...avagy miért adok ki szívesebben ugyanannyi pénzt egy vintage, mint egy vadiúj ruháért?
Az egész a Nasságosasszonnyal kezdődött, miatta vettem a két, 80+os ruhát és azt kell mondjam, hogy a véncsontok azóta gardróbom legszeretettebb darabjai lettek és bár tudom, hogy illene kímélni őket, egyszerűen nem megy. Rajtuk kívül van még kettő ebből a korcsoportból, ezek alkalmiak - egy fekete kisestélyi és egy halványkék estélyi -, és tervezek újabbakat beszerezni, ezúttal sem "vintage" online boltból. Egyszerűen megszerettem ezeket a kedves, öreg, mégis szépen szabott ruhákat.
De mi ennek az oka?
1. Az anyag, amiből készültek.
Akármelyik, retro szabású holmit áruló - rockabilly, vagy pin up - boltban vásárol is az ember, azt fogja tapasztalni, hogy a ruhák 90 százaléka poliészter, vagyis műanyag. A nagyon kevés kivétel pedig gyakorlatilag drágább, mint a valódi, adott korszakból származó ruha.
2. Ahol és ahogy készülnek.
Közel tíz éve vettem az akkor még létező Próbafülkében két Collectif márkájú ruhát és ezek közül az egyiket rögtön vissza kellett vinni, mert hiába volt gyönyörű a ruha szabása, ha kritikán alulira sikerült a kivitelezés. Egészen pontosan egy darab daru, vagy cseresznyevirág nem volt a ruhán, ami meg volt, az is félbevágva. Made in China. Betanított (gyerek)munkások, minimális óradíjért, kizsákmányolva, a termék pedig közel 100 euróért eladva. Kösz nem.
3. Minőség
A két, nem túl fényes minőségű képen egy 80 éves és egy 1 éves ruha látható. Vajon melyik melyik?
Elárulom, a szürke ruha az idősebb. Közel nyolcvan, ha nem több éves.
Az anyaga könnyű pamut, a sárga pöttyöket az alapon végigfutó cérna adja ki.
A varrások minősége alapján nem otthon készített ruháról beszélünk, erre utal a nyakában lévő, picike címke is. Feltételezhetően egy francia varroda terméke, hozzám legalábbis Franciaországból érkezett.
A hátán az egyik ujj közelében elfeslett egy kicsit az anyag, ezt könnyedén kijavítottam, és most meg kell erősítenem egy varrást a szoknyán, más hibája nincs nyolcvan év után se.
Mosni elég hetente legfeljebb egyszer akkor is, ha az ember háromszor-négyszer felveszi és még biciklizik is benne, mivel megszárad és kiszellőzik. Szaga nincs. Télen, gyapjú kardigánnal és vastag harisnyával is bevethető volt, már amikor éppen a Nasságosasszony szolgálatba tudott lépni (értsd, száraz volt az út).
A barna, "szafari" ruha még nincs egy éves, jóval kevesebbet volt nyúzva, mint a véncsont társai és már leszakadt az övbújtató.
Minden egyes használat után ki kell mosni, mert a legjobb dezodor mellett is megbüdösödik.
Már túl van egy ecetes áztatáson, hogy valahogy kijöjjön belőle az izzadságszag, amit semmilyen mosószer nem tudott kiszedni belőle.
Csak betekerek benne a melóhelyemre és csorog rólam a víz, mert a rohadt poliészter semmilyen szinten nem szellőzik. Akkor se, ha éppen nincs szükség kardigánra.
Drágább volt, mint a mellette látható véncsont postaköltséggel együtt.
Télen hordhatatlan, mert megdöglik benne az ember. Ez bizony nem fog nyolcvan plusz évet létezni és valószínűleg eladom, mert kezd az agyamra menni.
Ezen a képen pedig a szintén nyolcan közeli lenruha látható, aki egyértelműen házi készítésű, és érkezése után gyors gombcserére, valamint varraterősítésre szorult. Azóta köszöni, remekül érzi magát és lelkesen gyűjtögeti az elismeréseket, akárcsak a Puchságos, aki itt a tavaly júliusi CityRadeln eseményen látható, nemsokkal a felújítása után.
Éljen a slow fashion és a vintage!
Ne támogasd a kizsákmányoló és szennyező fast fashion ipart! Vásárolj használtan, mert az a holmi, ami már a sokadik tulajdonost szolgálja ki, garantáltan más minőséget képvisel, mint az egy szezon után elmálló gönc. A Vinted oldalon az ismert, retro gyártók termékei minimális pénzért elérhetőek.
(Nem, fehérneműt én is újat veszek, vagy éppenséggel varrok magamnak. Az más.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése