Miközben osztrákéknál nem dívik a fizetésről, családi állapotról, gyermekvállalásról és egyéb, privát dologról faggatózni, addig ugyanezen osztrákok előszeretettel másznak bele az ember személyes aurájába. Nem vicc, vadidegen emberek képesek 5-10 cm-re megállni bárkitől, és legfeljebb akkor mennek odébb, ha ténylegesen odébb tolják őket. Ettől én totálkáros tudok lenni, az általam elvárt minimum távolság ugyanis fél méter, nagyon kevés kivétellel tolerálom a kevesebbet.
Kimondottan allergiás vagyok az ilyesmire, és hát igen, sajnos tegnap sikeresen odáig fajult ezt az emberundoritis, hogy annyira felidegesített egy hülye luvnya, hogy pakolás közben nem vettem észre, hogy lepottyant a bankkártyám a földre. Hozzáteszem, az akkora bunkó nagyon ritka, aki akkor sem megy odébb, ha valaki a kártyaterminált szeretné használni - a tegnapi bamba tehén pechemre pont ilyen volt. Ezúton is nagy-nagy köszönet illeti azt a becsületes embert, aki megtalálta és leadta a kártyát a bolt kasszájánál, mert így ma visszakerült hozzám (visszamentem, hátha), és bár tegnap a hiány észlelése után rögtön letiltottam, hétfőn fel tudom majd oldani, nem kell újat rendelnem.
Bónusz: Életemben először örülök annak, hogy van hitelkártyám (muszáj a tesztutak miatt), mert így nem maradtam garas nélkül és a betervezett vásárlást is le tudtam tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése