Örzsém tehát elkészült, a Zellwegerben varróképessé tették, bár azért Örzse nem lenne Örzse, ha minden elsőre tökéletesre sikerül rajta. A 15 széria lendkereke ugyanis leválasztható a hajtásról az orsó felcsévéléséhez. Ez azt jelenti, hogy a kerék forog, pedállal hajtható, de a varró mechanizmus le van választva, a tű nem mozog és nem tesz kárt semmiben. A reteszelés az ezüst gomb elforgatásával aktiválható, feltéve, hogy az alatta levő körmös alátétet a helyes irányban tették be. Igen, pontosan: A szervízben sikerült fordítva visszatenni. Ettől függetlenül jó szívvel ajánlom őket, ennél nagyobb hiba sose legyen, 115 éves varrógépek baromi ritkán mennek wellnesszelni.
Na, most, mivel Örzse szállíthatóvá lett téve valamikor - értsd kilakoltatták a pedálos asztalából -, lehet, de nagyon kényelmetlen így varrni vele. Ezért van a mobil, nem motorizált gépeken kézi kurbli, ami olyan ritka ma, mint a fehér holló. A helyreállított példányokért 150-160 dollárt kérnek a neten, kifizetődőbb tehát vagy egy donort, - már ha talál egyet az ember -, vagy pedig a kínai utánzatot megvenni.
Igen, én sajnálatos módon az utóbbi kártyát húztam.
Kifejezetten szar minőség: porló gumi, málló festék és kotyogó-lotyogó alkatrészek. Ha ezt annak idején, bármelyik Singer gyárban így rakták volna össze, a melósnak másnap már biztosan nem kellett volna bemennie dolgozni, mert úgy kirúgják, hogy a lába se éri a földet.
A porló gumi ment a kukába, a vastagsága miatt amúgy se tudtam beilleszteni a 12 küllős kerékbe. Ennek a helyét, ahogyan az eredetiken is, bőrszalag vette át. Bőrmaradékot a hobbi boltban vettem, méretre vágtam, összevarrtam, kész.
A "made in China" matrica, ami az eredeti filigrán díszítést szerette volna pótolni, szintén a szemétben végezte.
Nagyobb probléma volt a kerékbe kapaszkodó kar lotyogása. Hogy ki és miért gondolta, hogy az egyébként is pontatlan alkatrész egy darab egyenes fémlemezke és miniatűr csavar odabiggyesztésével majd szépen bekapaszkodik a lendkerékbe, nem tudom. Az biztos, hogy előző este sokat ivott és nem málna szörpöt.
Mivel nem volt kedvem piszmogni, a gyors és kevéssé elegáns megoldás mellett döntöttem: beállítottam kart és több réteg szigetelő szalaggal rögzítettem a megfelelő helyzetben.
Ez a szar szép úgysem lesz, de így legalább működik.
Emitt lent pedig a donornak vett gép nagyjából 140 éves kézi karja látható. Még így mocskosan is ég és föld a két egység precizitása.
Valaha nagyon szép lehetett, megérdemli, hogy újra az legyen.
A rozsdás alkatrészek már a löttyben áznak, a fekete lakkozás teljesen megsemmisült, így az lemaratásra kerül és újra fogom festeni.
A gépet pedig restaurálom, és ha lehet, megpróbálom üzemképessé tenni. Utána pedig valószínűleg eladom, mert Örzse mellé nem kell még egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése