Váááááááá

A sebeim szépen gyógyulnak, a véraláfutások felszívódóban és már sikerült úgy tüsszentenem ma, hogy nem lábadt könnybe a szemem... Haladunk, elvtársak, haladunk!
A rohadt bordasérülés legutálatosabb hozadéka, hogy nem tudok rendesen hasizmot erősíteni. Ha valakinek van valami olyan gyakija, ami nem cseszteti a bordákat, ne fogja vissza magát, és írja meg nekem, mert kezdek kifogyni az ötletekből...

Happy

Nagyon szeretek olvasni, ez nem titok. Oké, beismerem, könyvmoly vagyok, a világ összes pénze nem lenne elég könyvre. Volt honnan örökölni, mivel a szüleim is szeretik a könyveket, szívesen olvasnak és hát ha a négy éves gyereknek csillagászatról szóló könyvet kellett venni, akkor azt vettek. Ha mesekönyvet, akkor azt. A pici Greenie mindig kapott könyvet, nem egy olyan fotó van, amin a karácsonyfa alatt ülök és minden játékot félretéve az új könyvet nézegetem. 
A múlt hétvégén amúgy több mint ezer könyvet pakoltunk vissza a helyére - szüleim felújítottak a nappaliban és az én szobámban -, a maradék, úgy száz + darab Grazban illetve a nagyszüleim lakásában van, szóval egy kisebb könyvtár.
De hogy jön ez ide? Mivel kripli vagyok és nem tudok vezetni - szerettem volna kirándulni menni a hétvégén, ezt húzta keresztbe a sérülésem - kénytelen vagyok máshogy elütni az időt. Például úgy, hogy megszerzem Lothar-Günther Buchheim könyveit eredeti nyelven. A Tengeralattjáró (Das Boot) című könyve hatalmas kedvencem, most sikerült hozzájutnom németül és ebook formában, így mindenhová magammal vihetem. Az Erőd (Die Festung) a Thalianal épp nem volt elérhető, de a Búcsú (Der Abschied) igen, úgyhogy most jóllakott óvodás fejjel ülök az ágyon és miközben újra olvasom a kedvencemet, tanulom a nyelvet is.  

Olcsón....

Most jöttem haza a Billából, mert sérülés ide vagy oda, vásárolni kell és hát igen, én tegnap olcsón megúsztam a zanyát... A kolléga, aki egy, valószínűleg a Billától kiforduló autós áldozata lett, sokkal nagyobbat esett. Az a nagyjából egy méter átmérőjű vérfolt legalábbis semmi egészségesre nem utal és a krétázásból ítélve pont a kocsi sarkát kapta el szegény... Aúúúú...

Bányászbéka

Mint ama legendás bányászbéka, akkorát estem ma reggel munkába menet... Biciklivel persze, mert miért ne. Most úgy nézek ki, mint valami zugbunyós. Egy rosszul bevett kanyar következménye... én is tudom, hogyan kellett volna bevenni, ráadásul jól ismerem a helyet, most nem figyeltem eléggé, rá is csesztem szépen. 

A szám felrepedve, a bal kezemen ötből három ujj feldagadva, lehorzsolva, a bal combomon kegyetlen zúzódás (mintha úgy izomból belerúgtak volna, alig tudom hajlítani a lábam), a jobb térdem lehorzsolva és a legkellemetlenebb, ami miatt igazából elfogadtam a mentőhívást, a bordáim. Piszokul meg lettek zúzva, rálapultam a kormányra és mivel marhára fájt, nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy törött-e, vagy sem. Amikor nyomásra nem volt érzékeny, akkor már lehetett sejteni, hogy nincs törés. Természetesen tüsszenteni, vagy köhögni most nagyon nem szeretnék és már egy orrfújás is elég kemény dolog. Ha valaki pedig röhögtetni merészel, azt megütöm...
Szerencsére van itthon rögzíthető kompressz, azzal nagyon klasszul tudok mély levegőt is venni...

A kezem nem egyszerű, az ugyanis jelenleg is puffadt, kék és fájós, viszont mozog, ami jó jel. Amit utálok, hogy még mindig folynak a sebek. Apropó, sebek: főleg kedves orvos ismerősök, nektek szól az alábbi kérdés. Érdekes módon a térdemre tettek kötszert a sebellátás után, de a kezemre nem. Mi most az érvényes protokoll a sebellátást illetően? 
A röntgen szerint törni szerencsére semmi sem törött, a fogaim is a helyükön maradtak, úgyhogy olcsón megúsztam a találkozást az anyafölddel. Úgy látszik, keményebb vagyok, mint kinézek, bár jelenleg csak olyan tempóval vagyok képes megmozdulni, mint egy nyugdíjas csiga lassított felvételen. Ettől függetlenül a biciklit hazatoltam már - ő megúszta annyival, hogy letört az egyik fékkar és elfordult a nyereg, meg a kormány. Szegény. Meg fogom majd csináltatni, és kap egy új pár gumit is.

Mire nem jó egy cuki, tengeralattjáró formájú jégkocka? Pont passzol és szabadon tud lenni az ujjam.
Érdekes volt egyébként másik oldalról szemlélni a mentők munkáját - ahogyan az is, hogy teljesen más filozófia szerint dolgoznak, mint anno mi tettük. Borzasztóan kellemetlen számomra, hogy az én kis zakómhoz egy elég magas rangú mentőegység érkezett négy fős személyzettel (ez nekem tök új volt, meg is kérdeztem, hogy szekundáns van-e velük, de nem, itt ez a kocsi négy fővel fut), igaz, lehetett volna komoly mellkasi sérülés is az, ami végül "csak" egy zúzódásnak bizonyult. Ezúton is köszönöm nekik a kedvességüket, és a gyors kiérkezést - tényleg gyorsak voltak, bőven tíz percen belül.

A fotókat azért teszem fel, hogy okuljon belőle az, aki látja őket. Ezek egy legfeljebb 5-8 km/h sebességű esés következményei. El lehet gondolkodni azon, mi minden történhet ennél nagyobb sebességnél egy kerékpárossal - vagy éppen egy motorossal, aki védőruha nélkül krúzol az autópályán, ugye? Sajnos a meleg miatt nem volt rajtam a kesztyű, de a bukó igen. Mivel szerencsésen estem, ez utóbbinak nem kellett bizonyítania. 
A városi kerékpározás ugyanis veszélyes üzem, és nagyon is igaz a régi vicc, nemcsak autósra. Tudni illik, kétféle kerékpáros van: aki már esett és aki még majd csak ezután fog.
(Csak az utóbbi egy hónapban velem együtt három ember lett kerékpáros baleset áldozata az osztályunkon, az egyikük most úgy néz ki, mint egy terminátor, a másik meg még kórházban van...)
   

Az osztrákok és a privát szféra

Miközben osztrákéknál nem dívik a fizetésről, családi állapotról, gyermekvállalásról és egyéb, privát dologról faggatózni, addig ugyanezen osztrákok előszeretettel másznak bele az ember személyes aurájába. Nem vicc, vadidegen emberek képesek 5-10 cm-re megállni bárkitől, és legfeljebb akkor mennek odébb, ha ténylegesen odébb tolják őket. Ettől én totálkáros tudok lenni, az általam elvárt minimum távolság ugyanis fél méter, nagyon kevés kivétellel tolerálom a kevesebbet.
Kimondottan allergiás vagyok az ilyesmire, és hát igen, sajnos tegnap sikeresen odáig fajult ezt az emberundoritis, hogy annyira felidegesített egy hülye luvnya, hogy pakolás közben nem vettem észre, hogy lepottyant a bankkártyám a földre. Hozzáteszem, az akkora bunkó nagyon ritka, aki akkor sem megy odébb, ha valaki a kártyaterminált szeretné használni - a tegnapi bamba tehén pechemre pont ilyen volt. Ezúton is nagy-nagy köszönet illeti azt a becsületes embert, aki megtalálta és leadta a kártyát a bolt kasszájánál, mert így ma visszakerült hozzám (visszamentem, hátha), és bár tegnap a hiány észlelése után rögtön letiltottam, hétfőn fel tudom majd oldani, nem kell újat rendelnem.

Bónusz: Életemben először örülök annak, hogy van hitelkártyám (muszáj a tesztutak miatt), mert így nem maradtam garas nélkül és a betervezett vásárlást is le tudtam tudni.       

Water-gate sokadik fejezet

Sarlakk dühös...

