmenni mellette, mint a gyerekek, sőt.










Ha pedig adventi vásár, akkor sült gesztenye. Korábban úgy tudtam, hogy nem szeretem a gesztenyét.
Az osztályos gesztenyézés óta rájöttem, hogy tévedtem.
A főtér elején, ott ahol a villamosok elkanyarodnak, van egy gesztenyés stand. Egy idős bácsi árulja az óriás szemű gesztenyét.
Ott süti egy nagy vaskaszniban. Mennyei! 










Ha pedig csokoládé, akkor Linzbichler
Ezek a rozsdás "vasak" mind csokiból vannak.
Ilyet is elfogadok...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése