Nagyon szeretek olvasni, ez nem titok. Oké, beismerem, könyvmoly vagyok, a világ összes pénze nem lenne elég könyvre. Volt honnan örökölni, mivel a szüleim is szeretik a könyveket, szívesen olvasnak és hát ha a négy éves gyereknek csillagászatról szóló könyvet kellett venni, akkor azt vettek. Ha mesekönyvet, akkor azt. A pici Greenie mindig kapott könyvet, nem egy olyan fotó van, amin a karácsonyfa alatt ülök és minden játékot félretéve az új könyvet nézegetem.
A múlt hétvégén amúgy több mint ezer könyvet pakoltunk vissza a helyére - szüleim felújítottak a nappaliban és az én szobámban -, a maradék, úgy száz + darab Grazban illetve a nagyszüleim lakásában van, szóval egy kisebb könyvtár.
De hogy jön ez ide? Mivel kripli vagyok és nem tudok vezetni - szerettem volna kirándulni menni a hétvégén, ezt húzta keresztbe a sérülésem - kénytelen vagyok máshogy elütni az időt. Például úgy, hogy megszerzem Lothar-Günther Buchheim könyveit eredeti nyelven. A Tengeralattjáró (Das Boot) című könyve hatalmas kedvencem, most sikerült hozzájutnom németül és ebook formában, így mindenhová magammal vihetem. Az Erőd (Die Festung) a Thalianal épp nem volt elérhető, de a Búcsú (Der Abschied) igen, úgyhogy most jóllakott óvodás fejjel ülök az ágyon és miközben újra olvasom a kedvencemet, tanulom a nyelvet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése