A kabát sztori - első rész

 Közelharcot vívtam a kabátomért - a postával. A szlogenjük, miszerint "Ha fontos, akkor legszívesebben a Postával" tökéletes ellentétét produkálta (már megint) az osztrák posta. 

Kabát, leírása szerint inkább bemutatásra, szétszedésre ajánlott munkadarab, hordható valószínűleg nem lesz, Pennsylvaniából problémamentesen megtette az utat Grazig, hogy aztán az otthonom és a helyi postahivatal közötti ötszáz méteren tehetségesen elkeveredjen... Bombasztikus, komolyan. Ez szerintem új rekord, lehet, jeleznem kellett volna a Guinness felé. 

A probléma azzal kezdődött, hogy a helyettesítő postás a kiszállítás napján elfelejtett bedobni értesítőt, miszerint Kabát átvehető. Másnap visszajött a cetlivel, szó se róla, és a csomagot le is tette a postán, ahol viszont elfelejtették beszkennelni...

A csomag ráadásul a rendszerben nagyobbfajta borítékküldeménynek tűnt, miközben a valóságban normál méretű doboz volt, így amikor a postáskisasszony átnézte a raktárban ülő holmikat, nem azt kereste, amit kellett volna. 

Két héten át ment a pingpong, mire az illetékes osztály kiküldte a verdiktet: a csomag márpedig ottvan a postán. Igen, a csomag ottvolt, a szabiról visszajövő alkalmazott azonnal meg is találta, mivel a nevem magyar viszonylatban is ritka, hátmég osztrákban. Hurrá. És természetesen még fizethettem is ezért a fantasztikus szolgáltatásért 14,4 eurót, ennyi volt ugyanis a behozatali és feldolgozási illeték.

Szóval, ha fontos, akkor inkább ne a postával...

Kabát tehát megérkezett, kifújta magát (én is) és megkezdődhetett az állapotfelmérése. 

Nos, a leírás - szerencsére - túlzásnak bizonyult:

• a molyrágta lyukak kicsik, mind 5mm alattiak, és nincs belőlük sok
• a bután kinéző varratok szimpla mekkelekelés kövezkezményei, nem strukturális feslés miattiak
• az anyag a lyukaktól eltekintve ép és erős
• a selyem-acetát keverék bélés ugyan sérült, de könnyen javítható, mivel csak varratfeslésről van szó

Vagyis, Kabát nem egyszerűen csak menthető, de hordhatóvá is tehető. 

Az egyetlen, komolyabb hiba, hogy a pelerinen látható fakulás sajnos nem tűnt el teljesen a mosás után, tehát a lyukak foltozása után mindenképpen festésre szorul Kabát. 

Kabát adatai

Színe: meghatározhatatlan kék, enyhe padlizsánlila beütéssel

Kora: 1930-as évek

Állapota: javításra szorul

Anyaga: finom gyapjú, selyem-acetát béléssel

Márkája: ismeretlen*

Mérete: a bevarrt címke alapján XS (12)

Szabása: kortalan, leginkább princess coat, pelerinnel

*: A tömegtermékekkel ellentétben ezeknek a holmiknak lelke, története van. A selyem-acetát bélés lebontásakor vettem észre, hogy bár a "márkajelzés" maga elveszett, a hímzés lyukakat ütött az anyagba, és fénybe tartva legalábbis részleteiben, kivehetővé vált. 

Eva(?) Hartman, New York. Ügyetlen kurzívval kihímezve. 

Ki volt ő? Sose tudjuk meg. Valószínáleg egy fiatal szabó-növendék, aki New Yorkról és divattervezőségről álmodott. Erre utal egyébként a finom anyag és az, hogy a legkevésbé se bánt vele spórolósan, rengeteg plusz maradt a szegésekben, amit én - közel száz évvel később -, ha kell, fel tudok használni foltozásra. Szintén árulkodó jel, hogy az anyag nincs elszegve - úgyse látszik felkiáltással. 

Egy biztos, az eredeti készítő kreált magának egy márkajelzést, amit mindenképpen meg fogok próbálni reprodukálni, ezzel tisztelegve előtte. 

Miért éri meg beleölni a nemkevés munkaórát egy molyrágta kabátba? 

Mert a minősége utolérhetetlen és mert az ára töredéke egy hasonló minőségű, hasonló anyagokból készült átmeneti kabátnak. Egy etikátlan tömegtermelésből származó, vintage-repro kabát jelenleg 200 eurónál kezdődik, a kifogástalan minőségű, európai reprodukciók közelítik az 500 eurót. 

Ehhez képest 50 euró volt a Kabát. Közel ugyanennyi a szállítás. 14,4 euró a Posta-sarc. Nagyjából 15 euró a gyapjú és a gyapjú festésére alkalmas ruhafesték. 

A másik, hogy szeretnék megtanulni rendesen szabni-varrni, és ezek a projektek kitűnő alkalmat nyújtanak a gyakorlásra. Sose lehet tudni, nem-e lesz egyszer szükségem erre a jelenleg feleslegesnek tűnő készségre. 

Nagyon sok munka, Lottém is dolgozhat keményen. Azért ő, mert a régi-új lakosztályába még nem tudott beköltözni, így a dohányzóasztalomon lakik. Örzse pedig bent van a kofferében, és mivel majdnem húsz kiló, hacsak nem muszáj, nem szedem elő. 

Azt hiszem, nagyon büszke leszek magamra, ha Kabát elkészül...  

Bakancslista - Sukhishvili

 Régóta a bakancslistámon volt, most végre sikerült. Jelenleg nincs előadásuk Magyarországon és Ausztriában is csak Graz illetve Bécs volt olyan szerencsés, hogy a Grúz Nemzeti Balett vendégszerepeljen, de ha egyszer lehetőségetek nyílik elmenni egy előadásukra, ne habozzatok! A Sukhishvili tényleg megéri azt a pénzt, amit elkérnek érte. 

90 euró alatt nem volt jegy az előadásra, ettől függetlenül komoly nézőszámot vonzott Grazban a Messe Halle A-ba. Jó, van egy elég lelkes grúz diaszpóránk is, illetve az orosz-ukrán kisebbség is nagyon szívesen látogatja a táncelőadásokat, de akkor is. Maga az előadás a legmagasabb színvonalat képviseli, a tánckar élő zenére táncol, a professzionalizmus olyan magaslatában, amit nem is igazán tudnék mihez hasonlítani. Elképesztő emberi teljesítmény, évtizedek kitartó munkája van minden egyes táncművész mögött, le a kalappal előttük. A kosztümök egyszerű eleganciája szemet gyönyörködtető, nincs felesleges csicsa, éppen csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges. Szívvel-lélekkel összerakott műsor, büszkék lehetnek rá a grúzok. (Nem véletlen egyébként, mivel az alapítók leszármazottai igazgatják a társulatot, szóval ez az örökségük, megértem, hogy vigyáznak rá és tisztelettel bánnak vele.) 

A szervezés és a közönség viselkedése már más tészta. Szerencsére a színpad meg volt emelve, így kisebb nyaknyújtogatással, de egészen jól lehetett látni, mert a nézőtér nem emelkedett. Fuck. 

A közönség pedig ottbasszameg! Emberek, tegyétek már le azt a kbszott tepsifont legalább arra a kétszer 50 percre és élvezzétek az előadást. Tényleg azért fizettek 90+ eurót egy táncelőadásért, hogy utána egy mobil apró kijelzőjén nézzétek, mert videózzátok? Kurvára zavaró a képbe belógó mobilok látványa és fénye. Kösz, hogy tönkre teszitek mások élményét a szarjaitokkal, bunkók és belevilágítotok az automata vakukkal az előadók arcába is! Miért nem egyértelmű, hogy ilyet akkor sem csinálunk, ha nem mondják be külön, hogy tilos? A másik, hogy ha picsogni akartok, akkor húzzatok ki az előtérbe és ott tegyétek. A mögöttem ülő, két ruszki bárisnyának folyamatosan be nem állt a szája, erősen gondolkodtam, hogy összeszéve megkopott orosztudásomat hátrafordulok és rájuk mordulok. Végül elég volt hátranéznem...

Elmennék-e megnézni újra? Igen, és legfőképpen azért, mert a Sukhishvili a maga eleganciájával az egyik utolsó gyertyaláng a showbiznisz szennyes sötétjében.   

Ruhaklinika - második rész

 ... és egyben egészen addig, amíg a Nellie's Wow Stick meg nem érkezik, az utolsó is. A kissé szerencsétlen ebay-es ruha ugyanis ezennel hordhatónak minősül, bár kisebb problémái továbbra is vannak. De kinek nincsenek? 

Spa nap után

A fényképen nem látszik, milyen szép esése van felvéve. A ruha némileg elkeserítő állapotban érkezett, több, kisebb lyukkal, sérült vállal, szakadásokkal a hónaljban és a cipzár környékén, gombok nélkül. A foltjaira csak mosás után derült fény, ezek továbbra is megvannak, mivel a selyem-rayon anyagon alkalmazható és jelenleg rendelkezésemre álló folttisztítók egyike se szedte ki őket. 

A vállon lévő szakadást több próbálkozás után végül fusible interface fogta össze, ez most stabilnak tűnik. Szintén fusible interface került a hónaljba, illetve az anyaghoz hasonló cérnával összeakasztottam több lyukat is. Ezáltal eltűnt a szegésen lévő, nagyjából fél centis lyuk és a cipzár feletti anyagsérülés is. Kijavítottam továbbá a zsebecskét is, ahol az egyik felfeslett varratot kellett megerősíteni.  

Azért így már viselhető

A hiányzó gombok is pótlásra kerültek: a bolhapiacon korábban vett, igazi gyöngyház gombokkal. Gőzölés és vasalás után egészen máshogyan fest, mint amikor megérkezett.  

A ruha eredeti állapotáról az első részben tessenek tájékozódni.

Mennyibe került?

10 euró a ruha

23 euró a szállítás (illetékkel együtt)

A felhasznált gombokat és fusible interfacinget nagyjából 1 euró környékére taksálnám. 

Miért mentettem meg? 

Szerettem volna még egy nyári ruhát, lehetőleg olcsón, hogy meg tudjak szabadulni a poliészter rettenet szafari ruhától. Amikor pedig megérkezett, akkor láttam, hogy mennyi javítás van rajta és úgy gondoltam, hogy ha valaki előttem ennyire ragaszkodott hozzá, akkor különleges darab lehet, érdemes még egy esélyt adni neki.  

Ruhaklinika - első rész

 Ebay-en megnyertem egy licitet. Mondjuk, nem egy autóét, mint a kollégám, hanem egy sebesült, öreg ruháét. (A. ajánlatot tett nem éppen józan állapotban a javításra szoruló járműre, majd el is feledkezett az egészről. Kint volt tesztúton Svájcban, amikor jött neki az értesítés, hogy megnyerte a licitet és akkor el kéne menni a kocsiért... A jármű majdnem a dupláját ette meg a vételárnak, mire ismét autó lett belőle, de A. azóta is használja és a bordó kabriónak mindenki a csodájára jár.) 

A fényképeken látszott, hogy menthető a csinos, házi készítésű nyári ruha, ezért tettem ajánlatot rá. Postaköltséggel együtt olcsóbb volt, mint általában az ilyen korú ruhák. Az anyaga talán műselyem-selyem keverék, pici rugalmassága azért van.

A ruha:

 A sérülések: 

• hiányzik róla az összes gomb
• korábbi javítások a hónaljban
• anyagfeslés illetve kisebb lyukak a hónaljban, a vállán és a szoknyán

Koszosan, de különösebb szag nélkül érkezett Virginia államból, villámsebességgel. Késő 1940-es, korai 1950-es évek, nagyon könnyű, majdnem áttetsző anyagú, nyári ruha. Valószínűleg rayon, legalábbis annak a szagát éreztem, miközben megejtettem rajta az első mosást. 

Az első víz elég gusztustalan lett.  

  

Összesen háromszor kellett átmosni. 

Az utolsó öblítés után derült ki, hogy van pár kisebb folt is rajta, amit majd helyileg kell kezelni folttisztítóval. Ezek többsége rozsda, de az egyik az fekete festék, ami valószínűleg nem fog kijönni. 

A gombok könnyedén pótolhatók Mami gombos dobozából, vagy éppen a bolhapiacról begyűjtött, teljesen korhű gyöngyház gombokkal. A szakadások közül a vállban lévő a legnagyobb, oda valószínűleg angolul fusible interfacing (magyarul nem tudom, talán közbélés?) is kerül majd, a hónaljban lévőket hasonló módon a korábbi javításokhoz, foltozással oldom majd meg. Az öv pótlása nem lehetséges, mivel az általában saját anyagából készült annak idején, és az esélye annak, hogy bárhol akárcsak hasonló anyagot talál az ember, minimális, ezért nincs is értelme keresni. 

Mit használok a mosáshoz?

Mivel az anyag ismeretlen, kizárólag Fewa Silket, vagyis gyapjúhoz és selyemhez ajánlott finom mosószert. A foltokra Sil kerül, illetve mosószappan, mert ezek nem valószínű, hogy károsítják az anyagot. 

Maga a mosás legfeljebb kézmeleg, de inkább hidegebb vízben történik, mert a vintage anyagok többsége még tartalmazhat olyan szerves szálakat, amit tönkre tehet a meleg víz. 

A száradást elősegítendő egy törülközőbe tekerem a vizes ruhát, ami felszívja a nedvességet, majd pedig hagyom megszáradni.  

Folyt.köv.