Másodjára meg... nos, ha az ember már majdnem egy éve él valahol, akkor bizony van körülötte ez az. Amíg a szekrényben lapít, ágyon csücsül, asztalon tanyázik a cókmók, nem is tűnik soknak, de amikor össze kell szedni mindent... Nos, hogy kicsit az Űrgolyhók Elnök urának szavait elferdítsem: Nem is tudtam, hogy ennyi cuccom van! (És ilyen kevés táskám...)
De tényleg. Nagyon sok, és bár már feltűnt az alagút végén a
A dolog apropója egyébként egy kis költözés. Nem nagy távolság, de azt hiszem, tényleg szükség lesz arra az egy nap szabira, ha a most összelapátolt dolgokat
Remélem, azért sütő lesz. Ha nem, akkor búcsút inthet a díszes társaság a muffinnak, sajtos masninak, pizzás rúdnak, almás sütinek, vagyis mindannak, ami az elmúlt időszakban a szekrényen landolt, és jóllakott óvodás mosolyt csalt az arcokra.
Egyébként minden oké errefelé, leszámítva hogy korán sötétedik, és a minap csak sikerült lejárt joghurtot találnom a boltban - háháháhááá, a porszem a gépezetben, ugye, hogy ugye! A közútra kiszabadult vadbarmok száma is megemelkedett valami miatt - az elmúlt héten többen próbáltak összetörni, mint előtte fél évig. A belvárosban tömeg van - valami biofest foglalja a főteret éppen, ami engem ugyan nem vonz, de szemmel láthatóan másokat igen.
Ami az időjárást illeti, azt hiszem, ez már a beszoktatós rész... Figyeljetek, parányok, jön az október (és nemcsak a "fest"), jön a napközbeni szürkület, a frontok, a felhős ég és az esős napok!
Remélem, holnap sem fog esni, és még egyszer megsétáltathatom itt a sógoroknál a Szuperszamarat, mielőtt hazavinném téli álmot aludni!
Holnap tehát irány Gross St. Florian és Deutschlandsberg!
(A múlt héten hirtelen felindulásból elkövetett Szuperszamarazás eredménye a FB-n már látható, és a bejegyzés is hamarosan felkerül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése