Tükröm, tükröm...tükörjégen

Szóval egy kis összefoglaló: még élek. Ez lehetne másképp is, de a közhellyé vált mondás szerint sose vezess gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repülni tud... Az enyém szerencsére ott volt, és elintézte, hogy éppen ne jöjjön senki szembe addig, amíg összeszedem a jószágot.
Mielőtt valaki a szívéhez kapna (jaj, vagy francba), csak annyi történt, hogy csúszott a tükörjég, vagyis a téligumi sem mindenható, és bebizonyosodott, hogy van értelme a vezetéstechnikai tréningnek... (Legújabb híreink: ugyanezt a kocsit csütörtökön a nálam sokkal rutinosabb kolléga is eldobta, szépségeset drifteltünk lefelé jövet a Bernináról...)
Szóval ha valaki esetleg tényleg hasznos ajándékkal szeretné meglepni egynémely (autóbolond) hozzátartozóját, akkor ez tökéletes lesz. Székely Gyula bácsi hatalmas arc, jó szívvel ajánlom mindenkinek a tréninget, bármilyen autóval lehet menni - én az első tréninget a Szergejjel csináltam meg, nyüffögött is a jármű a kínzás miatt (elment az alapjárat, mert nem kapott benzint egy istenes vészfékezés után. A további feladatokat emelt alapjárattal csináltuk végig, de végigcsináltuk. Érdekes volt látni, hogyan zsugorodik babszemnyire a csillagosluxusautós népművészeti agyagedény egója, amikor képtelen volt a minden földi jóval felszerelt, ám ócska, kopott téli gumikon futó böhömbálnát megfogni ott, ahol a nyári gumis, segédberendezésekben nem túl elengedett (no ABS, no ESP, no pánik) Szuperszamár tökéletesen uralható volt...).
A tegnapi történethez még annyit, hogy ma ugyanott egy másik sofőr alatt is megindult egy másik, az enyémnél sokkal jobbindulatú (értsd összkerékhajtású) jószág...
Ami egyébiránt a hőmérsékletet illeti: rohadt hideg van. Olyan hideg, hogy a hűtőbe (erkély) kirakott joghurtból jégkrém lett. Az égen sehol egy felhő: a reggeli Berninapass-i indítást napkeltekor csináltuk, fényképek később. Bár odafent melegebb volt (-18,5 fok) a szél miatt nagyjából úgy éreztük, mintha Szibériában lennénk. Holnap megint megyünk fel. Még mindig nincs felhő...
Ez a Berninapass:

Nem tűnik annyira veszélyesnek, de azért be lehet csinálni rendesen. A felső szakaszt nem takarítják, és a mellette futó vasúti sínpárról is az útra tolják a havat. (Ezt a bájos szokást annyira nem tartom jónak, de hát ahány ház...)

Ez pedig a Malojapass, ma erre is jártam.

 Ami olyan nagyon kanyargósnak tűnik, az nem holmi baki a térképen: a valóságban is az... Gyönyörűséges szerpentin, ahol a korábban bemutatott visszafordítóból tucatnyi van egymás után.
Mázlimra ma nem volt rajta hó, tökéletesen letakarították, viszont teherautók is járnak rajta, nem is kevesen, és nem is akárhogy.
Az előttem vágtató soktonnás teherelefánt dudálva ment bele a visszafordítókba, előzni elvileg lehet, csak nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki bepróbálkozzon. A legszebb történet amúgy a két elefánt találkozása a hajtűkanyarban... (Elfértek, és a tükör is megmaradt mindkettőn.)
Láttam ma negyventonnás nyergest is szembejönni, már az egyenes szakaszon a hóhatár alatt... Az baró lehetett, amikor leküzdötte magát a tekergősön...
Még a holnapi nap van (éljenek a jégkockák), pénteken pedig irány vissza Graz, ismét Jackpottal, csak már nem egyedül, hanem konvojban.