Vonatra fel - Bernina vonal

Gyerekként imádtam vonatozni, és ez mostanra sem változott.
A tesztutakban az is a jó, hogy mindig akad egy kis szabadidő azért a napi tíz-tizenkét óra mellett, úgyhogy ma fogtam magam és elmentem vonatozni. A többiek által kitalált menjünk el vásárolni és enni Livignoba valahogy nem vonzott (nem is tudtam, hogy ennyi hímnemű shopping queen-nel vagyok összezárva), a Bernina-vonal annál inkább.
Nos, a 46 eurós retúr jegy az utolsó centing megérte. (Kedvezményesen vettem a jegyet, akció volt, amúgy 56 a retúr). Nem véletlenül van a világörökségi listán. A táj lenyűgöző, a pálya 2153m-ről ereszkedik 413m-re, majd vissza. Ha manó lennék, tuti itt keresnék magamnak szállást. (Amikor négy éve először jöttem végig a hegyeken, folyton attól tartottam, hogy elém pottyan valami tündér, vagy manó és én a Jackpottal áttaposok rajta...)
Szerencsére sikerült álomidőjárásban végigmenni a vonalon, talán kicsit sok is volt a fény - ha valaki engem kérdez, erős napfényben legalább annyira nehéz fotózni, mint kevés fénynél.
A hegyekkel nem lehet betelni, jópár csúcs háromezer felett van, egyszerűen félelmetes az a precizitás, amivel a pályát megtervezték egykor. A Bernina-vonal mérnöki műremek, minden egyes ív a helyén van, tökéletesen megszámolva, a kezdetektől fogva egyenáramú vontatással. Zseniális.   

Természetesen Edömér nem maradhatott otthon, muszáj volt végre kimozdulnia a hotelszoba négy fala közül. Most már legalább a piros kis sapija nem tűnik fel senkinek. Hideg van.

A körviadukt

A vonal Tiranoban ér véget, olasz oldalon. Mivel nem akartam túl sokáig maradni (holnap munkanap és még volt egy kis előkészítenivalóm), így összesen negyven percet szántam a városkára. Mondanom se kell, hogy nem volt elég.

Tirano

Tirano

És ami a legjobb: a vonatok menetrend szerint közlekednek. A Rhätische Bahn nem a MÁV. Az itteni másodosztály otthon simán első lehetne, minden tiszta, nem koszos, nem büdös és a többi. Természetesen van különvonat meg egyéb nyalánkság, de nem csak az van. (Amikor a kalauz felhúzatta az ablakokat, mondván hideg van - majd megrohadt az ember, olyan meleg volt -, egy idő után kitört a parasztlázadás és húzogatni kezdtük fel-le az ablakokat...)
A Bernina-vonalat csak ajánlani tudom, érdemes végigmenni rajta.
Bakancslista következő állomása: Albulabahn