2012. szeptember 29., szombat

Riegersburg és környéke

Eredetileg eszem ágában nem volt menni sehova, viszont a Csodacsacsi mosásra szorult, és ha már elmentem vele a benzinkútig, hogy ott lemossam, akkor meg is etettem, és ha már megetettem, akkor el is indultam vele, bele a világba, csak úgy, mert miért ne. A hirtelen felindulásból elkövetett Ladázás célállomása végül Riegersburg lett, úgy hatvan kilométerre Graztól, Kelet-Stájerországban.
Burg Riegersburg - A kereszténység legerősebb bástyája

Az autópálya szakasz (A2 - Bécs felé) nem nagy ügy, de a B65 és a B66 már önmagában megéri, hogy az ember elinduljon világot látni. 
Visszafordító a B66-on, a valóságban is ilyen
A B66 Riegersburgból
Csodálatosan szép, emelkedős, kanyargós és nagyon keskeny utak, csinos falvak - igazi élményautózás (vagy élménymotorozás, ki mivel vág neki).
Itt nem lehet, és nincs is értelme gyorsan menni - persze, vadbarom errefelé is akad, de a többség szerencsére nem érzi úgy, hogy időmérőt fut a Red Bull Ringen...
Ami pedig külön öröm az olyan régimódi figuráknak -értsd öreg, keleti autóval, GPS nélkül közlekedő -, mint én is vagyok, hogy nincs szükség navigációs eszközre. Minden tökéletesen ki van táblázva, nagyon sügérnek kell lenni ahhoz, hogy valaki eltévedjen.







Riegersburg egyébként Stájerország egyik legrégebbi erődje, amelyet egyetlen hódító nagyhatalom se tudott bevenni, és Napóleon se durrantatta fel, mint a grazi Schlossberget...
Tulajdonosai jelenleg a Lichtensteinek, hírnevét bevehetetlensége és csodálatos állapota mellett a Gallerinnek és egy eszméletlen méretű jégesőnek köszönheti.
Vagy talán még inkább az emberi butaságnak, hiszékenységnek, és két elmeháborodott, nőgyűlölő szerencsétlennek, akik ekkor már réges-régen nem éltek, de átkozott hagyatékuk
(a Boszorkánypöröly, vagy Hexenhammer) két év alatt 95 ember kínhalálát okozta a környéken.

Tárgyalás
A boszorkányok repülési útvonala, miközben létrehozták a jégesőt 1673-ban
Boszorkányok. Ki más is okozhatta volna azt az 1673-as jégesőt, ami a Riegersburg környéki vidéket sújtotta? Stájerország leghírhedtebb boszorkányperében 95, különböző rendű és rangú embert kínoztak meg, ítéltek el és végeztek ki.
Róluk és az 1673-1675 közötti boszorkányperről szól a vár egyik kiállítása.

A Virágboszorkány - festményen szebb volt...
 A tárlaton megismerkedhetünk a hiedelmekkel, a Boszorkánypöröllyel, a kínzóeszközökkel, és két, híres vádlottal.
Egyikük, a Virágboszorkányként (Blumenhexe) ismert Katharina Paldauff látható is. Állítólag a derék polgároknak az tűnt fel, hogy a várban télen is nyílnak a virágok. Ahelyett, hogy örültek volna neki, bemószerolták Paldauff asszonyt a császári vizsgálóbiztosnál. A szerencsétlent ki is végezték, egyike volt a 95 áldozatnak. Aki a virágot nem szereti, ugyebár...

A kivégzettek között persze nemcsak egyszerű embereket találunk, hanem családostól kivégzett nemesasszonyokat, és nemesurakat. 
A császári vizsgálóbiztos pedig mily meglepő, a várat ezidőtájt birtokló Gallerin becses veje volt.
Nem volt kedvem lefotózni azt a gazembert, de tessék nekem elhinni: nem sugárzott a tekintetéből túl sok értelem...

A vég kezdete

A kínzóeszközökről most inkább ne is ejtsünk szót. Egyszerűen ijesztő, hogy milyen átkozottul kreatív tud lenni az emberi elme, ha egy másik ember gyötréséről, megöléséről van szó. A különböző szorítók, nyújtók mellett az egyik vitrinben van egy Vasszűz is. Állítólag sosem használták - amekkora tüskék abban voltak, egy kínmester szemével nézve tényleg nem sok értelme van. Ha azt rácsukják valakire, az már nem fog szövegelni, hanem szépen csendesen elhalálozik...
Jut eszembe, volt nekik kerekük is... Egyszerű kocsikeréknek tűnő darab, de ezen kocsi sosem gurult...


A várban található másik múzeum inkább a környék és a vár környékére koncentrál, valamint bemutat kettőt a vár legimpozánsabb termei közül.

Sokszor emlegettem már a Gallerint.
Ő volna az, Katharina Elisabeth von Galler:
Ezt a kis termetű hölgyeményt a maga idejében "schlimme Liesl" becenévvel illették. Rossz korba született, erős asszony volt, akinek egy erősen férfiközpontú társadalomban kellett megvédenie saját magát, és a birtokait.
A bárónő túlélt három férjet, és Stájerország leghatalmasabb erődítményévé tette a riegersburgit. Ő építtette az itt látható Fehértermet.

 










Nem vagyok a barokk híve, de ez a terem kimondottan tetszett.
A lovag, vagy királyterem még inkább.

Csupa intarzia, egy bődületes méretű cserépkályha, és egy páncél
Fegyvergyűjtemény

A mennyezet is intarzia



A belső terek után most következzen a külső. A vár, amiért érdemes kocsiba ülni.




 



A várárokban sokak számára meglepő módon nyuszik laknak. Két dolog lehetséges:
1. Harci nyulak
2. A taverna nagyon közel van, és bár nem néztem az étlapot...

 
Amit tudni érdemes:
- A várban két múzeum és egy madaras élménypark működik, a múzeumokba a belépő felnőtteknek 10 euro
- A múzeumokban, és a belső udvaron fényképezni csak fotójeggyel lehet, ennek ára 2 euro
- A várlift egy útra 2 euro, de a vár megközelítése gyalogosan szerintem sokkal szebb, és nem egy veszélyes terep (20 perc kényelmes séta)
- A várlifthez közeli parkoló díjmentes!
- A múzeumokban nagyon részletesen leírnak mindent - németül... A "várbazárban" azonban lehet szerezni egyéb nyelven is információs füzetet. Magyarul is.

 

Hétvégi problémák

Először is - végre hétvége! De tényleg. Már vártam.
Másodjára meg... nos, ha az ember már majdnem egy éve él valahol, akkor bizony van körülötte ez az. Amíg a szekrényben lapít, ágyon csücsül, asztalon tanyázik a cókmók, nem is tűnik soknak, de amikor össze kell szedni mindent... Nos, hogy kicsit az Űrgolyhók Elnök urának szavait elferdítsem: Nem is tudtam, hogy ennyi cuccom van! (És ilyen kevés táskám...)
De tényleg. Nagyon sok, és bár már feltűnt az alagút végén a vonat fény, azért még van mit összepakolni. Még mindig, pedig kisdobos becs szóra, tényleg pakoltam ma.
A dolog apropója egyébként egy kis költözés. Nem nagy távolság, de azt hiszem, tényleg szükség lesz arra az egy nap szabira, ha a most összelapátolt dolgokat meg akarom találni el akarom rakni...
Remélem, azért sütő lesz. Ha nem, akkor búcsút inthet a díszes társaság a muffinnak, sajtos masninak, pizzás rúdnak, almás sütinek, vagyis mindannak, ami az elmúlt időszakban a szekrényen landolt, és jóllakott óvodás mosolyt csalt az arcokra.  

Egyébként minden oké errefelé, leszámítva hogy korán sötétedik, és a minap csak sikerült lejárt joghurtot találnom a boltban - háháháhááá, a porszem a gépezetben, ugye, hogy ugye! A közútra kiszabadult vadbarmok száma is megemelkedett valami miatt - az elmúlt héten többen próbáltak összetörni, mint előtte fél évig. A belvárosban tömeg van - valami biofest foglalja a főteret éppen, ami engem ugyan nem vonz, de szemmel láthatóan másokat igen. 
Ami az időjárást illeti, azt hiszem, ez már a beszoktatós rész... Figyeljetek, parányok, jön az október (és nemcsak a "fest"), jön a napközbeni szürkület, a frontok, a felhős ég és az esős napok!
Remélem, holnap sem fog esni, és még egyszer megsétáltathatom itt a sógoroknál a Szuperszamarat, mielőtt hazavinném téli álmot aludni!
Holnap tehát irány Gross St. Florian és Deutschlandsberg!

(A múlt héten hirtelen felindulásból elkövetett Szuperszamarazás eredménye a FB-n már látható, és a bejegyzés is hamarosan felkerül.)

2012. szeptember 22., szombat

A bécsi Arsenal

Virtuális kiskert-túránk következő állomása a bécsi Arsenal, ahol még júniusban volt szerencsém megfordulni egy veterán harcjármű-találkozó apropóján.    
A tullni Oldtimer Messén találkoztam a plakáttal.
A veteránozás egy életforma, méghozzá nem is az olcsóbbik fajtából. Egy öreg jármű sokkal több figyelmet, gondoskodást (megkockáztatom, szeretetet) kíván, mint egy új, vagy éppen újszerű. Akkor is így van ez, ha a vasat nem romjaiból kell újjáépíteni. Az ilyen korú masinákhoz többnyire gyártatni, vagy legyártani kell az alkatrészt, jön az íbéjezés, szerszám kell, meg garázs... Pénz, idő, energia - nem mindenkinek jut ilyesmire.
A múzeum veterán harcjármű találkozója immáron hagyomány, az idei ha jól emlékszem már az ötödik volt a sorban.
Páncélosok, teherautók, terepjárók - minden, ami keréken, vagy láncon gurul... Mivel ezek a gépek mindannyian még járóképesek (a páncéloskerti kerti törpéket leszámítva), a szervezők nemcsak statikus soron kívánták bemutatni őket. Volt felvonulás (divatbemutató páncélos módra), akadályverseny, XIX. századi tüzérségi bemutató (húsz perc fülcsengés), valamint a tüzérségi zenekar bemutatója. 

Jól elbújtam?
Régi, kedves ismerős - UAZ a szomszédból (Szlovákia)
A szovjet éra páncélosai - jó kondiban lévő példányok, rotációs kapa special edition
Csőrös UAZ (Szlovákia), nem túl gyakori látvány, itt egy rövid ismertető róla
A páncéloskert kerti törpéi - ők már nem mennek sehova
Willis Jeep - nem kevés jött el belőle a találkozóra. Ő például kimondottan szeret koszos lenni.
További kerti törpék a páncélos kertből



A fülcsengés garantált - 3 lövés, tucatnyi síró gyerek...


Zenés-táncos bemutató...
Ó, és majdnem elfelejtettem. A rendezvény ideje alatt a teljes komplexum díjmentesen volt látogatható, és sem videó, sem fotójegy váltására nem volt szükség. Ja, így is lehet ezt...

Maga a múzeum hihetetlenül közel van a körgyűrűhöz, és amennyiben nincsen útfelújítás, nem merült le a GPS akkuja, és nem hagytuk otthon a térképet, amit kinyomtattunk, akkor nagyon egyszerűen odatalálhatunk. Amennyiben a fentiek mindegyike egyszerre teljesül, vagy csak szimplán benéztük a lekanyarodást, akkor az első lehetőségnél forduljunk vissza (nem kell türelmetlenkedni, pár kilométer után biztosan lesz rá lehetőség...). Bécsben eltévedni nem szégyen. Megvan a múzeum? Jó. Akkor most keressünk parkolót! A Privatparkplatz feliratot vegyük komolyan, errefelé hajlamosak azonnal ügyvédért telefonálni, ha illetéktelent találnak a parkolóban...
Sétáljunk vissza a múzeumhoz.
A főbejárat
K.u.K gépjármű és az impozáns belső tér
Ha valakit érdekel az épületkomplexum története, az itt elolvashatja. Figyelem, német nyelvű verzió!
Az épületbe belépve impozáns csarnok fogad minden idők legnagyobb stratégáinak szobraival.
Az állandó és időszaki kiállítások egymásba folynak, szépen időrendben, ahogy illik. A termek tematikusak, a tárlók már-már zsúfoltak, de még áttekinthetők - és szokatlanul őszinték.
A II. világháborús terem
A II. világháborús terem rögtön az első a földszinten. Kendőzetlenül, hitelesen mutatja be a háborút és az azt megelőző korszakot. Nem mentegetőzik, nem büszkélkedik, egyszerűen csak szembesít a múlttal, mely megmásíthatatlan és kitörölhetetlen. A vitrinek tele van érdekességekkel - Dolfuss kancellár halotti maszkja, és a rekamié, amin életét vesztette, különböző nemzetek egyenruhái, egy Messerschmidt Bf-109-es Fűrész műszerfala, egy Enigma... és még sorolhatnánk.

Kettenrad
Messer műszerfal
Az Enigma
Géphalál - a pusztuló, rozsdás fém és avas olaj szaga pontosan olyan mellbevágó, mint egy bomló tetem szaga
A Flak mögött a képen a grazi Franziskaner negyed és a Schlossberg látszik
A II. világháborús teremmel átellenben találjuk a Nagy Háborúról szólót.
A boszniai merénylet szemtanúja - a trónörököst és feleségét szállító autó mellett megtekinthető nemcsak a trónörökös egyenruhája, amelyben a végzetes találat érte, de a merénylő fegyvere és a nyomozati anyagok is

Mit is kér a Vöröskereszt...
  
Aztán a császári és királyi haditengerészet termei...

Hajómakettek minden mennyiségben
Admirálisok szobája
Egy első világháborús tengeralattjáró tornya (az Adrián süllyedt el, onnan emelték ki)
A harminc éves háború és a török kor...



Egy külön terem az ágyúknak...





Egyszóval: Ha valaki csak egy morzsányit is érdeklődik a hadtörténelem iránt, ki ne hagyja a bécsi Arsenalt.
Az intézmény honlapja 

2013-as friss hír:
Auf Rädern & Ketten - 6. Oldtimertreffen im Arsenal

01.06.2013 - 02.06.2013
09:00 - 18:00

Vagyis veteránharcjármű találkozó idén ismét! A járműveket 1973-as évjárattal bezáróan május 17-ig lehet nevezni. 
A belépés idén is ingyenes!