Bányászbéka

Mint ama legendás bányászbéka, akkorát estem ma reggel munkába menet... Biciklivel persze, mert miért ne. Most úgy nézek ki, mint valami zugbunyós. Egy rosszul bevett kanyar következménye... én is tudom, hogyan kellett volna bevenni, ráadásul jól ismerem a helyet, most nem figyeltem eléggé, rá is csesztem szépen. 

A szám felrepedve, a bal kezemen ötből három ujj feldagadva, lehorzsolva, a bal combomon kegyetlen zúzódás (mintha úgy izomból belerúgtak volna, alig tudom hajlítani a lábam), a jobb térdem lehorzsolva és a legkellemetlenebb, ami miatt igazából elfogadtam a mentőhívást, a bordáim. Piszokul meg lettek zúzva, rálapultam a kormányra és mivel marhára fájt, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy törött-e, vagy sem. Amikor nyomásra nem volt érzékeny, akkor már lehetett sejteni, hogy nincs törés. Természetesen tüsszenteni, vagy köhögni most nagyon nem szeretnék és már egy orrfújás is elég kemény dolog. Ha valaki pedig röhögtetni merészel, azt megütöm...
Szerencsére van itthon rögzíthető kompressz, azzal nagyon klasszul tudok mély levegőt is venni...

A kezem nem egyszerű, az ugyanis jelenleg is puffadt, kék és fájós, viszont mozog, ami jó jel. Amit utálok, hogy még mindig folynak a sebek. Apropó, sebek: főleg kedves orvos ismerősök, nektek szól az alábbi kérdés. Érdekes módon a térdemre tettek kötszert a sebellátás után, de a kezemre nem. Mi most az érvényes protokoll a sebellátást illetően? 
A röntgen szerint törni szerencsére semmi sem törött, a fogaim is a helyükön maradtak, úgyhogy olcsón megúsztam a találkozást az anyafölddel. Úgy látszik, keményebb vagyok, mint kinézek, bár jelenleg csak olyan tempóval vagyok képes megmozdulni, mint egy nyugdíjas csiga lassított felvételen. Ettől függetlenül a biciklit hazatoltam már - ő megúszta annyival, hogy letört az egyik fékkar és elfordult a nyereg, meg a kormány. Szegény. Meg fogom majd csináltatni, és kap egy új pár gumit is.

Mire nem jó egy cuki, tengeralattjáró formájú jégkocka? Pont passzol és szabadon tud lenni az ujjam.
Érdekes volt egyébként másik oldalról szemlélni a mentők munkáját - ahogyan az is, hogy teljesen más filozófia szerint dolgoznak, mint anno mi tettük. Borzasztóan kellemetlen számomra, hogy az én kis zakómhoz egy elég magas rangú mentőegység érkezett négy fős személyzettel (ez nekem tök új volt, meg is kérdeztem, hogy szekundáns van-e velük, de nem, itt ez a kocsi négy fővel fut), igaz, lehetett volna komoly mellkasi sérülés is az, ami végül "csak" egy zúzódásnak bizonyult. Ezúton is köszönöm nekik a kedvességüket, és a gyors kiérkezést - tényleg gyorsak voltak, bőven tíz percen belül.

A fotókat azért teszem fel, hogy okuljon belőle az, aki látja őket. Ezek egy legfeljebb 5-8 km/h sebességű esés következményei. El lehet gondolkodni azon, mi minden történhet ennél nagyobb sebességnél egy kerékpárossal - vagy éppen egy motorossal, aki védőruha nélkül krúzol az autópályán, ugye? Sajnos a meleg miatt nem volt rajtam a kesztyű, de a bukó igen. Mivel szerencsésen estem, ez utóbbinak nem kellett bizonyítania. 
A városi kerékpározás ugyanis veszélyes üzem, és nagyon is igaz a régi vicc, nemcsak autósra. Tudni illik, kétféle kerékpáros van: aki már esett és aki még majd csak ezután fog.
(Csak az utóbbi egy hónapban velem együtt három ember lett kerékpáros baleset áldozata az osztályunkon, az egyikük most úgy néz ki, mint egy terminátor, a másik meg még kórházban van...)