Van ezekben az öreg gépekben valami magával ragadó. Valami, ami miatt az ember szívesen elviseli a zajt, a kartergázszagot, a hideget és a rázkódást az utastérben.
 |
| Oldtimer Ikarus 311 |
A Közlekedési Múzeum nem először indította útjára a kedves, öreg buszait, egy 311-est és egy Farost, de idén tök véletlenül lehetőségem adódott részt venni a programon. A Farosra már nincs jegy, ne is tessenek próbálkozni, a 311-re még talán akad.
A két, igen jóképű példányt nagy szeretetben nevelgetik, akarom mondani, terelgetik a múzeum dolgozói és a nagyérdemű jelentős része is, de sajnos, kivételek itt is akadnak.
A türelmetlen, bevagdosós Bolt taxi sofőrje például, aki telibe leszarta, hogy egy OT rendszámos busz már ott áll a lámpánál szabályosan, csakazértis beerőszakolta magát elé. Jó nagy gázzal, jó idióta módjára.
Vagy az a "kedves" vendég - anyuka a kisfiával -, akik olyan disznóólat hagytak maguk után a földön, hogy szívem szerint felnyalattam volna velük. Sajnos, előbb szálltak le, mint én... Az egy dolog, hogy valaki zabál egy minősített oldtimeren, vannak speciális esetek, amikor meg tudom érteni a kis mértékű fogyasztást, de ez egyértelműen nem ilyen volt, hanem szimpla büdösgyökér viselkedés.
A többség szerencsére nem ilyen. A többség szerettel tapogatja, fotózza őket, a járókelők - köztük sok turista - hatalmas mosollyal próbálnak az elhaladó járművekről fényképet készíteni.
Erre is képesek voltunk valamikor. Ilyen gyönyörű buszokat tervezni és építeni. Legalább a múlt szép, ha jövő már nincsen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése