Jármű a kórházban

Az autóm holnap megy szervizbe, kicsit izgulok érte. Nem mai csirke már, és mint minden pohos jármű, ő is egészen más bánásmódot és szakértelmet igényel, kicsit mindig tartunk tőle, milyen állapotban kapjuk vissza, nem-e csípnek be valamit, ahol aztán folyni kezd és a többi. A műhelyfőnök csak azért vállalja, mert már vagy húsz éve hozzá járunk vele, és az alkatrészt is nekünk kell vinni...  na ja, ide jutottunk. Beszereljük, csak hozd magaddal, ami kell.
A páros évek mindig drágák, ilyenkor ugyanis a jószág vizsgázik, eddig csak a cserealkatrészek kerültek majd százezer forintba - jó, ebből negyvenezer a négy új kárpit, amiből kettőt még a szabim alatt sikerült is feltenni - és még nincs kifizetve a szerelő, meg a hatósági díj. Összehasonlítva egy modern autóval, ez az összeg persze aprópénz, de egy huszonnégy éves keleti autónál, aminek a teljes értéke kb. százötvenezer, már nem annyira vicces. Meg lehet persze kérdezni, hogy megéri-e, de sok értelme nincs. Ha nem érné meg nekem, nem fizetném ki. A bakancslistán ott a Großglockner Hochalpenstraße és a Transzfogarasi, muszáj tipptopnak lennie jövő nyárra.
  A fotókon amúgy a jármű lábsérülése látható. Tipikus, hogy úgy mondjam. Ráadásul úgy vettük észre, hogy típusidegen alkatrész került beépítésre, ezért nyuvadt ki ilyen hamar - a bal oldali kicsivel több, mint egy évet bírt és így szétrongyolódott, a jobb oldali két éves volt.
A hátsó lengéscsillapítók huszonnégy év után adták meg magukat. Elvileg javíthatók lennének (ez még olyan kor gyermeke), csak találj valakit, aki tud még lengéscsillapítót tölteni. Rozsda egy szem se, a jó ég áldja meg az öreg mestert, aki új korában úgy kifújta alvázvédővel a kisállatot, hogy azóta is csak kisebb javításokat kellett eszközölni, akkor is csak ott, ahol a barbárok szétcseszték a csápos emelővel az alvázat. (Amióta szóltam, hogy nem kéne gumipogácsa nélkül emelni a kocsit, főleg nem az emelőpontokon kívül, volt egy kis mosolyszünet, de azóta rend van. Ugyanígy fel kellett venni a bokszkesztyűt a féltengely szimmeringje miatt, amit rendszeresen elnyírtak a képen látható gumiharangok cseréjekor és folyt az olaj. Szerintük egy Ladából folyhat az olaj, mert Lada. Szerintem meg nem, és láss csodát, amióta nem csípik be, nem folyik az olaj. Nahát!)
Hozzáteszem, nem én vagyok az egyetlen ragaszkodó példány: az egyik táncostárs hölgy szintén huszonéves Corolláját itt Grazban nem akarták levizsgáztatni, merthogy rozsdásodik. A mocsok állat szerelő beleütött bizonyítás gyanánt egy csavarhúzót a kaszniba - ha valaki, bárki ilyesmit tenne a kocsimmal, azt hiszem, nyolc napon túl gyógyulóval vinnék kórházba! Szerencsére talált egy szerelőt, aki normális áron vállalta, hogy kijavítja a kérdéses rozsdafoltokat (amik egyébként új autókon is megtalálhatók, a nyolc éves Artúrnak csúnyább a lába, mint a huszonnégy éves Szuperszamárnak és nem viccelek), így Carola Corollája megmenekült az afrikai transzporttól.