Kisautók menedéke

Ha valaki elmerül a YT modellező bugyraiban, gyorsan észre fog venni valamit: történetesen azt, hogy a csatornák tulajdonosai 99 százalékban hímneműek. Ez a hobbi valamiért erősen maszkulinnak számít, pedig a nők általában nehezebben is unják el a szöszmötölést. Nem csajos, mondják sokan, elvégre pont annyira nem illik lányként műszaki dolgok iránt érdeklődni, mint fiúként kötni, vagy horgolni. (A horgoló csatornák mögött emiatt aztán szinte mindig nők állnak, kevés üdítő kivételtől eltekintve.) Pedig szerintem teljesen mindegy, hogy kinek mi van a lába között, ha szereti azt, amit csinál és ez a tevékenység kikapcsolja. Nem látok semmi kivetnivalót abban, ha egy úr horgolótűt forgat csavarhúzó helyett, ahogy abban se, ha egy hölgy egy fúrógéppel a kezében jobban érzi magát, mint egy kötőtűvel.

Fóki restaurációja volt anno a kapudrog nálam, róla olvashattatok is egy sorozatot itt a blogon. Jelenleg is zacskóban várja sorsa jobbra fordulását a Malac (A-10 Warthog, Academy) és egy Mi-24 (Revell), ez utóbbi iszonyatos állapotban van.  

Az AC Cobra (by Majorette) 2021 karácsonyára készült el, nagyjából másfél hónap alatt, mivel nem minden nap tudtam foglalkozni vele és a retrobrighting például baromi időigényes folyamat. 

A kis Matchbox Renault 11 Turbo, akit egy bolhapiacon vettem 3 euróért, ennél jóval kevesebb idő volt, mivel őt nem kellett az UV-kamrába küldeni és hiányos se volt, így a szétszedés, tisztítás, maratás, újrafestés, összerakás nagyjából egy hét alatt lement. Mostanság a vitrinben beszélget a többi kisautómmal, akik közül többen végigélték a gyerekkoromat. 

Ebből lett megint kisaautó

A legutolsó páciens pedig egy 50 centért vásárolt, 1975-ös (!) Matchbox Rola-matics Fandango volt. Az eladó először 1 eurót akart kérni érte, aztán ránézett:

- Hát, tudod mit, legyen inkább 50 cent. Ez bizony nagyon össze van verve.

Szegényke...

Nem tiltakoztam. A picuri Fandango ugyanis lehet, hogy baromira össze van verve, de egyetlen alkatrésze sem hiányzik és ami a legfontosabb, megmaradt a szélvédője, méghozzá úgy, hogy csak polírozni kell. Tökéletes custom rebuild alap.

 

De hogy is néz ki egy felújítás? 

Először is, szét kell szedni a delikvenst. Ez lord Dremel segítségével történik, a szegecset szét kell marni, ezután már könnyen nyitható a jármű.

A következő lépés a fürdetés. Mivel a jószágok általában igen rossz körülmények közül érkeznek a menedékbe, ezért egy kitűnő, melegvizes mosószeres fürdetésben részesülnek. Egy régi fogkefe segítségével megszabadulnak minden kosztól, amit összeszedtek a korábbi életük során. 

Kiterítve

Amennyiben a műanyag alkatrészeik megsárgultak, azok ezután beköltöznek az UV-kamrába, ahol hidrogén-peroxidban tapicskolva visszanyerhetik eredeti szépségüket. A fém alkatrészek pedig mennek a maratóba, majd pedig - csiszolás után - megkapják az első, alapozó réteget. 

A száradási idő lejártával azután következik a fényezés, legalább két rétegben, majd pedig egy réteg magasfényű védőlakkréteg is felfújásra kerül. Mire ez megszárad, a műanyagok is ki tudnak jönni a kamrából. 

Az egyik legkényesebb művelet a szélvédő felújítása, mivel ha ezt eltöri az ember, az gáz. Karcmentesítés (nagyon finom, nedves csiszolópapírral), polírozás, fényesítés a sorrend. A kerekek is visszakapják a csinos "króm dísztárcsáikat" - Molotow liquid Chrome tollak segítségével - és megkezdődhet az összerakás. A szegecs helyét mikrocsavar, vagy acél gyanta veszi át.  

Ha a cél az eredetivel megegyező kinézet, akkor le kell gyártani a matricát hozzá. 

Nagyjából ennyi. 

Alapjában véve nem nagy kunszt, ha megvannak a szükséges szerszámok, viszonylag gyorsan helyre lehet kalapálni egy-egy ilyen kis jószágot.   

A végeredmény

Nem, ez nem restauráció, kérem. Egyszerű helyreállítás csupán és fogalmam sincs, hogy mi legyen velük. Olyan kis aranyosak...   

Karácsonyi vásár 2022 Graz

avagy érdemes-e kijönni Grazba karácsonyi vásárba? (röviden: nem)

És miért nem? 

Nagyjából pontosan azért, amiért a budapesti vásárba sem érdemes kimenni igazán.

Minden iszonyúan megdrágult, de a minőség ettől még nem lett jobb. A forralt bort ugyanúgy nem a díjnyertes borokból készítik, a bögrebetét 5 euró idén és mivel ez az első korlátozások nélküli vásár a covid lezárások óta, brutálisan sokan vannak. 

Grazra rászabadultak a turisták, ami persze most jól jön, mivel a várost hajszál választja el a fizetésképtelenségtől. Ettől függetlenül csak felkerült a karácsonyi díszkivilágítás a fejjel lefelé lógó, halott fenyőkkel a fejünk fölé... Kellett, mint malacnak a böllérkés, de komolyan.

A Hauptplatzon továbbra is csak zabálni és vedelni lehet, pár standot leszámítva nincs megvásárolható holmi. A Bukowski plüssös idén is ottvan, de a pénztárcába mélyen bele kell nyúlni egy onnan való maciért. 

Ugyanez vonatkozik a Südtirolerplatzra és a Franziskaneviertel részre is, de gyakorlatilag MINDEN vásárnak ez a lényege. Kaja, pia, némi Kunsthandwerk, vagy tucatáru, azt slussz. Örüjjé, kocsog, hogy nem kell regisztrálni, meg a veszettségi igazolványt lóbálni a kapu előtt. 

Ami talán érdekesebb és értelmesebb a többinél, az a Färbergasse és a Schloßberg. Itt ugyanis kézművesek árusítanak. Kevesebben vannak, mint korábban, a standok mocskosul sokba kerülnek nekik és az árakból nem fognak engedni az eladók, nem kell próbálkozni az alkudozással. 

Ha pedig már mindenképpen drágán eladott olcsó lőrétől szeretne valaki berúgni, akkor inkább az Eisernen Tornál lévő bódékat válassza: a bevétel jótékonysági célokat szolgál.     

Összefoglaló az idei adventi izékről Grazban és környékén.

Figyelem! Perchtenlauf a Herrengassén nem lesz idén sem (nincs rá zsé), ellenben 5 eurós beugróért (gyereknek csak 3) az Eggenberg Allee-n megtekinthetők lesznek eme bájos teremtmények. 

UPDATE: a Krampusfestet lemondták! 

A Lumagicáról majd jelentkezem, terveim között szerepel kimenni és megtekinteni a fényszobrokat.      

 

A négy adventi szombaton a közösségi közlekedés idén is ingyenes.   

Valami új kezdete

 A mai nap szeretett Cárevicsem újabb két évre megkapta a forgalmi engedélyt és ezzel kezdetét vette egy új kaland. 

A mai nappal lemondásra került a biztosítása a 2023-as évre, mivel Őfelsége megkezdi a felkészülést egy új életre - új tulajdonossal, hamarosan egy új, bár számára régóta ismerős országban. 

Ha minden jól megy, 2024-ben ő lesz családunk első, osztrák állampolgárságú tagja. 

Az új tulajdonos ugyanis én vagyok, mielőtt valaki arra gondolt volna, hogy atyaúristenkinekadtadelszegényt - apukám nevéről átkerül az enyémre az Orosz, mivel a jelenleg hatályos törvények szerint egyenesági leszármazott a forgalmi engedély kiállítási illetékének fejében minden egyéb költség nélkül megszerezheti egy jármű tulajdoni jogát. 

A jövő évet még magyar biztosítással és magyar rendszámmal, de már Ausztriában tölti majd a számára bérelt garázsban. Ezalatt nyelvórákat vesz, és beilleszkedik, továbbá felkészül a honosításra, mint bejegyzett oldtimer (historisches Fahrzeug). 

2024-ben pedig, mielőtt lejárna a magyar forgalmi, végleg elhagyja Magyarországot, hogy az ausztriai veterános közösség érdekes és egyedi színfoltja legyen.  

Ezúton is köszönöm mindazoknak, akik segítettek a döntésben - közülük is kiemelten a JOC-xxx forgalmi rendszámú, szürke Renault übergyökér vezetőjének, valamint az aranyszín fasztudjamilyen SUV/Crossover volánja mögött ülő idiótának. Köszönöm a balesetveszélyes helyzeteket, amit puszta lenézésből és kihaénnemből teremtettek egy harminc éves gépjárműnek! Amennyiben továbbra is így vezetnek, erősen javaslom a gépkocsiról közösségi közlekedésre történő váltást!

Mindenki jobban járna vele...    

Halkan belelépett

 Nincs is annál jobb, mint amikor pénteken, munka után, sötétben, amikor egyébként este még program is vala, leeresztett kerékkel találja szeretett Bisziglijét az ember. Mármint nem kicsit, hanem tök laposra plöttyedt állapotban. 

Há' mi a fax... Húsz évig egyszer se, most meg rögtön a kerékcsere után néhány hónappal rögtön lapostappancs? Ennyire szar nem lehetett...

Szerencsére az első kerék, ami gyorsszorítós, tehát pikkpakk kikapható. Mivel a gyár területén a céges kerékpáros konzultáció (nagyjából annyira értelmes, mint az otthoni nemzeti inzultáció, csak nem kerül csilliárdokba) óta sincs se normális pumpa, se javító készlet, gyorsan kiszereltem és elvittem a tűzoltóságig, ahol egy igen jól felszerelt szekrény áll a nép rendelkezésére. Kompresszorral... 

Nos, itt kiderült, hogy nem mind arany, ami fénylik, úgyhogy én és kerék hazabuszoztunk, hogy a pincébe a kézi pumpával feldudálva kiderüljön, mi is történt a Biszigli mellsővel...  

Nos, spénbe lépett. Nagyjából akkora fém szúrta át a külsőt és a belsőt, mint egy rózsatüske. 

Hogy rohadna meg papírzsákban, aki odasöpörte, illetve nem söpörte össze! 

Valószínűleg menthető, emiatt nem kell újat venni, és szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem a Nagyságos kerekét ütötte át, mert az ugye nem kapható minden boltban. (Németországból rendeltem egy speciálisan régi kerékpárokhoz alkatrészeket áruló oldalról.) 

Fotók a javításról legközelebb...   

UPDATE: nem spén volt, hanem üvegszilánk. Nagyjából akkora, mint egy izmosabb rózsatövis és iszonyú hegyes. 

Most már csak a féket kéne rendesen beállítanom, mert nem vicces, ahogy most fog. Vagy inkább nem nagyon fog...

 

   

Mekk Elek esete a biciklivel

avagy miért ne elekeljetek soha. 

Említettem korábban, hogy a Nagyságos bal oldali pedálja javításra szorult, mivel az idő vasfoga elrágta a gumiblokkot. A willhabenen minden is van, viszonylag rövid keresgélés után sikerült is eredeti gumikat szerezni az öreg Styria pedálhoz. Csak úgy, a mihez tartás végett: az eredeti Styria pedálok feljavítva, kompletten 25 eurónál kezdődnek.   

A veterán kerékpárjavítók poklának első bugyra egyértelműen az összerozsdált alkatrészeké. Csak letörni tudtam végül az anyát, amiről kiderült, hogy szimpla M5-ös egyébként, csak 50+ évvel ezelőtt a laptáv még nem 8mm, hanem 9mm volt. 

A második, mélyebb bugyor pedig a Mekk Elekek bugyra. Óriási különbség van az elekelés és a mekgájverkedés között, jegyezzük meg! Mekgájverkedés esetén az ad hoc megoldás ideiglenes és később nem okoz oltári fejtörést senkinek. 

Az én pedálomat valaki sajnos megelekelte: egy koridegen szorítópántot tett fel, aminek a vastagsága nem egyezik az eredeti pántéval, ergo az eredeti gumiblokkot nem lehet beépíteni. 

Az eredmény a képen látszik. Eltörött a szemafor - ez szerencsére könnyedén javítható pár csepp pillanatragasztóval, de akkor is. Abszolút elkerülhető baleset, ha nem kendácsolva van az alkatrész. 

A gumiblokk egyébként alakítható, de mivel azt szerettem volna, ha a Nagyságos bevethető marad, feltettem a blokkot szorító és szemafor nélkül. A Dremel ugyanis lemerült, így nem tudtam tovább faragni a kiszemelt blokkot, áram pedig a pincében nincs, pontosabban konnektor formájában nem találtatik meg. 

Rühellem az ilyet, mivel egy nem összebaszott egység alkalmi javítása legfeljebb két kézleveréssel, szentségelés nélkül megoldható bő fél-egy óra alatt. 

Ennyi idő volt nagyjából feltenni a vadi új gumikat otthon a Csepel Csillagra és megcsinálni a folyton billegő kormányát. Most az is járóképes újra, már csak a csengőt kell kijavítani. A kannibalizálásra szánt alkatrész is meg volt véve, csak idő közben valahova el lett téve (itt biztos megtaláljuk felkiáltással) és nem sikerült a nyomára bukkanni. 

 

Szóval, feleim, ne elekeljetek! Sose tudjátok, mikor kell azt a szart újra megbontani...