Tanksimogató a Várban

Há, de cuki, már ha szabad ilyet mondani egy ilyen bestiára... Persze, jobb lett volna a kompozíció, ha egymással néznek farkasszemet, de ez már csak szőrszálhasogatás.

Imádom a Várat és a Hadtörténeti Múzeumot.

Mindig van valami időszaki kiállítás, amivel fel tudnak csalogatni akkor is, ha éppen rohadt sok dolgom lenne. A Hunyadiak korának történelme (link), páncéljaik rekonstrukciói láthatók még december közepéig a Hadtörténetiben és megújult az első világháborús kiállítás is. Mondjuk ki: ez utóbbi marha jó lett, csillagos ötös. A korábbit bevallom, baromira untam, de az újat gyakorlatilag minden korosztály számára sikerült érdekessé tenni és ez nagyon jó. Interaktív és informatív, történelemtanár ismerősöknek ajánlom, hogy próbáljanak látogatást szervezni ide, mert így talán felkelthetik a kölykök érdeklődését és esetleg tanulnak is valamit, nemcsak évszámokat bifláznak be. (Nekem olyan töritanáraim voltak, akik a miértre próbáltak rávilágítani. Miért akkor, miért ott és miért úgy történt, ahogy történt. Ok és okozat.)
A páncélkiállítás is jó, csak kicsi. Információ persze bőséggel akad, de lehetett volna egy kicsit több a kiállított anyag. Hozzáteszem, így is rengeteg időt sikerült eltölteni itt, mivel végigolvastunk minden tárlót, végignéztünk minden filmet, de akkor is: egy folyosó és egy terem az egész. Nyüff.
No, de a tank, kérem... az már egészen más.

Ne kérdezze senki, miért csücsül fenn a Várban egy T-34-es, de ott van, akkor is, ha ez egy kissé pikáns.
Hogy élő-e, azt se tudom, a beltér elég (túl) patent állapotban van, még az is lehet, hogy indítható a gép.

 És akkor a maga teljes valójában:

Ja, szolgálati közlemény: megnyitott a RepTár, a szolnoki repülőskanzen utódja. Most már csak azt kell kitalálnom, mikor jutok majd el oda...