Fokozódik a helyzet, elvtársak, fokozódik és most már kezdem nagyon unni. A központi szennyvízcső valamikor húsvét után kezdett el vérezni, és most július 3-a van, effektívnek éppen nem mondanám a kárrendezést, pedig a kárszakértő legalább három hete aláírta a papírokat. Ha nem kezdünk el vérnyulat játszani, még mindig nem lenne betömve az a k...a lyuk a padlóban, ami egyébként akkora volt, hogy egy négyes kategóriájú kaiju simán kiugorhatott volna belőle, ha akar. (Aki látta a Pacific Rim című filmet, az tudja, miről beszélek Aki nem, az nézze meg. Remek másfél órás agyzsibbasztás.) A vérnyúllá válás oka egyébként az volt, hogy július 10-én jönnek szennyvízrendszert takarítani a házba (dugulásmentesítés) és nagyon nem szerettük volna, ha esetleg eldurran a cső, akkor akadály nélkül ömlik be a fürdőbe és a nappaliba a massza. Én főleg nem, úgyhogy ment is a mail a lakástulajnak, hogy hasson már kicsit oda, neki több joga van pampogni, mint nekem. Meg is tette, érdekes módon mindjárt forogni kezdett a gépezet...
Ott kezdődött a tragikomédia, amikor felhívott múlt héten egyik reggel a munkaszervező hölgy, hogy akkor csütörtökön 15:00-ra jönnének. Kérdem, nem lesz az egy kicsit késő? Miért? Mert összesen három, g...i nagy lyuk van a lakásban: a fürdőben egy a padlóban és egy a plafonon, tovább a kollégáknak sikerült átnézniük a nappaliba is a vésőkalapáccsal, szóval ott is van egy. Ó, tényleg? Tényleg, bm! Jaja, tényleg, ide is írták a kollégák, hogy 8-10 órás munka. Nem mondod?
Jó, akkor legyen hétfő reggel 08:00. Sirály!
Ma reggel 07:45-kor rá is tenyerelt a szaki a csengőmre. Amikor meglátta a kárhelyet, már nem volt annyira őszinte a mosolya. Aszongya, neki a Sarlakkról nem szóltak, ő csak a mennyezeti lyukat jött becsinálni. Háhá, barátom, van ám még egy, a szekrény mögött is, csak hogy még jobb legyen a napod, egyébként felhoztam a pincéből a járólapot az előző etapból. Izé, akkor ő most visszamenne a központba, merthogy se zseb-betonkeverő, se beton nincsen nála, így nem tudja felszámolni, a járólapot meg nyugodtan tegyem a szekrény alá, mert az most nem fogja kiadni. Majd csütörtökön visszajön és befejezi.

Sok púrhab, jó szerencse...

Na már most, nem vagyok kőműves, de ez szerintem kimeríti a kendácsolás fogalmát. Púrhabbal betaknyolt a figura egy polisztirol darabot, így én is meg tudtam volna csinálni, a beton meg csodásan felpúposodott és kirepedt, pedig nem érte tűző nap az egyébként ablaktalan fürdőszobában. Mivel ez a múltkor nem így nézett ki, gyanítom, hogy nem teljesen van rendben a dolog...
Ez egy. Kettő, hogy a száz kilós szobafalat egy ember nem tudja mozgatni, emberünk azonban mert nagyot álmodni. Az eredmény egy szép, mély íves karcolás a parkettában. Értjük? Én úgy vigyázok a lakásra, mint a sajátomra, erre jön Mekk Elek és belevési a szekrény lábnyomát a parkettába fáig. Nemrég vixoltam fel az egészet, hogy ápoljam kicsit a felületet, erre tessék! Írtam is a tulajnak, hogy felsértették a parkettet, most várom a reakciót. Olyan kicsinységekről, minthogy a kéztörlőm hogyan nézett ki, most inkább ne ejtsünk szót, azt ki lehet mosni. A parkettát ellenben csak felcsiszolni és újralakkozni lehet.

Ezek után nem tudom, hogyan fogja letenni a járólapot a WC alá anélkül, hogy szét ne cseszné a műanyag becsatlakozást, mivel a klotyó rohadt nehezen jön fel...
Ha egyszer privát javításra lesz szükségem, tuti nem ezeket fogom kihívni. Másfél éve még nem volt ennyi probléma, úgy veszem észre, felhígult az állomány. Nem kicsit, nagyon.