A kabát sztori - első rész

 Közelharcot vívtam a kabátomért - a postával. A szlogenjük, miszerint "Ha fontos, akkor legszívesebben a Postával" tökéletes ellentétét produkálta (már megint) az osztrák posta. 

Kabát, leírása szerint inkább bemutatásra, szétszedésre ajánlott munkadarab, hordható valószínűleg nem lesz, Pennsylvaniából problémamentesen megtette az utat Grazig, hogy aztán az otthonom és a helyi postahivatal közötti ötszáz méteren tehetségesen elkeveredjen... Bombasztikus, komolyan. Ez szerintem új rekord, lehet, jeleznem kellett volna a Guinness felé. 

A probléma azzal kezdődött, hogy a helyettesítő postás a kiszállítás napján elfelejtett bedobni értesítőt, miszerint Kabát átvehető. Másnap visszajött a cetlivel, szó se róla, és a csomagot le is tette a postán, ahol viszont elfelejtették beszkennelni...

A csomag ráadásul a rendszerben nagyobbfajta borítékküldeménynek tűnt, miközben a valóságban normál méretű doboz volt, így amikor a postáskisasszony átnézte a raktárban ülő holmikat, nem azt kereste, amit kellett volna. 

Két héten át ment a pingpong, mire az illetékes osztály kiküldte a verdiktet: a csomag márpedig ottvan a postán. Igen, a csomag ottvolt, a szabiról visszajövő alkalmazott azonnal meg is találta, mivel a nevem magyar viszonylatban is ritka, hátmég osztrákban. Hurrá. És természetesen még fizethettem is ezért a fantasztikus szolgáltatásért 14,4 eurót, ennyi volt ugyanis a behozatali és feldolgozási illeték.

Szóval, ha fontos, akkor inkább ne a postával...

Kabát tehát megérkezett, kifújta magát (én is) és megkezdődhetett az állapotfelmérése. 

Nos, a leírás - szerencsére - túlzásnak bizonyult:

• a molyrágta lyukak kicsik, mind 5mm alattiak, és nincs belőlük sok
• a bután kinéző varratok szimpla mekkelekelés kövezkezményei, nem strukturális feslés miattiak
• az anyag a lyukaktól eltekintve ép és erős
• a selyem-acetát keverék bélés ugyan sérült, de könnyen javítható, mivel csak varratfeslésről van szó

Vagyis, Kabát nem egyszerűen csak menthető, de hordhatóvá is tehető. 

Az egyetlen, komolyabb hiba, hogy a pelerinen látható fakulás sajnos nem tűnt el teljesen a mosás után, tehát a lyukak foltozása után mindenképpen festésre szorul Kabát. 

Kabát adatai

Színe: meghatározhatatlan kék, enyhe padlizsánlila beütéssel

Kora: 1930-as évek

Állapota: javításra szorul

Anyaga: finom gyapjú, selyem-acetát béléssel

Márkája: ismeretlen*

Mérete: a bevarrt címke alapján XS (12)

Szabása: kortalan, leginkább princess coat, pelerinnel

*: A tömegtermékekkel ellentétben ezeknek a holmiknak lelke, története van. A selyem-acetát bélés lebontásakor vettem észre, hogy bár a "márkajelzés" maga elveszett, a hímzés lyukakat ütött az anyagba, és fénybe tartva legalábbis részleteiben, kivehetővé vált. 

Eva(?) Hartman, New York. Ügyetlen kurzívval kihímezve. 

Ki volt ő? Sose tudjuk meg. Valószínáleg egy fiatal szabó-növendék, aki New Yorkról és divattervezőségről álmodott. Erre utal egyébként a finom anyag és az, hogy a legkevésbé se bánt vele spórolósan, rengeteg plusz maradt a szegésekben, amit én - közel száz évvel később -, ha kell, fel tudok használni foltozásra. Szintén árulkodó jel, hogy az anyag nincs elszegve - úgyse látszik felkiáltással. 

Egy biztos, az eredeti készítő kreált magának egy márkajelzést, amit mindenképpen meg fogok próbálni reprodukálni, ezzel tisztelegve előtte. 

Miért éri meg beleölni a nemkevés munkaórát egy molyrágta kabátba? 

Mert a minősége utolérhetetlen és mert az ára töredéke egy hasonló minőségű, hasonló anyagokból készült átmeneti kabátnak. Egy etikátlan tömegtermelésből származó, vintage-repro kabát jelenleg 200 eurónál kezdődik, a kifogástalan minőségű, európai reprodukciók közelítik az 500 eurót. 

Ehhez képest 50 euró volt a Kabát. Közel ugyanennyi a szállítás. 14,4 euró a Posta-sarc. Nagyjából 15 euró a gyapjú és a gyapjú festésére alkalmas ruhafesték. 

A másik, hogy szeretnék megtanulni rendesen szabni-varrni, és ezek a projektek kitűnő alkalmat nyújtanak a gyakorlásra. Sose lehet tudni, nem-e lesz egyszer szükségem erre a jelenleg feleslegesnek tűnő készségre. 

Nagyon sok munka, Lottém is dolgozhat keményen. Azért ő, mert a régi-új lakosztályába még nem tudott beköltözni, így a dohányzóasztalomon lakik. Örzse pedig bent van a kofferében, és mivel majdnem húsz kiló, hacsak nem muszáj, nem szedem elő. 

Azt hiszem, nagyon büszke leszek magamra, ha Kabát elkészül...  

Bakancslista - Sukhishvili

 Régóta a bakancslistámon volt, most végre sikerült. Jelenleg nincs előadásuk Magyarországon és Ausztriában is csak Graz illetve Bécs volt olyan szerencsés, hogy a Grúz Nemzeti Balett vendégszerepeljen, de ha egyszer lehetőségetek nyílik elmenni egy előadásukra, ne habozzatok! A Sukhishvili tényleg megéri azt a pénzt, amit elkérnek érte. 

90 euró alatt nem volt jegy az előadásra, ettől függetlenül komoly nézőszámot vonzott Grazban a Messe Halle A-ba. Jó, van egy elég lelkes grúz diaszpóránk is, illetve az orosz-ukrán kisebbség is nagyon szívesen látogatja a táncelőadásokat, de akkor is. Maga az előadás a legmagasabb színvonalat képviseli, a tánckar élő zenére táncol, a professzionalizmus olyan magaslatában, amit nem is igazán tudnék mihez hasonlítani. Elképesztő emberi teljesítmény, évtizedek kitartó munkája van minden egyes táncművész mögött, le a kalappal előttük. A kosztümök egyszerű eleganciája szemet gyönyörködtető, nincs felesleges csicsa, éppen csak annyi, amennyi feltétlenül szükséges. Szívvel-lélekkel összerakott műsor, büszkék lehetnek rá a grúzok. (Nem véletlen egyébként, mivel az alapítók leszármazottai igazgatják a társulatot, szóval ez az örökségük, megértem, hogy vigyáznak rá és tisztelettel bánnak vele.) 

A szervezés és a közönség viselkedése már más tészta. Szerencsére a színpad meg volt emelve, így kisebb nyaknyújtogatással, de egészen jól lehetett látni, mert a nézőtér nem emelkedett. Fuck. 

A közönség pedig ottbasszameg! Emberek, tegyétek már le azt a kbszott tepsifont legalább arra a kétszer 50 percre és élvezzétek az előadást. Tényleg azért fizettek 90+ eurót egy táncelőadásért, hogy utána egy mobil apró kijelzőjén nézzétek, mert videózzátok? Kurvára zavaró a képbe belógó mobilok látványa és fénye. Kösz, hogy tönkre teszitek mások élményét a szarjaitokkal, bunkók és belevilágítotok az automata vakukkal az előadók arcába is! Miért nem egyértelmű, hogy ilyet akkor sem csinálunk, ha nem mondják be külön, hogy tilos? A másik, hogy ha picsogni akartok, akkor húzzatok ki az előtérbe és ott tegyétek. A mögöttem ülő, két ruszki bárisnyának folyamatosan be nem állt a szája, erősen gondolkodtam, hogy összeszéve megkopott orosztudásomat hátrafordulok és rájuk mordulok. Végül elég volt hátranéznem...

Elmennék-e megnézni újra? Igen, és legfőképpen azért, mert a Sukhishvili a maga eleganciájával az egyik utolsó gyertyaláng a showbiznisz szennyes sötétjében.   

Ruhaklinika - második rész

 ... és egyben egészen addig, amíg a Nellie's Wow Stick meg nem érkezik, az utolsó is. A kissé szerencsétlen ebay-es ruha ugyanis ezennel hordhatónak minősül, bár kisebb problémái továbbra is vannak. De kinek nincsenek? 

Spa nap után

A fényképen nem látszik, milyen szép esése van felvéve. A ruha némileg elkeserítő állapotban érkezett, több, kisebb lyukkal, sérült vállal, szakadásokkal a hónaljban és a cipzár környékén, gombok nélkül. A foltjaira csak mosás után derült fény, ezek továbbra is megvannak, mivel a selyem-rayon anyagon alkalmazható és jelenleg rendelkezésemre álló folttisztítók egyike se szedte ki őket. 

A vállon lévő szakadást több próbálkozás után végül fusible interface fogta össze, ez most stabilnak tűnik. Szintén fusible interface került a hónaljba, illetve az anyaghoz hasonló cérnával összeakasztottam több lyukat is. Ezáltal eltűnt a szegésen lévő, nagyjából fél centis lyuk és a cipzár feletti anyagsérülés is. Kijavítottam továbbá a zsebecskét is, ahol az egyik felfeslett varratot kellett megerősíteni.  

Azért így már viselhető

A hiányzó gombok is pótlásra kerültek: a bolhapiacon korábban vett, igazi gyöngyház gombokkal. Gőzölés és vasalás után egészen máshogyan fest, mint amikor megérkezett.  

A ruha eredeti állapotáról az első részben tessenek tájékozódni.

Mennyibe került?

10 euró a ruha

23 euró a szállítás (illetékkel együtt)

A felhasznált gombokat és fusible interfacinget nagyjából 1 euró környékére taksálnám. 

Miért mentettem meg? 

Szerettem volna még egy nyári ruhát, lehetőleg olcsón, hogy meg tudjak szabadulni a poliészter rettenet szafari ruhától. Amikor pedig megérkezett, akkor láttam, hogy mennyi javítás van rajta és úgy gondoltam, hogy ha valaki előttem ennyire ragaszkodott hozzá, akkor különleges darab lehet, érdemes még egy esélyt adni neki.  

Ruhaklinika - első rész

 Ebay-en megnyertem egy licitet. Mondjuk, nem egy autóét, mint a kollégám, hanem egy sebesült, öreg ruháét. (A. ajánlatot tett nem éppen józan állapotban a javításra szoruló járműre, majd el is feledkezett az egészről. Kint volt tesztúton Svájcban, amikor jött neki az értesítés, hogy megnyerte a licitet és akkor el kéne menni a kocsiért... A jármű majdnem a dupláját ette meg a vételárnak, mire ismét autó lett belőle, de A. azóta is használja és a bordó kabriónak mindenki a csodájára jár.) 

A fényképeken látszott, hogy menthető a csinos, házi készítésű nyári ruha, ezért tettem ajánlatot rá. Postaköltséggel együtt olcsóbb volt, mint általában az ilyen korú ruhák. Az anyaga talán műselyem-selyem keverék, pici rugalmassága azért van.

A ruha:

 A sérülések: 

• hiányzik róla az összes gomb
• korábbi javítások a hónaljban
• anyagfeslés illetve kisebb lyukak a hónaljban, a vállán és a szoknyán

Koszosan, de különösebb szag nélkül érkezett Virginia államból, villámsebességgel. Késő 1940-es, korai 1950-es évek, nagyon könnyű, majdnem áttetsző anyagú, nyári ruha. Valószínűleg rayon, legalábbis annak a szagát éreztem, miközben megejtettem rajta az első mosást. 

Az első víz elég gusztustalan lett.  

  

Összesen háromszor kellett átmosni. 

Az utolsó öblítés után derült ki, hogy van pár kisebb folt is rajta, amit majd helyileg kell kezelni folttisztítóval. Ezek többsége rozsda, de az egyik az fekete festék, ami valószínűleg nem fog kijönni. 

A gombok könnyedén pótolhatók Mami gombos dobozából, vagy éppen a bolhapiacról begyűjtött, teljesen korhű gyöngyház gombokkal. A szakadások közül a vállban lévő a legnagyobb, oda valószínűleg angolul fusible interfacing (magyarul nem tudom, talán közbélés?) is kerül majd, a hónaljban lévőket hasonló módon a korábbi javításokhoz, foltozással oldom majd meg. Az öv pótlása nem lehetséges, mivel az általában saját anyagából készült annak idején, és az esélye annak, hogy bárhol akárcsak hasonló anyagot talál az ember, minimális, ezért nincs is értelme keresni. 

Mit használok a mosáshoz?

Mivel az anyag ismeretlen, kizárólag Fewa Silket, vagyis gyapjúhoz és selyemhez ajánlott finom mosószert. A foltokra Sil kerül, illetve mosószappan, mert ezek nem valószínű, hogy károsítják az anyagot. 

Maga a mosás legfeljebb kézmeleg, de inkább hidegebb vízben történik, mert a vintage anyagok többsége még tartalmazhat olyan szerves szálakat, amit tönkre tehet a meleg víz. 

A száradást elősegítendő egy törülközőbe tekerem a vizes ruhát, ami felszívja a nedvességet, majd pedig hagyom megszáradni.  

Folyt.köv.    

Komolyan?

 Nagyon rendet kéne már vágni a bringások között. 

Tekerek be a céghez, az Operánál megállok a lámpánál. Balról mellém hajt két nőnemű egyed, az egyik normál, a másik echte teherkerékpárral. Tipikus biomami mindkettő, folyamatosan picsognak egymással a közút kellős közepén. A teherkerékpáron, elől - kapaszkodjatok meg! - csatos hevederrekkel odamókolt "háttámasz", a teherfelületen két év körüli kislány. Nem ülésben! Egyszerűen vállövvel hozzárögzítve egy gagyi, nyilván internetről vett görbített csőhöz, még egy párna se volt alatta, ott csücsült a kifejezetten teherhordásra szánt felületen. Bukósisak mondjuk volt rajta, ami édes mindegy, mert ha borulnak, vagy ne adj isten, valami eltalálja a biciklit elölről, a gyerek sisakkal, vagy sisak nélkül helyszín exit.

Lámpa zöldre vált, a pina a teherrel behúz elém a kerékpársávba, miközben továbbra is kedélyesen tereferél a másik luvnyával a buszsávban, majd irányjelzés, kóbor füstjel, vagy postagalamb küldése nélkül szépen lelassít és megáll előttem. Mivel egy "geh fuck" azért elhagyta az én számat is, biomami hátranézve elereszette egy "tschuldigung"-ot, majd mivel elhaladtamban azért csóváltam a fejemet, hozzátette, hogy azért nem volt ennyire súlyos. 

Doch. Aranyom, lehet, hogy gyerek nálad fogyóeszköz, de hidd el, nem fogod könnyedén venni, amikor csurom véresen ottfekszik az úton. Amikor ugyanis full szabálytalanul, szatyorként szállítod a nachwuchsot a környezettudatos teherbiciklid elején, amin nincs biztonságos eszköz a személyszállításra, konkrétan az életét kockáztatod. A másik, hogy nincs kristyálgömbje senkinek, és ha nem jelzed az irányváltásodat, egyszer úgy el fognak baszni, mint a pinty. Az StVO nem ismerete nem mentesít a benne foglaltak betartása alól és előbb-utóbb találkozni fogsz olyannal, aki nemcsak a fejét csóválja, hanem leszed a bicóról. Ha szerencséd van, a rendőr lesz az, aki majd szépen hazatolatja veled azt a szart és kísérőnek ad mellé egy vaskos csekket...           

Száz év magány

Jazz, Black Bottom, Charleston. Speakeasy. Prohibition. Bootlegger és rum-runner. Cigarettafüst és illegális alkohol. Roaring twenties. Flapper girl. 

Valahol, Amerikában egy lány szeretett volna egy olyan ruhát, amilyet a nagyvárosi gazdag lányok hordanak. Vékony selyemből, csipkével, masnival a nyakán. Gyöngyre már nem futotta, se flitterre. Lehet, titokban varrta, kézzel, mert a mama aligha örült volna neki, ha a lányát ilyen botrányos öltözékben látja. Ő így lázadt a régi, a megszokott, a szemérmes ellen. Bobra vágott hajjal, térdig érő szoknyával, mintás harisnyával. A barna selyemruhájában, amit magának készített. 

A flapper lány felnőtt, a roaring twenties 1929-ben, a tőzsde összeomlásával véget ért. Új idők jöttek, új divat. Ő pedig a múlt lett, akit senki sem akar már viselni. 

Száz év magány, elfeledve, valahol, egy szekrény mélyén a porban. Áttáncolt éjszakákról és vidám nappalokról álmodott. 

A csipke lassan megbarnult, a masni leszakadt és a selyem finom szálai foszlani kezdtek, moly rágott belé lyukakat. A valaha oly büszkén hordott barna ruha sebeket kapott, mélyeket. 

A flapper lány elment, a kincseit áruba bocsátották és a barna selyemruha egy próbababán találta magát.

Vintage dress 1920s, flapper dress, TLC, scrap. Ez volt ő. Scrap. 

11 dollárért kelt el. Szépen összehajtották, majd zacskóba tették és ő elindult az ismeretlenbe.  

Átkelt a tengeren, repülővel hozták, hogy végül húsz nap hánykolódás után begyömöszöljék egy kicsike postaládába, egy ötvenéves panel földszintjén. 

Száz év telt el azóta, hogy utoljára érezte azt az illatot, a Habanita parfüm semmi mással össze nem keverhető aromáját. 

Koszosan, szakadtan, fakó árnyékaként önmagának, de újra álmodott. 

Önmagát látta, ahogy még egyszer és talán utoljára, Charlestont táncol egy jazz bár közepén...  

 

A ruha nagyon rossz állapotban van, bár a varrásai meglepően épek, az anyag irgalmatlanul roncsolódott több helyen is. Tökéletes sosem lesz már, de különleges alkalmakra felvehető igen.

Kövessétek a restaurálást itt a blogon, nagy munkának ígérkezik! 

Airpower 2024 - második nap - képekben

 Szombat. Százötvenezer fős tömeg. Napsütés. 

Közúti gyilkosok

Fact: Egy ötéves gyerek meghalt, az édesanyja válságos állapotban van. Még nem tudja, hogy a kisfia, a szemefénye nincs többé. Az a fiatal nő még az életéért küzd, hosszú rehabilitácó vár rá, de hiába forrnak majd be a sebek (maradandó sérülés?), a gyereke elvesztését soha a büdös életbe nem fogja tudni feldolgozni! És miért? Mert egy ostoba, végtelenül felelőtlen puhatestű úgy döntött, hogy ötven helyett feltételezhetően száz feletti tempóval dönget végig lakott területen. Zebra? Leszarva. Kereszteződés? Leszarva. Neki zöld a lámpa és BMW van a segge alatt...  

Szeretném megkérni a kedves olvasót, hogy az alábbi videót tekintse meg! Hosszú, majdnem harminc perces és vigyázat, megrázó tartalom, de ennél jobban nem lehet elmagyarázni, mit jelent a megtévesztő sebesség és hogy mekkora veszélyt jelentek a ki-ha-én-nem véribenvanavezetés tahók, akik megrészegülnek a (lerúgott német prémium) volánja mögött és tövig nyomják a pedált. És persze, jön a mentegetés, hogy jó nevelést kapott, meg vallásos, meg szegínynek családja van, meg hát mindenkit érhet baleset, mindenki hibázhat, és nagyon sajnálja... Elhiszem, de ettől még rohadjon rá a műanyag lakat! 

És nem, a művésznő semmilyen szinten nem felelős a balesetért. Miért? Mert a megengedett sebességgel közlekedő, kamerás autónak elsőbbséget adott. A "macisajtnál" a felvételen jól látható módon szinte állóra lassít. A manővert már gyakorlatilag teljesen befejezte, a kisautónak minimális része lógott át a szemközti sávba, amikor a száz felett rongyoló barom a felezőt átlépve eltalálta. Sem a jog, sem a józan ész szabályai szerint nem számíthatott arra, hogy valaki akkora tempóval közlekedjen lakotton, mint azt a BMW-s tette.   

Kezdjük ott, hogy a megengedett minimum kétszeresével menni nem egyszerűen csak egy hiba, ami bárkivel előfordul. Ehhez kapitális baromnak kell lenni, és jobb, ha az ilyet hosszú időre, esetleg örökre kivonják a forgalomból. Ausztriában az ilyennek nemcsak a jogosítványa ugrik, de az autója is, pedig még balesetet se okozott, csak szimplán hülye volt. A kocsit a legtöbb esetben egy idő után visszaadják a tulajdonosnak, de már elárvereztek 13-at, pedig még nincs egy éves a jogszabály. 

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szóban forgó balesetet felvette egy autós, akinek elől-hátul volt fedélzeti kamerája, így tökéletesen rekonstruálni lehet a történteket, még csak nagyon matekozni se kell. A térbeni és időbeni elkerülhetőségre vonatkozó kérdéseket is pikkpakk meg lehet majd válaszolni, az ütközés pontos helye is rögzítésre került. Nem lennék azon se meglepődve, hogy ha lenne még egy felvétel, amit nem hoztak eddig nyilvánosságra... Hogy a tizenkilenc, meg az egy híján húsz a BMW-ben videózta a száguldást, mert faszagyereknek akarták magukat érezni - olyanok akartak lenni, mint a kétbites cölöpök, akik ugyanezt teszik a milliós verdáikban és generálnak tízezeres nézettséget.      

Potenciális gyilkosok járnak odakint. Jogosítvánnyal, vagy anélkül, alattuk legalább egy tonna acél. Nem a terroristától kell félni, hanem ezektől...  

Airpower 2024 - Első nap - képekben

Péntek. Szpotterjegy. Bőrigázás. 

Puchságos megette...

 

Hiba 1: miután egyszer már szarrá nyúlott, csak azért is vettem újra a Tchiboban csomagtartó hálót

Hiba 2: vasárnap kori edzésre menet nem vettem észre, hogy lelóg a háló

Az eredmény: tolhattam haza a Puchságost, miután némi segítséggel sikerült kiszabadítanom a full befogott hátsó tengelyt, mivel a lánc leugrott. 

Az öreglány ugyanis úgy betekerte azt a francos hálót, hogy csak levagdosni tudtuk. Szerencsémre épp meccsre készültek az Eishalléban, és az egyik, sátor építő úrnál akadt egy multitool, bicskával. Az enyém, naná, hogy a másik táskámban röhögött, különben elég lett volna a self service. 

Azt már csak itthon vettem észre, hogy a lánc nem egyszerűen csak leugrott, hanem az egyik - természetesen belső - láncszem összekötője el is félig törött. 

Szerencsére szerszám van láncjavításhoz (Lidl gazdaságos kerékpáros-szerszám koffer, csak ajánlani tudom), csapszeget ki tudom ütni... Összerakni valamivel nagyobb macera, de egyszer már sikerült, másodszorra is menni fog. Hanem azért megkérdeztem Google barátomat, mit mond ő a láncjavításról. 

Google azt mondta, quick link. Hű, ilyen is van? 

Hétfőn Heels on Wheels-be be (ők az egyetlenek, akik 19:00-ig nyitva vannak). Quicklink - két darab - és jótanács beszerez, 2 euróért. 

Kedden este láncot előkészít - értsd, plusz két csapszeg ki, mert a quicklink csak külső láncszembe jó.

Szerda reggel Puchságát fejre állít, lánc fel, gyorszárak fogóval bepattint. Tadamm. A Nasságosméltóságosasszony újra száguld és jobb, mint valaha. 

Igaz, a hátsó kerékben továbbra is akkora nyolcas van, hogy még a Holdról is látszik. Ennek oka egy törött küllő, amit mindenképpen cserélni kell. Ezzel azonban megvárom a szezon végét. 

A nyomorult Biszigli pedig asap karbantartásra szorul, mert még a Puchénál is szarabbul fut a hátsó kerék és így nem lehet majd vele közlekedni, ha bejön a rossz idő és elkezdik sózni az utakat.   

A quicklink gyakorlatilag egy áthidaló elem, nem kell csapszegekkel szerencsétlenkedni, spéci szerszám nélkül is összerakható vele a lánc. Városlakó, nem éppen gyors Puchom bőven elszaladgál még ezzel a lánccal.      

Köny(v)örgés

- Elnézést... Hahó! Pssszt, ittvagyok! Lent, a doboz tetején! 

- Á, üdvözlöm. 

- Nézze, óriási bajban vagyok, kérem, segítsen! 

- Kissé pontosabban? 

- Tudom, hogy vagyok éppen jó formában, de... kérem, vigyen el innen! 

- Az a helyzet, hogy már van, két önhöz hasonló példányom, és igazából nincs szükségem egy harmadikra. 

- Kérem, még egy pávatollam is van, azt is szívesen odaadom...

- Na, arra aztán végképp nincsen szükségem.  

- Őrzök továbbá egy kedves képeslapot is, de a pávatollam...

- Hé, mondtam, hogy nem kérek pávatollat. 

- Ki akarnak dobni. Ha nem vesz meg senki, akkor kidobnak, mert hát szakadt is vagyok, meg régi... meg, hát a gót betűim... Biztos, hogy nem kerülök sokba. Kérem, kérdezzen rá! Ne, ne tegyen vissza, kérem! Nem akarom a szemétben végezni. Szeretett könyv voltam, nem akarok így meghalni! Nagyon szép pávatollam van...

- Elnézést, ez a könyv mennyibe kerül?

- Négy euró. De látta, ugye, hogy gót betűkkel van írva?

- Láttam, igen, köszönöm. El tudom olvasni. 

Nem tudtam, hogy ez fícsör. A könyvet árusító hölgyek nagyjából hatvan-hetven évesek lehettek, de nem tudják olvasni a góttal írt szöveget, mert már nem tanulták az iskolában. Ezért ki akarták dobni a könyvet, amit a nagyszülői ház kiürítésekor találtak. Szörprájz, én se tanultam ilyesmit az iskolában. A Volkskochbuch tanulmányozásakor jöttem rá, hogy ha kicsit döcögősen is, de megy. Amit én nem tudok elolvasni, az a régi, osztrák-német kézírás. Na, az tényleg hieroglifa.) 

Günther anyáknapi üzenete 1957-ből

Szóval, a kis pávatollas 1933-as évjáratú háztartási és szakácskönyv hazajött velem. Azóta lenyugodott, a pávatollát a többi kinccsel együtt majd letárolom egy dossziéban, és valamit kezdeni kell a kevéssé elegánsan odatikszózott borítójával is. Ha jól számolom, ő a legidősebb - Volkskochbuch 1936, So kocht man in Wien 1938 - a vintage szakácskönyveim közül és a legrosszabb állapotú is.

Jelenleg amúgy a korábban Lujzám által begyűjtött, szakadt esernyővel beszélget az előszobában. 

Már neki is megmutatta a pávatollát...    

Az ominózus pávatoll