26-a van, az üzletek zárva, az ajándékvásárlási láz elmúlt - most jön majd pár nap múlva a hogyan szabaduljunk meg a felesleges cuccoktól és a karácsonyi nagy zabálás után felszedett kilóktól.
De lássuk, mi is történt erre mifelénk 21-e óta!
A világvége elmaradt - legalább is részben, mert ami minket illet, mi produkáltuk a szokásos, hétvégi káoszt. A konyhám úgy nézett ki, mint amibe belevágódott egy meteor - éljen soká a kókuszgolyó! - és azért mégse hagyhattam úgy ott a lakásomat, mintha átsöpört volna rajta egy hurrikán. Tehát katasztrófaövezetet felszámol, hazavinni szánt cuccokat bepakol (hová is tegyem a paradicsomot, hogy túlélje), ásítozás, arccal a párnába belefúródás, és ájultan alvás, míg az ébresztő meg nem szólal. Reggel majdnem elalvás, utána morogva indulás, visszarohanás a telefonért, diszkrét hóesés, munkahelyen akut bolondokháza, amitől a hajam égnek áll, késői hazaindulás, Graz 0 fok.
Budapest -5 fok, a hajam még mindig úgy néz ki, mint egy szénakazal és ezen már a drájvettertaft sem segít.
22-én családilag Szuperszamárra pattantunk - ő még (majdnem) kényelmesen befér a parkolóházbeli parkolóhelyekre -, hogy megvegyük a hiányzó láncszemet: a babapiskótát a majdnem tiramisuba, no meg a Fát. Mindenki rohan vásárolni, a budapesti autós találékony - én még odaférek, ja, hogy tőlem senki más nem fér el? Kit érdekel?! -, ott parkol, ahol nem szégyell. Az eredmény: gigadugó a kis budai utcában, szórakoztató jelenetekkel...
Kigyúrt kopasz, aki türelmetlen. Autóból kiszáll, miután
letenyerelt a dudáról, odaballag az előtte állóhoz:
- Mé' nem mész má' tovább? Sietek, BM!
- Mert nem tudok, nem látod?
- De ódd má' meg a helyzetet, BM!
- No de hogyan? Nincs benne magassági kormány...
Bevásárlóközpont parkolójában hely után koslatás, hol is van az a 112 darab üres parkoló?
Megvan a Fa: a kis drágaság éppen akkora, hogy kényelmesen elfért a Szuperszamár csomagtartójában, ott is marad 24-ig - mégsem lett olajszagú.
23-án csámborgás egy másik bevásárlóközpontban, vásárlás nélkül, mert nem kapunk semmit, ami kéne.
Nyargalás a könyvesboltba Apuval, merthogy lejár a könyvutalvány év végén, gyorsan költsük el. Egy óra tökölődés a könyvespolc történelem és haditechnika részlege előtt, nehéz a döntés, nehéz...
Anyu: És mit vettetek végül?
Én: A Királyi Honvédség hazai gyártású páncélos harcjárművei 1914-1945...
Anyu: Jól van, kislányom, megint egy szép női könyv.
Én: Ó, igen, már megint csupa rózsaszín irodalom, ugye?
Hobbibolt, eladó.
- Jó estét, ékszerdrótot keresek.
- Jó estét, mire kellene?
(Ékszerdrót, szerinted biztosítékot akarok patkolni vele?)
- Ékszert szeretnék készíteni belőle. 1-es és 0,4-es kellene.
- Van 0,5-ös és 0,3-as gyöngyfűző drót. Az nem jó?
Nem.
24-én főzés - hol van a hal, de rohadt babrás ez a süti, erkély kettes hűtő - és fadíszítés - hol van a talp, ne oda tedd a szaloncukrot, tedd még oda azt a harangot, nem kell rá égősor, különben sincs, de szép lett...
25-én kipihenjük az előző napokat.
Ma 26-a van, a halleves már elfogyott, este színházba megyünk. A szabadságomból maradt még 6 nap.
2012. december 26., szerda
2012. december 18., kedd
Disco, disco partizani
Avagy normális vagy te, hogy hétfőn este koncertre mész, másnap meg dolgozni? (A kérdésre a választ nyugodtan elküldhetitek kommentben... bár nagyjából sejtem az eredményt)
A történet úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősöm meglátott egy plakátot - volt már erre példa majdnem 13 éve, és annak is mi lett a vége... - és felvetette, hogy menjünk el. Annyira nem látszódhatott a lelkesedés az orcámon, mert rögtön hozzátette, küld egy videót, nézzem meg, aztán válaszoljak.
Az utóbbi időben nem volt túl választékos az ízlésem: ha koncerten felbukkantam, akkor is
1. ír punkot játszott a zenekar (LochNesz Band)
2. a színpad szolgáltatói oldalán álltam, és a Yoda mester-szerű pattogást többnyire a backstage-ben szoktam bemutatni (ugyebár... a legutóbbi alkotásomról videófelvétel is készült, mely ha rajtam múlik, sosem kerül nyilvánosságra. Tánc előtt fontos a bemelegítés, na!)
Akik ismernek, azok tudják, a többieknek meg elárulom, hogy három... nem, négyféle zenével lehet belőlem kihozni gumilasztit:
1. ír punk
2. magyar folk-rock
3. egyéb folk-rock
4. balkáni zene
A tegnapi este főszereplője ez utóbbi volt, Shantel és a Bucovina Club Orkestar koncertjét sikerült megtekinteni és nagyjából az első perctől az utolsóig végigugrálni.
Amit azóta is képtelen vagyok felfogni, hogy képes valaki fa...cövekként végigállni egy ilyen koncertet! Tudom, kilötyög a sör... Há' meg kell inni minél előbb, és akkor nem fog! Vagy, koncert előtt kell prekondicionálni (lásd a bemelegítés fontosságáról szóló mondatot feljebb)... No de bejönni a tömegbe és csak álldogálni... Szentségtörés! A többség persze egyszerre művelte az ivászatot és a pattogást, mégsem volt tele üvegszilánkkal a tánctér (ez itt ritkaság, látszik, hogy a közönség valamivel idősebb volt az itt megszokottnál. Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy a fiatalok nem tudnak viselkedni, ha részegek...)
Hosszú ideje ez volt egyébként az első, hogy nem pogózás lett a móka vége... A játszós csizmám most nem is állt rendelkezésre: a szerencsétlent még egy Paddy and the Rats koncerten hámozták meg otthon az A38-on, ahol gazdagabb lettem néhány igen rút, karateversenyzői korszakom alkonya óta nem látott, tenyérnyi kék folttal. Azóta csak zúzós koncertekre járok benne (a csizmában, kék foltokkal), mert máshová már nem szalonképes.
Szóval egyetlen pillanatig sem bánom, hogy elmentem erre a koncertre. Akkor se, ha ma reggel oltári nehéz volt felkelni, mert jaj, de korán jött az a fél hét, és annyira nem esett jól a busz után kocogás sem. (Várj meg, lepke, várj meg! K...g lepke!)
A történet úgy kezdődött, hogy egy kedves ismerősöm meglátott egy plakátot - volt már erre példa majdnem 13 éve, és annak is mi lett a vége... - és felvetette, hogy menjünk el. Annyira nem látszódhatott a lelkesedés az orcámon, mert rögtön hozzátette, küld egy videót, nézzem meg, aztán válaszoljak.
Az utóbbi időben nem volt túl választékos az ízlésem: ha koncerten felbukkantam, akkor is
1. ír punkot játszott a zenekar (LochNesz Band)
2. a színpad szolgáltatói oldalán álltam, és a Yoda mester-szerű pattogást többnyire a backstage-ben szoktam bemutatni (ugyebár... a legutóbbi alkotásomról videófelvétel is készült, mely ha rajtam múlik, sosem kerül nyilvánosságra. Tánc előtt fontos a bemelegítés, na!)
Akik ismernek, azok tudják, a többieknek meg elárulom, hogy három... nem, négyféle zenével lehet belőlem kihozni gumilasztit:
1. ír punk
2. magyar folk-rock
3. egyéb folk-rock
4. balkáni zene
A tegnapi este főszereplője ez utóbbi volt, Shantel és a Bucovina Club Orkestar koncertjét sikerült megtekinteni és nagyjából az első perctől az utolsóig végigugrálni.
Amit azóta is képtelen vagyok felfogni, hogy képes valaki fa...cövekként végigállni egy ilyen koncertet! Tudom, kilötyög a sör... Há' meg kell inni minél előbb, és akkor nem fog! Vagy, koncert előtt kell prekondicionálni (lásd a bemelegítés fontosságáról szóló mondatot feljebb)... No de bejönni a tömegbe és csak álldogálni... Szentségtörés! A többség persze egyszerre művelte az ivászatot és a pattogást, mégsem volt tele üvegszilánkkal a tánctér (ez itt ritkaság, látszik, hogy a közönség valamivel idősebb volt az itt megszokottnál. Ezzel most nem azt akartam mondani, hogy a fiatalok nem tudnak viselkedni, ha részegek...)
Hosszú ideje ez volt egyébként az első, hogy nem pogózás lett a móka vége... A játszós csizmám most nem is állt rendelkezésre: a szerencsétlent még egy Paddy and the Rats koncerten hámozták meg otthon az A38-on, ahol gazdagabb lettem néhány igen rút, karateversenyzői korszakom alkonya óta nem látott, tenyérnyi kék folttal. Azóta csak zúzós koncertekre járok benne (a csizmában, kék foltokkal), mert máshová már nem szalonképes.
Szóval egyetlen pillanatig sem bánom, hogy elmentem erre a koncertre. Akkor se, ha ma reggel oltári nehéz volt felkelni, mert jaj, de korán jött az a fél hét, és annyira nem esett jól a busz után kocogás sem. (Várj meg, lepke, várj meg! K...g lepke!)
2012. december 15., szombat
Karácsonyi (be)vásár(lás)
Először is a szolgálati közlemény: bár maga a poszt 2013-ban íródott, évről évre folyamatosan frissítésre kerül. A legfrissebb információk mindig a bejegyzés végén találhatóak. Köszönöm.
Jön a karácsony, mindenki rohan vásárolni... én is, persze többnyire csak élelmiszert (a Shopping Nordban lévő Merkur tele van laktózmentes cuccokkal, olyasmivel is, amit eddig csak Németországban láttam, vagy még ott se). Jó, Dinit és Danit (a sárkányfejű kesztyűm, akik jelenleg a szárírón fetrengenek kimosva) én is az adventi vásárban boltoltam egy tibeti figura standjánál...
Apropó, grazi adventi vásár... Elég népszerű az otthoniak körében is - meglepően, vagy nem is annyira meglepően sok magyar szót hallani a belvárosban ilyenkor. Felhívom mindenki figyelmét, hogy az adventi szombatokon a tömegközlekedés volt ingyenes 2013-ban is csak marha jól elrejtették az infot. És van az AltstadtBim, vagyis a belvárosi villamos.
Mi ez, ha nem a fogyasztásra való "felszólítás"?
Gyerünk, nép, irány vásárolni, pörögjön a gazdaság...
A 2014-es update az oldal alján található.
Maga a vásár szerintem pontosan úgy néz ki, mint tavaly, nagyjából még a standok is ugyanazok, csak az árak lettek magasabbak. Jó hír, hogy a forralt bor nem drágult és a minősége sem lett rosszabb: 2,8-3 euro körül van, plusz 2 euro bögreletét, amit visszaadnak, ha az ember visszaadja a bögrét. A sült gesztenye kihagyhatatlan (jelenleg 2013-ban egy 1/4l 2,6 Euroba fáj), az elmúlt hetekhez képest itt is történt változás: a kedvenc gesztenyésem most már kétféle mennyiségben árulja a gesztenyét... A forralt bor egyébként privát véleményem szerint a Franziskanerviertelben sokkal jobb, mint a főtéren (kivéve a Schilcher, ami drágább - 3,2 Euro - viszont azt tényleg finom) és érdemes kipróbálni a Glühmetet is. Ez egyfajta mézes/mézbor, aki árulja egyrészt biogazda, másrészt őstermelő. A kisebb vásári részek sokkal hangulatosabbak, mint a nagy középen, bár aki kürtöskalácsozni akar (kicsit kicsi és drága, de az ittenieknek kuriózum, veszik, mint a cukrot), vagy éppen kisvonatozni, annak ide kell jönnie. Vicces gumikacsáért is.
Érdemes felmenni a Glockenspielplatz környékére is - főtérről a meredek Sporgassen felfelé, majd a Färbergassen jobbra be. Az igazi, kézműves termékeket itt lehet megtalálni: az egyedi üvegékszerektől a termésbabákon át a nemez-, és textilszörnyekig minden van - igaz, az árak itt sem alacsonyak (mondjuk úgy, hogy kimondottan magasak), dehát mindenhol így van ez, ha karácsonyi vásárról beszélünk.
A Karmeliterplatzon ott a gyerekvilág és a jégpálya - hétvégén a jégpálya zsúfolt, de mint sok minden, ez is ingyen van.
Grazban nem tilos az utcazene, ami különösen hangulatossá teszi a belvárost. Ami viszont a dolgok sötétebbik oldala: az utcazenészek mellett sajnos nagyobb számban jelentek meg a koldusok is, némelyikük nagyon ismerős, Budapesten már találkoztam velük... (Magyar export, de erre azért annyira ne legyünk büszkék...)
A belvárosi "nagy" vásárokkal ellentétben a Schlossbergen lévő Aufsteiern vásár nincs egész héten nyitva, csak hétvégén, de akkor léni is alig lehet. Itt mindenféle stájer kézműves portékákat kaphat az ember, meg jóféle stájer ételeket ehet - érdemes meglátogatni, márcsak a Schlossberg miatt is.
Lates news: a sapka árához csak ennyit tudnék hozzáfűzni...
2013: még mindig el vagyok bizonytalanodva sapka-ügyben. Csíkos manósatyimnak kéne szerezni egy helyettest, de azért még mindig kicsit soknak találom az árat... A megoldás valószínűleg az lesz, hogy keresek a neten "hogyan csináljunk manósapit" leírást és ügyes kezű Anyukámmal megcsináltatom.
És akkor a 2014-es frissítés, mivel a statisztikák szerint egyre többen keresnek rá a grazi adventi vásárra... Közlekedési információ: minden adventi szombaton ingyenes a tömegközlekedés a 101-es zónán belül (ez Graz maga). Ebbe beletartozik a sikló is, de a Schlossberglift nem! A vásár egyébként november 21-én nyílt meg, de áll már és működik is a Karmeliter Platzon a Kinderwelt (megyek korizni). Ha valaki kézműves cuccokat keresne, akkor menjen a Färberplatzra - a Hauptplatzon lévő vásár főként az enni-inni akarók igényeit elégíti ki. Rengeteg a forralt boros stand (a legfinomabb forralt bor a Franziskaner Viertelben kapható, ahogyan a legjobb Kinderpunch is, bár azért ez utóbbival versenyre kel a Schlossbergen lévő Aufsteirern vásáron kapható), árus kevesebb van, megy az adventi kisvonat, meg persze a körhinták is. Újdonság a Südtiroler Platzon lévő Steirerhütte, ez korábban nem volt. És ami nagyon fontos, hogy aki teheti, kerülje el messzire a belvárost autóval! Érdemes kijjebb letenni a kocsit és bebuszozni/villamosozni, mert a parkolás Grazban örök téma - sok az autó, kevés a hely és még drága is a kék zónán belül.
És aki igazi érdekességet akar látni, az november 30-án mindenképpen legyen Grazban: ismét megnő a krampusz és téldémon sűrűség, megint lesz Perchtenlauf a Herrengasse-én.
2015:
A karácsonyi vásár idén november 20-án nyit meg, 14 helyszínen lehet majd enni-inni, vásárolni, vagy egyszerűen csak szájat tátani. Gyakorlatilag az összes már 20-ától látogatható, kivéve a Färberplatzon lévő, ez egy héttel később, 27-én nyit.
A Perchtenlauf idén vasárnapra esik, november 29-én lesznek ismét láthatóak a krampuszok és egyéb állatfajták a belvárosban. Ingyenes a közlekedés: minden grazi járat az adventi szombatokon ingyenes, és egészen tél végéig van egy akció is: pénteken az egy órás jegy (Stundenkarte) napijegynek számít. Első ránézésre a Hauptplatz-i vásárrész pontosan ugyan olyan, mint már évek óta mindig, talán még az árusok is ugyanazok, főleg forralt borozni lehet, vásárolni nem nagyon.
A Karmeliterplatzon idén is van koripálya.
És egy kicsit a forralt borról: ha valaki tényleg jó minőségűt szeretne inni, akkor a Südtirolerplatzra menjen a Steirerhüttéhez. A náluk kapható enni és innivalók mind kitűnő alapanyagokból készülnek.
2016:
Lilával, mert miért ne?
A vásárok, jelentem megnyitottak és gyakorlatilag ugyanazok árusítanak, akik már öt éve mindig. A közlekedés adventi szombatokon ingyenes, az Aufsteirern kézműves vásár a Schlossbergen kizárólag hétvégén van nyitva.
Gasztroajánlat: a Steirerhüttét üzemeltető családnak a Mura túlpartján a kis vidámparknál van egy palacsintázója is. Érdemes kipróbálni!
Jön a karácsony, mindenki rohan vásárolni... én is, persze többnyire csak élelmiszert (a Shopping Nordban lévő Merkur tele van laktózmentes cuccokkal, olyasmivel is, amit eddig csak Németországban láttam, vagy még ott se). Jó, Dinit és Danit (a sárkányfejű kesztyűm, akik jelenleg a szárírón fetrengenek kimosva) én is az adventi vásárban boltoltam egy tibeti figura standjánál...
Apropó, grazi adventi vásár... Elég népszerű az otthoniak körében is - meglepően, vagy nem is annyira meglepően sok magyar szót hallani a belvárosban ilyenkor. Felhívom mindenki figyelmét, hogy az adventi szombatokon a tömegközlekedés volt ingyenes 2013-ban is csak marha jól elrejtették az infot. És van az AltstadtBim, vagyis a belvárosi villamos. Mi ez, ha nem a fogyasztásra való "felszólítás"?
Gyerünk, nép, irány vásárolni, pörögjön a gazdaság...
A 2014-es update az oldal alján található.
Maga a vásár szerintem pontosan úgy néz ki, mint tavaly, nagyjából még a standok is ugyanazok, csak az árak lettek magasabbak. Jó hír, hogy a forralt bor nem drágult és a minősége sem lett rosszabb: 2,8-3 euro körül van, plusz 2 euro bögreletét, amit visszaadnak, ha az ember visszaadja a bögrét. A sült gesztenye kihagyhatatlan (jelenleg 2013-ban egy 1/4l 2,6 Euroba fáj), az elmúlt hetekhez képest itt is történt változás: a kedvenc gesztenyésem most már kétféle mennyiségben árulja a gesztenyét... A forralt bor egyébként privát véleményem szerint a Franziskanerviertelben sokkal jobb, mint a főtéren (kivéve a Schilcher, ami drágább - 3,2 Euro - viszont azt tényleg finom) és érdemes kipróbálni a Glühmetet is. Ez egyfajta mézes/mézbor, aki árulja egyrészt biogazda, másrészt őstermelő. A kisebb vásári részek sokkal hangulatosabbak, mint a nagy középen, bár aki kürtöskalácsozni akar (kicsit kicsi és drága, de az ittenieknek kuriózum, veszik, mint a cukrot), vagy éppen kisvonatozni, annak ide kell jönnie. Vicces gumikacsáért is.
A Karmeliterplatzon ott a gyerekvilág és a jégpálya - hétvégén a jégpálya zsúfolt, de mint sok minden, ez is ingyen van.
Grazban nem tilos az utcazene, ami különösen hangulatossá teszi a belvárost. Ami viszont a dolgok sötétebbik oldala: az utcazenészek mellett sajnos nagyobb számban jelentek meg a koldusok is, némelyikük nagyon ismerős, Budapesten már találkoztam velük... (Magyar export, de erre azért annyira ne legyünk büszkék...)
A belvárosi "nagy" vásárokkal ellentétben a Schlossbergen lévő Aufsteiern vásár nincs egész héten nyitva, csak hétvégén, de akkor léni is alig lehet. Itt mindenféle stájer kézműves portékákat kaphat az ember, meg jóféle stájer ételeket ehet - érdemes meglátogatni, márcsak a Schlossberg miatt is.
Lates news: a sapka árához csak ennyit tudnék hozzáfűzni...
2013: még mindig el vagyok bizonytalanodva sapka-ügyben. Csíkos manósatyimnak kéne szerezni egy helyettest, de azért még mindig kicsit soknak találom az árat... A megoldás valószínűleg az lesz, hogy keresek a neten "hogyan csináljunk manósapit" leírást és ügyes kezű Anyukámmal megcsináltatom.
És akkor a 2014-es frissítés, mivel a statisztikák szerint egyre többen keresnek rá a grazi adventi vásárra... Közlekedési információ: minden adventi szombaton ingyenes a tömegközlekedés a 101-es zónán belül (ez Graz maga). Ebbe beletartozik a sikló is, de a Schlossberglift nem! A vásár egyébként november 21-én nyílt meg, de áll már és működik is a Karmeliter Platzon a Kinderwelt (megyek korizni). Ha valaki kézműves cuccokat keresne, akkor menjen a Färberplatzra - a Hauptplatzon lévő vásár főként az enni-inni akarók igényeit elégíti ki. Rengeteg a forralt boros stand (a legfinomabb forralt bor a Franziskaner Viertelben kapható, ahogyan a legjobb Kinderpunch is, bár azért ez utóbbival versenyre kel a Schlossbergen lévő Aufsteirern vásáron kapható), árus kevesebb van, megy az adventi kisvonat, meg persze a körhinták is. Újdonság a Südtiroler Platzon lévő Steirerhütte, ez korábban nem volt. És ami nagyon fontos, hogy aki teheti, kerülje el messzire a belvárost autóval! Érdemes kijjebb letenni a kocsit és bebuszozni/villamosozni, mert a parkolás Grazban örök téma - sok az autó, kevés a hely és még drága is a kék zónán belül.
És aki igazi érdekességet akar látni, az november 30-án mindenképpen legyen Grazban: ismét megnő a krampusz és téldémon sűrűség, megint lesz Perchtenlauf a Herrengasse-én.
2015:
A karácsonyi vásár idén november 20-án nyit meg, 14 helyszínen lehet majd enni-inni, vásárolni, vagy egyszerűen csak szájat tátani. Gyakorlatilag az összes már 20-ától látogatható, kivéve a Färberplatzon lévő, ez egy héttel később, 27-én nyit.
A Perchtenlauf idén vasárnapra esik, november 29-én lesznek ismét láthatóak a krampuszok és egyéb állatfajták a belvárosban. Ingyenes a közlekedés: minden grazi járat az adventi szombatokon ingyenes, és egészen tél végéig van egy akció is: pénteken az egy órás jegy (Stundenkarte) napijegynek számít. Első ránézésre a Hauptplatz-i vásárrész pontosan ugyan olyan, mint már évek óta mindig, talán még az árusok is ugyanazok, főleg forralt borozni lehet, vásárolni nem nagyon.
A Karmeliterplatzon idén is van koripálya.
És egy kicsit a forralt borról: ha valaki tényleg jó minőségűt szeretne inni, akkor a Südtirolerplatzra menjen a Steirerhüttéhez. A náluk kapható enni és innivalók mind kitűnő alapanyagokból készülnek.
2016:
Lilával, mert miért ne?
A vásárok, jelentem megnyitottak és gyakorlatilag ugyanazok árusítanak, akik már öt éve mindig. A közlekedés adventi szombatokon ingyenes, az Aufsteirern kézműves vásár a Schlossbergen kizárólag hétvégén van nyitva.
Gasztroajánlat: a Steirerhüttét üzemeltető családnak a Mura túlpartján a kis vidámparknál van egy palacsintázója is. Érdemes kipróbálni!
2012. december 14., péntek
Készülődés, belváros és hazaút
Gondolatban tegnap már mindenki otthon volt - nyugodtan telt a nap azt leszámítva, hogy kedvenc kékem megint kitette a hátsóját egy kanyarban... Ezúttal én csak utas voltam, szóval nem az én lelkemen száradt a dolog.
Arra is rájöttem, hogy Jackpot meglehetősen érzékeny példány. Egész héten csak piszkálták, aztán meg magára hagyták, egy jó szót nem kapott senkitől (én nem dolgozom vele), a kis lelkével tehát senki se törődött. Ezek után nem csoda, ha tegnap este megint csak hosszas rábeszélés után volt hajlandó beindulni. Az eset után volt egy komolyabb beszélgetésünk, evett, ivott, böfi megvolt, betakargattam...
Tegnap végre volt egy kis időm elcsászkálni a városban - munka és járműpszichológusi teendőim ellátása után úgy döntöttem, hogy akkor most lesz, ami lesz, én bizony szétfagyok fényképezőgéppel a kezemben...Ehhez az időjárás tökéletesen asszisztált: baromi hideg volt, aztán meg elkezdett szállingózni a hó.
Ez a szálloda a csodaszép veterán Royce-szal amúgy a Ragyogás Panorámáját juttatta eszembe.
A lentebbi kicsi képen jobb oldalt a fenyő csúcsa felett van. Közelről pont olyan...
Ma reggelre meg megint jött tizenöt centi hó - megértem kiásni a Jackpotot, akinek úgy látszik, használt az előző esti lelki beszéd, mert vidáman indult, minden krehács nélkül.
A teljes svájci szakaszt hóesésben tettük meg, aztán átértünk a tavaszba. Csúcsidőt nem futottunk, mert a pályán két, baleset miatt kialakult dugóba is belefutottunk, viszont Jackpot vígan röfögött, és azt hiszem, az előzetes adatok alapján megnyertük a nem hivatalos fogyasztási versenyt is...
Sokáig tartott, de hazaértünk egyben, Jackpot is alszik a társaival a mélygarázsban (meg az én megrágott szendvicsemmel, amit úri módon ottfelejtettem a térképzsebben. Nem baj, majd hétfőn kidobom...)
Holnap szerintem elmegyek kicsit kirándulgatni a környéken, lehet, hogy végre megtekintem azt a tűzoltó múzeumot is Gross St. Florianban. Meglássuk...
Update: A múzeum a téli hónapoban zárva tart. Nyitás márciusban. Pffff....
2012. december 12., szerda
Tükröm, tükröm...tükörjégen
Szóval egy kis összefoglaló: még élek. Ez lehetne másképp is, de a közhellyé vált mondás szerint sose vezess gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repülni tud... Az enyém szerencsére ott volt, és elintézte, hogy éppen ne jöjjön senki szembe addig, amíg összeszedem a jószágot.
Mielőtt valaki a szívéhez kapna (jaj, vagy francba), csak annyi történt, hogy csúszott a tükörjég, vagyis a téligumi sem mindenható, és bebizonyosodott, hogy van értelme a vezetéstechnikai tréningnek... (Legújabb híreink: ugyanezt a kocsit csütörtökön a nálam sokkal rutinosabb kolléga is eldobta, szépségeset drifteltünk lefelé jövet a Bernináról...)
Szóval ha valaki esetleg tényleg hasznos ajándékkal szeretné meglepni egynémely (autóbolond) hozzátartozóját, akkor ez tökéletes lesz. Székely Gyula bácsi hatalmas arc, jó szívvel ajánlom mindenkinek a tréninget, bármilyen autóval lehet menni - én az első tréninget a Szergejjel csináltam meg, nyüffögött is a jármű a kínzás miatt (elment az alapjárat, mert nem kapott benzint egy istenes vészfékezés után. A további feladatokat emelt alapjárattal csináltuk végig, de végigcsináltuk. Érdekes volt látni, hogyan zsugorodik babszemnyire a csillagosluxusautós népművészeti agyagedény egója, amikor képtelen volt a minden földi jóval felszerelt, ám ócska, kopott téli gumikon futó böhömbálnát megfogni ott, ahol a nyári gumis, segédberendezésekben nem túl elengedett (no ABS, no ESP, no pánik) Szuperszamár tökéletesen uralható volt...).
A tegnapi történethez még annyit, hogy ma ugyanott egy másik sofőr alatt is megindult egy másik, az enyémnél sokkal jobbindulatú (értsd összkerékhajtású) jószág...
Ami egyébiránt a hőmérsékletet illeti: rohadt hideg van. Olyan hideg, hogy a hűtőbe (erkély) kirakott joghurtból jégkrém lett. Az égen sehol egy felhő: a reggeli Berninapass-i indítást napkeltekor csináltuk, fényképek később. Bár odafent melegebb volt (-18,5 fok) a szél miatt nagyjából úgy éreztük, mintha Szibériában lennénk. Holnap megint megyünk fel. Még mindig nincs felhő...
Ez a Berninapass:
Nem tűnik annyira veszélyesnek, de azért be lehet csinálni rendesen. A felső szakaszt nem takarítják, és a mellette futó vasúti sínpárról is az útra tolják a havat. (Ezt a bájos szokást annyira nem tartom jónak, de hát ahány ház...)
Ami olyan nagyon kanyargósnak tűnik, az nem holmi baki a térképen: a valóságban is az... Gyönyörűséges szerpentin, ahol a korábban bemutatott visszafordítóból tucatnyi van egymás után.
Mázlimra ma nem volt rajta hó, tökéletesen letakarították, viszont teherautók is járnak rajta, nem is kevesen, és nem is akárhogy.
Az előttem vágtató soktonnás teherelefánt dudálva ment bele a visszafordítókba, előzni elvileg lehet, csak nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki bepróbálkozzon. A legszebb történet amúgy a két elefánt találkozása a hajtűkanyarban... (Elfértek, és a tükör is megmaradt mindkettőn.)
Láttam ma negyventonnás nyergest is szembejönni, már az egyenes szakaszon a hóhatár alatt... Az baró lehetett, amikor leküzdötte magát a tekergősön...
Még a holnapi nap van (éljenek a jégkockák), pénteken pedig irány vissza Graz, ismét Jackpottal, csak már nem egyedül, hanem konvojban.
Mielőtt valaki a szívéhez kapna (jaj, vagy francba), csak annyi történt, hogy csúszott a tükörjég, vagyis a téligumi sem mindenható, és bebizonyosodott, hogy van értelme a vezetéstechnikai tréningnek... (Legújabb híreink: ugyanezt a kocsit csütörtökön a nálam sokkal rutinosabb kolléga is eldobta, szépségeset drifteltünk lefelé jövet a Bernináról...)
Szóval ha valaki esetleg tényleg hasznos ajándékkal szeretné meglepni egynémely (autóbolond) hozzátartozóját, akkor ez tökéletes lesz. Székely Gyula bácsi hatalmas arc, jó szívvel ajánlom mindenkinek a tréninget, bármilyen autóval lehet menni - én az első tréninget a Szergejjel csináltam meg, nyüffögött is a jármű a kínzás miatt (elment az alapjárat, mert nem kapott benzint egy istenes vészfékezés után. A további feladatokat emelt alapjárattal csináltuk végig, de végigcsináltuk. Érdekes volt látni, hogyan zsugorodik babszemnyire a csillagosluxusautós népművészeti agyagedény egója, amikor képtelen volt a minden földi jóval felszerelt, ám ócska, kopott téli gumikon futó böhömbálnát megfogni ott, ahol a nyári gumis, segédberendezésekben nem túl elengedett (no ABS, no ESP, no pánik) Szuperszamár tökéletesen uralható volt...).
A tegnapi történethez még annyit, hogy ma ugyanott egy másik sofőr alatt is megindult egy másik, az enyémnél sokkal jobbindulatú (értsd összkerékhajtású) jószág...
Ami egyébiránt a hőmérsékletet illeti: rohadt hideg van. Olyan hideg, hogy a hűtőbe (erkély) kirakott joghurtból jégkrém lett. Az égen sehol egy felhő: a reggeli Berninapass-i indítást napkeltekor csináltuk, fényképek később. Bár odafent melegebb volt (-18,5 fok) a szél miatt nagyjából úgy éreztük, mintha Szibériában lennénk. Holnap megint megyünk fel. Még mindig nincs felhő...
Ez a Berninapass:
Nem tűnik annyira veszélyesnek, de azért be lehet csinálni rendesen. A felső szakaszt nem takarítják, és a mellette futó vasúti sínpárról is az útra tolják a havat. (Ezt a bájos szokást annyira nem tartom jónak, de hát ahány ház...)
Ez pedig a Malojapass, ma erre is jártam.
Mázlimra ma nem volt rajta hó, tökéletesen letakarították, viszont teherautók is járnak rajta, nem is kevesen, és nem is akárhogy.
Az előttem vágtató soktonnás teherelefánt dudálva ment bele a visszafordítókba, előzni elvileg lehet, csak nagyon hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki bepróbálkozzon. A legszebb történet amúgy a két elefánt találkozása a hajtűkanyarban... (Elfértek, és a tükör is megmaradt mindkettőn.)
Láttam ma negyventonnás nyergest is szembejönni, már az egyenes szakaszon a hóhatár alatt... Az baró lehetett, amikor leküzdötte magát a tekergősön...
Még a holnapi nap van (éljenek a jégkockák), pénteken pedig irány vissza Graz, ismét Jackpottal, csak már nem egyedül, hanem konvojban.
2012. december 9., vasárnap
Úton
Gyönyörű, egyszerűen lenyűgöző... az is, hogy mennyire képes az ember rombolni a tájat.
(Baromi lehangoló, amikor az alpesi látképbe beúszik egy pláza.)
A mai napot úton töltöttem, természetesen Jackpottal, akit először is ki kellett szabadítanom - merthogy lejutni a mélygarázsba nem is volt olyan egyszerű -, aztán tudtunk csak elindulni. A 640 kilométer nem is volt annyira fárasztó, mint gondoltam: a német szakaszon persze csak volt korlátozás - ahol nem, ott azért meg lehetett nézni, mit is tud a kicsi kocsi -, Bambi is felbukkant az autópályán - kerítésen belül, á, nem nyomtunk mind satuféket -, az osztrákon meg benyeltem az IG-L-t... 100 km/h max, és ha elkapnak, nemcsak a sebességtúllépésért fizetsz, hanem a környezetrongálásáért is. Nem, a völgyben lévő gyárak és fatüzeléses házak nem ontják a károsanyagot...
A svájci szakasz pedig minden pénzt megért. Sajnos, félreállni fotózni nem volt lehetőségem: egyik oldalt a sziklafal, a másikon a szakadék, kettő között egy-egy sáv, ha van is padka, az csupa fagyott hó. A megengedett 80 km/h, de örülsz, ha találsz olyan szakaszt, ahol eléred... Ha busz jön, fékezel és reménykedsz, hogy marad tükröd.
A kis településeken átvezető út helyenként egy nyomú, szinte sikátor: valaki enged...
Többször volt olyan érzésem, hogy eltévedtem, kezdve rögtön az osztrák-svájci határszakasszal. Döbbenetes, lélegzetelállítóan gyönyörű, mondhatnám, időn kívüli. Minden tiszteletem Hannibálé, aki harci elefántokkal kelt át az Alpokon! A fényképek egyszerűen nem adják vissza ezeknek a havas csúcsoknak a zord szépségét.
Nem lehet leírni, milyen érzés közöttük autózni...
A sok hosszú csúcsú templom - komolyan, kétféle volt: hagymakupolás és
manósapis -, a várromok, az elhagyott, öreg katedrálisok, az érintetlen
erdők. Tényleg néha azt vártam, hogy elém pattan egy tündér, vagy egy manó - esetleg Ötzi egyik kevésbé ismert rokona...
(Nem vicc, van Ötziland!)
St. Moritzról egyelőre nem tudok nyilatkozni.
Ha szereztem egy térképet, mindenképpen felderítem munka után. Amit eddig láttam belőle - valószínűleg tök hülyének néztek, hogy mentem egy kört a körforgalomban, más kérdés, hogy egyszerűen nem találtam, amit kerestem, muszáj volt megnéznem még egyszer a kijáratokat - az ígéretes.
Jackpot egyébként kiválóan teljesített, egészen a szívembe lopta magát... Azt kell mondjam, remek kis jószág. Meg is veregettem a kis kobakját, amikor végre landoltunk. Mivel be van öltözködve, fényképet nem közölhetek róla - amúgy elég sokan fotóztak minket, lehet, hogy felbukkanunk valami magazinban. (Még a végén cölöp leszek, jippijé!)
Hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg még több fényképpel.
(Baromi lehangoló, amikor az alpesi látképbe beúszik egy pláza.)
A mai napot úton töltöttem, természetesen Jackpottal, akit először is ki kellett szabadítanom - merthogy lejutni a mélygarázsba nem is volt olyan egyszerű -, aztán tudtunk csak elindulni. A 640 kilométer nem is volt annyira fárasztó, mint gondoltam: a német szakaszon persze csak volt korlátozás - ahol nem, ott azért meg lehetett nézni, mit is tud a kicsi kocsi -, Bambi is felbukkant az autópályán - kerítésen belül, á, nem nyomtunk mind satuféket -, az osztrákon meg benyeltem az IG-L-t... 100 km/h max, és ha elkapnak, nemcsak a sebességtúllépésért fizetsz, hanem a környezetrongálásáért is. Nem, a völgyben lévő gyárak és fatüzeléses házak nem ontják a károsanyagot...
A svájci szakasz pedig minden pénzt megért. Sajnos, félreállni fotózni nem volt lehetőségem: egyik oldalt a sziklafal, a másikon a szakadék, kettő között egy-egy sáv, ha van is padka, az csupa fagyott hó. A megengedett 80 km/h, de örülsz, ha találsz olyan szakaszt, ahol eléred... Ha busz jön, fékezel és reménykedsz, hogy marad tükröd.
A kis településeken átvezető út helyenként egy nyomú, szinte sikátor: valaki enged... Többször volt olyan érzésem, hogy eltévedtem, kezdve rögtön az osztrák-svájci határszakasszal. Döbbenetes, lélegzetelállítóan gyönyörű, mondhatnám, időn kívüli. Minden tiszteletem Hannibálé, aki harci elefántokkal kelt át az Alpokon! A fényképek egyszerűen nem adják vissza ezeknek a havas csúcsoknak a zord szépségét.
Nem lehet leírni, milyen érzés közöttük autózni...
 |
| Ennek a tetején áll egy házikó... |
(Nem vicc, van Ötziland!)
St. Moritzról egyelőre nem tudok nyilatkozni.
Ha szereztem egy térképet, mindenképpen felderítem munka után. Amit eddig láttam belőle - valószínűleg tök hülyének néztek, hogy mentem egy kört a körforgalomban, más kérdés, hogy egyszerűen nem találtam, amit kerestem, muszáj volt megnéznem még egyszer a kijáratokat - az ígéretes.
Jackpot egyébként kiválóan teljesített, egészen a szívembe lopta magát... Azt kell mondjam, remek kis jószág. Meg is veregettem a kis kobakját, amikor végre landoltunk. Mivel be van öltözködve, fényképet nem közölhetek róla - amúgy elég sokan fotóztak minket, lehet, hogy felbukkanunk valami magazinban. (Még a végén cölöp leszek, jippijé!)
Hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg még több fényképpel.
Last minute shopping hókotróval
Az éjszaka folyamán sikeresen leérkezett tizenöt centi hó. Köszönjük, kedves Holle anyó, nagyon szépek lettek tőle a környező hegyek, azonban ma reggel rohadt nehezen találtam meg a fehér takaró alatt a fehér autómat...
Legközelebb kérlek, ne rázd fel ennyire a dunyhát, mert csak összetöröd benne a tollat, ráadásul több mint egy óra volt letakarítani a jószágot! Vivát jégkaparó... franc se számított rá, hogy egyrészt havazni fog - nem néztem időjárást -, másrészt rögtön ennyit.
Így nézett ki a kiskert...
A kocsiban naná, hogy nem volt kefe, én meg nem közlekedem hóbuckaként. Eredmény: Dini és Dani egy egész estét töltöttek a szárítón, én meg úgy néztem ki, mint egy hóember csíkos sapkában. Áldassék annak neve, aki feltalálta az ülésfűtést!
Azért a shopping sikeres volt: megvan az átalakító (az utolsó helyről az utolsó darabot hoztam el), mostantól akár 150 országba elutazhatok, mindenhol rá tudok csatlakozni az elektromos hálózatra és az is kiderült, hogy nemcsak otthon hízták ki az autók a parkolóhelyeket, hanem itt is. Az amúgy nem extrasize gépsárkány igencsak szűkösen fért be a parkolóba. Pufi. Diéta lesz, én már látom...
Eme szombattal továbbá véglegesen megnyitottnak nyilvánítom az adventi időszakot - ez nálam mindig az első, fagyjunk szét sötétedés után a karácsonyi vásárban fényképezőgéppel eseményt jelenti.
Korábban ígértem képeket a kedvenc kirakatomról. Íme:
Ezek mind karácsonyfadíszek!
Egyszerűen meseszép az egész. Az ember csak áll, és bámul. Mindenféle dísz van: autó, mozdony, Télapó, Jézuska, házikó, és még tűzoltóautó is!
(Ha valakinek van kedve, meglephet azzal a gyönyörű gőzmozdonnyal ott középen...)
Ez pediglen maga a bolt:
Felhívnám a figyelmet a bal alsó szélen lógó traktorra!
Nem csoda, ha mindenki megáll, és tátott szájjal bámulja a sok csillogó díszt. A kor nem számít - a felnőttek éppúgy nem tudnak elmenni mellette, mint a gyerekek, sőt.
Ha pedig adventi vásár, akkor sült gesztenye. Korábban úgy tudtam, hogy nem szeretem a gesztenyét.
Az osztályos gesztenyézés óta rájöttem, hogy tévedtem.
A főtér elején, ott ahol a villamosok elkanyarodnak, van egy gesztenyés stand. Egy idős bácsi árulja az óriás szemű gesztenyét.
Ott süti egy nagy vaskaszniban. Mennyei!
Ha pedig csokoládé, akkor Linzbichler
Ezek a rozsdás "vasak" mind csokiból vannak.
Ilyet is elfogadok...
Legközelebb kérlek, ne rázd fel ennyire a dunyhát, mert csak összetöröd benne a tollat, ráadásul több mint egy óra volt letakarítani a jószágot! Vivát jégkaparó... franc se számított rá, hogy egyrészt havazni fog - nem néztem időjárást -, másrészt rögtön ennyit.
A kocsiban naná, hogy nem volt kefe, én meg nem közlekedem hóbuckaként. Eredmény: Dini és Dani egy egész estét töltöttek a szárítón, én meg úgy néztem ki, mint egy hóember csíkos sapkában. Áldassék annak neve, aki feltalálta az ülésfűtést!
Azért a shopping sikeres volt: megvan az átalakító (az utolsó helyről az utolsó darabot hoztam el), mostantól akár 150 országba elutazhatok, mindenhol rá tudok csatlakozni az elektromos hálózatra és az is kiderült, hogy nemcsak otthon hízták ki az autók a parkolóhelyeket, hanem itt is. Az amúgy nem extrasize gépsárkány igencsak szűkösen fért be a parkolóba. Pufi. Diéta lesz, én már látom...
Eme szombattal továbbá véglegesen megnyitottnak nyilvánítom az adventi időszakot - ez nálam mindig az első, fagyjunk szét sötétedés után a karácsonyi vásárban fényképezőgéppel eseményt jelenti.
Korábban ígértem képeket a kedvenc kirakatomról. Íme:
Egyszerűen meseszép az egész. Az ember csak áll, és bámul. Mindenféle dísz van: autó, mozdony, Télapó, Jézuska, házikó, és még tűzoltóautó is!
(Ha valakinek van kedve, meglephet azzal a gyönyörű gőzmozdonnyal ott középen...)
Ez pediglen maga a bolt:
Felhívnám a figyelmet a bal alsó szélen lógó traktorra!
Ha pedig adventi vásár, akkor sült gesztenye. Korábban úgy tudtam, hogy nem szeretem a gesztenyét.
Az osztályos gesztenyézés óta rájöttem, hogy tévedtem.
Ott süti egy nagy vaskaszniban. Mennyei!
Ezek a rozsdás "vasak" mind csokiból vannak.
Ilyet is elfogadok...
2012. december 8., szombat
Élőben Káoszbolygóról
Havazik - ebben persze semmi különleges nincs. Persze, hogy havazik, amikor hosszabb út előtt áll az ember lánya, meg mondjuk némi kultúrprogramot szervezne magának - értsd múzeumlátogatás Gross St. Florianban, ami innen negyven kilométer és a kocsin nincs pályamatrica... Meglátjuk, lehet, hogy csak a várromhoz sétálok fel, régóta hiányzik róla egy szép havas kép.
Reggelre úgyis kiderül, hogy kislapáttal kell-e kiásni a jószágot a hó alól, vagy elég lesz a kefe is, merthogy még hiányzik pár dolog az Útra és el kell menni shoppingolni.
Bezony, bezony. Utazom, igaz, hogy csak egy hétre, de megválok a szépséges (havas) Graztól, és egy bájos jelmezes példány kíséretében áttelepülök a hírek szerint nagyon szép, nagyon havas (és nagyon drága) St. Moritzba. Röpke hatszáz kilométer, jórészt autópályán, aztán át az Alpokon, papír GPS-szel és töretlen lelkesedéssel, no meg Jackpottal, aki ma alaposan megkeserítette az életemet, és nagyon remélem, hogy se odafele, se visszafele nem kezd el fesztiválozni. Amúgy meg ha nekem még egyszer valaki a falra meri festeni az ördögöt, annak nagyon meg fogom tekergetni a fülecskéjét és mellesleg nem kap több sütit sem.
(Jackpot keresztapja szerintem ma nagyon csuklott... A győzelemistennős márka reklámja óta tudjuk, hogy a lehetetlen csak egy szó - a valóságban nincs lehetetlen, csak szoftverbug... A jószág - Jackpot - ugyanis megmakacsolta magát, és csak krehácsolt. Mindezt délután ötkor - még jó, hogy nem vasárnap reggel. Mire sikerült rábírnom arra, hogy egyrészt szóba álljon velem, másrészt beinduljon, elmúlt hét. Ezek után derült csak ki, hogy itthon a zsemléim zöld kabátkát vettek és világgá mentek, a bolt meg már zárva. Epic fail.)
Egyébként még mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy jaj, de jó nekem - persze, jó, ebben van valami - azért sokkal jobb lenne, ha nem dolgozni kéne menni, hanem pihenni...
Pihenés... szniffszniff... még két teljes hét van addig. Pontosan annyi, mint ami eltelt azóta, hogy az expedíciós kocsik elmentek, és mi itt maradtunk Káoszbolygón. Merthogy azóta az is kiderült, hogy egy elhalálozott kerék lecserélése több napot is igénybe vehet, valamint hogy a gépsárkányok is tudnak bújócskázni és rohadt jól csinálják. Egy hathengeres kályha pedig nem hűl le csak úgy pikkpakk - akkor sem ha legyezzük -, innen meg egyenes az út a hogyan kergessük az őrületbe a tesztpadvezetőket tesztcserélgetéssel játékhoz.
Azért jutott némi kókuszgolyó is Mikulásra az arcidegzsába és a gutaütés mellé, vasárnap pedig kalandozó őseim nyomán elindulunk - Jackpot és én - Svájc felé.
Jóccakát!
Reggelre úgyis kiderül, hogy kislapáttal kell-e kiásni a jószágot a hó alól, vagy elég lesz a kefe is, merthogy még hiányzik pár dolog az Útra és el kell menni shoppingolni.
Bezony, bezony. Utazom, igaz, hogy csak egy hétre, de megválok a szépséges (havas) Graztól, és egy bájos jelmezes példány kíséretében áttelepülök a hírek szerint nagyon szép, nagyon havas (és nagyon drága) St. Moritzba. Röpke hatszáz kilométer, jórészt autópályán, aztán át az Alpokon, papír GPS-szel és töretlen lelkesedéssel, no meg Jackpottal, aki ma alaposan megkeserítette az életemet, és nagyon remélem, hogy se odafele, se visszafele nem kezd el fesztiválozni. Amúgy meg ha nekem még egyszer valaki a falra meri festeni az ördögöt, annak nagyon meg fogom tekergetni a fülecskéjét és mellesleg nem kap több sütit sem.
(Jackpot keresztapja szerintem ma nagyon csuklott... A győzelemistennős márka reklámja óta tudjuk, hogy a lehetetlen csak egy szó - a valóságban nincs lehetetlen, csak szoftverbug... A jószág - Jackpot - ugyanis megmakacsolta magát, és csak krehácsolt. Mindezt délután ötkor - még jó, hogy nem vasárnap reggel. Mire sikerült rábírnom arra, hogy egyrészt szóba álljon velem, másrészt beinduljon, elmúlt hét. Ezek után derült csak ki, hogy itthon a zsemléim zöld kabátkát vettek és világgá mentek, a bolt meg már zárva. Epic fail.)
Egyébként még mielőtt valakinek eszébe jutna, hogy jaj, de jó nekem - persze, jó, ebben van valami - azért sokkal jobb lenne, ha nem dolgozni kéne menni, hanem pihenni...
Pihenés... szniffszniff... még két teljes hét van addig. Pontosan annyi, mint ami eltelt azóta, hogy az expedíciós kocsik elmentek, és mi itt maradtunk Káoszbolygón. Merthogy azóta az is kiderült, hogy egy elhalálozott kerék lecserélése több napot is igénybe vehet, valamint hogy a gépsárkányok is tudnak bújócskázni és rohadt jól csinálják. Egy hathengeres kályha pedig nem hűl le csak úgy pikkpakk - akkor sem ha legyezzük -, innen meg egyenes az út a hogyan kergessük az őrületbe a tesztpadvezetőket tesztcserélgetéssel játékhoz.
Azért jutott némi kókuszgolyó is Mikulásra az arcidegzsába és a gutaütés mellé, vasárnap pedig kalandozó őseim nyomán elindulunk - Jackpot és én - Svájc felé.
Jóccakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)