Palánta koromban sok időt töltöttem a nagyszüleimnél, és imádtam hallgatni a nagymamám történeteit. Mami szívesen mesélt a fiatalságáról, amikor még Mária-lány volt, Filoména nővérről és a többi apácáról, akik tanították őket. Az ő elbeszéléseiben is visszatérő téma volt a torna, amihez ők zászlókat is használtak, azokkal táncoltak hazafias énekeket énekelve közben.
Mami a múlt század harmincas éveiben járt iskolába, illetve volt fiatal tinédzser, és ha valaki visszanézi az akkori filmhíradókat - országtól, politikai beállítástól függetlenül -, azt fogja látni, hogy a sport, a testnevelés központi téma.
A harmincas évek nőideálja a mai 34/36-as méretnek felel meg nagyjából. A huszas évek fiús, elöl deszka, hátul léc ideálja átadja a helyét a karcsú, sportos, mégis nőies alaknak. A magára adó ifjú hölgy minden nap tornázik. A harmincas évek ruhái a 20. század talán legelegánsabbjai, egyszerre decensek és kihívóak, szabásuk az alakot követi.
A férfinak sem elég már az, ha "egy fokkal szebb az ördögnél". Az elegáns öltöny csak elegáns, izmos testen mutat igazán jól, tehát az urak is jobban tették, ha beiktatták mindennapjaikba a testedzést.
De hogy is néz ki egy majdnem száz éves torna rutin?
A fenti videó tizenkét gyakorlatot mutat be, természetesen az akkori kor szokásainak megfelelően, sokszor kapkodva, lendületből végezve. A gyakorlatok egy részétől ebben a tempóban maximum derékfájást lehet kapni, karcsú derekat nem, viszont "normalizálva" érdemes beiktatni őket a modern gyakorlatsorunkba.
Szintén egy bájos gyöngyszem, ráadásul egy magyar hölggyel a főszerepben:
Ezek a "buta" kis gyakorlatok sokkal keményebbek, mint elsőre tűnnek, megtalálható köztük kardió, erősítő és dinamikus nyújtó feladat, ráadásul a teljes testet átmozgatják.
A két videót kombinálva egész pofás gyakorlatsort lehet összerakni, amitől az ember jócskán meg tud izzadni. Herbert a YMCA-től persze biztosan nem ettől szerezte az izmait, hiú ábrándjai senkinek ne legyenek, de az irodában monitor előtt görnyedő, folyamatosan telefont basztató, elkényelmesedett huszonegyedik századi embernek, aki ráadásul lényegesen több kalóriát is zabál be, mint a száz évvel ezelőtt élt elődei, igenis hasznos lehet ez a tizenkét gyakorlat.
Edit kisasszony guggolásos gyakorlata egyszerűnek látszik, de tizenkétszer elvégezve már a legkevésbé sem mókás, főleg a teljes guggolás, ahol az emberek többsége azonnal el is vérzik, mert nem tud úgy leguggolni, hogy a sarka a földön maradjon.
Egyenes háttal, nyújtott lábbal ülni? Ugyan, kérem. Ezelőtt 15 éve, amikor még tánctanfolyamokat tartottam, a lelkes jelentkezők kilencven százaléka képtelen volt a fenekén ülni a farokcsontja helyett.
És hogy miért tetszik nekem a fenti két videó? A mai fitness influenszerek által képviselt testkép jól összerakott diéta és kőkemény edzésterv nélkül az átlagember számára elérhetetlen. Az általuk bemutatott gyakorlatoktól sosem lesz olyan alacsony a testzsírszázalékod, ha mellé nem eszel úgy és nyomod hetente még több órán át a fitneszt, adott esetben súlyokkal. A harmincas évekbeli felvételeken azonban nem elérhetetlen, félisten-testű amatőr/profi sportolók, hanem sportos, vékony, de nem szénné gyúrt emberek láthatóak. A hölgyek karcsúak és nőiesek, az úr egészséges izomzata se nem túlzó, se nem felfújt.
Ha valaki elvégzi ezeket az öreg gyakorlatokat legalább egyszer egy nap, egy szettben tizenkétszer, máris tett valamit önmagáért. Sem nádszál vékony, sem pedig kigyúrt He-man nem lesz tőlük, de elindul egy egészségesebb én felé. 5-5 perc bemelegítés és levezetés hozzáadásával sincs több a két videó gyakorlatsora 20 percnél. Napi húsz perc. Ha a zuhanyzást is hozzáadom, nagyjából 30, ennyivel kell előbb felkelni, vagy pedig félretenni a telefont és a Candy Crush Sagat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése