2023. november 8., szerda

Ha a ruhák mesélni tudnának

 

Jelenleg nem a legelőnyösebb oldalát mutatja, tudom, de szegényt frissen halásztam a Humanaból, nézzük el neki! 
Lehet, hogy van olyan ismerősöm, aki ebből az egy képből meg tudja mondani, hogy milyen ruháról van szó. Talán még azt is, hogy mikor készülhetett. 
De azt, hogy hogyan került Ausztriába, kié volt és merre járt korábban... azt sose fogjuk megtudni. 
Az utóbbi napokban többször feldobált nekem a YT olyan videókat, amikben a '70es évek hippi divatjának és a jelenlegi cottagecore őrületnek a sztárjait tisztogatják.  
Egy Gunne Sax ruha jelenleg azonban igencsak drága, lévén szó gyűjtői darabokról, gondoltam, az se baj, ha kicsit koszos, meg javításra szorul, hátha találok itt, Grazban egy viselhető példányt. 
Az efféle holmik legfőbb búvóhelye egyértelműen a bolhapiacok és használt ruha kereskedések - beleértve a charity boltokat is - estélyi ruha szekciója. Az eladók sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy mennyit ér valójában a holmi, amit szó szerint aprópénzért kínálnak. Ezért mentem ma be gyorsan a közeli Humana Vintage-be (a többi boltot majd később végigjárom), az esélytelenek nyugalmával gyakorlatilag, erre szembe jött ez a szegény. 
Ez a ruha ugyan nem egy Gunne Sax, hanem egy másik kaliforniai divatház, az Emma Domb California terméke. Emma Domb neve összeforrt a Miss USA szépségversenyek történetével, bár az alapító célja az volt, hogy megfizethető, nőies ruhákat adjon az amerikai hölgyeknek az igazán különleges alkalmakra.
És igen, valóban más volt ott, a többi, alkalmi ruha között. 
 
Vintage size 12 - kb XS ma
    
A születési ideje a szabásából és a bevarrt cetliből feltételezhetően az '50es évek vége, '60as évek eleje lehet és bevallom, először otthagytam. Mármint a Humanában, mert a felpróbálása nem sikerült jól, és a Nasságostól mentem vissza érte, hogy mégis kell. A túlfűtött üzletben ugyanis az ember komolyan izzadni tud, főleg, ha már hárman várnak odakint az egy szem próbafülkére... Szóval, először otthagytam, de annyira sírt... 14 eurót kértek érte, miközben a legegyszerűbb példányok ára még az ebay-en is 90-100 euró körül mozog, gondoltam, ha nekem nem jó, majd eladom, valószínűleg jóval többért, mint vettem. 
Hogy régóta vándorol kézről-kézre, az egészen biztos és az is, hogy nagyon keveset használták, illetve vigyáztak rá. Néhány egészen kicsi, könnyen javítható hibától eltekintve szinte semmi gond nincs, a felső muszlinrétegen lévő tűfejnyi lyuk pedig elhanyagolható egy hatvan éves ruhánál.  

Valaki belecseszte ezt a műanyag rettenetet!
Ez a csirkeháló alsószoknya biztosan a legfrisebb és legcsúnyább átalakítás, amit a ruha látott, mert baromi rondán van bebiggyesztve és alapvetően változtatja meg a sziluettjét, nem éppen előnyére. 
Sárga cérnával beleókumlálták vagy hat helyen, de úgy, hogy a cippzárt alig lehet felhúzni miatta. 
Ez lesz az első, aminek mennie kell. (Ugyanitt baromi ronda, műanyag tüll alsószoknya újrafeldogozására készülj...)  
Hogy ki akart műanyagot a selyem helyett? Mert a ruha eredeti bélése selyem... 

Ez a csipke ujj viszont profi módon, valószínűleg a 70es években került fel rá.  

Miközben a netet túrtam egy hasonló példány után, többnyire ujjatlan verziók jelentek meg és a csipke is gyanúsan más anyagból készült, mint a ruha többi része, de annyira ügyesen volt bevarrva, hogy először nem is gondoltam arra, hogy ez egy alteráció, valószínűleg a 70es évekből. A csipke ugyanis kísértetiesen hasonlít arra, ami anyukám eskövői ruháján is volt és érezhetően műanyag, de nem azonos műanyag az alsószoknyával. 

Csak alapos szemrevételezés után tűnt fel az ujj anyagának elszegése. Ez ugyanis az egyetlen, ahol olyan varrógép öltéstípust alkalmaztak, ami egyrészt sehol máshol nincs a ruhán, másrészt koridegen. 

A gumirozás is ép, nekem viszont egy kicsit szűk, meg rövid is, szóval ez is valószínűleg menni fog, esetleg majd átköltöztetem valami másra. A ruha egyébként is ujjatlannak készült, hadd nyerje vissza az eredeti alakját! Megérdemli, a lelkét kiordította a fogason, hogy vigyék már haza. 

Hogy mi lesz ennek a ruhának sorsa, még nem tudom. Lehet, hogy megtartom, de az is lehet, hogy egy-két alkalom után továbbadom.  
Vajon miről tudna mesélni? Hány partiról, bálról, esküvőről? Mennyi mindent láthatott? Egyáltalán, hogyan jutott Amerikából Európába? Ki hozta át, mióta kering az öreg kontinensen?
És mi mindenről tudnának mesélni az én 80 éves öreg csoroszlyáim a szekrényben? Vagy a horgolt kesztyű, aki jelenleg a rozsdafoltjaitól próbál megszabadulni a mosószodás lében. Vagy éppen a Nasságos a maga zsenge 75 évével? 
Ezeknek a holmiknak lelke, története van. Csak meg kell hallani a hangjukat.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése