Öreg kerék, vén kerék

 Mivel csak 10,5 éve élek itt, még mindig meg tud lepni az osztrák mentalitás. Elvittem ugyanis a Nasságosasszonyt a Körösin lévő szervízbe - mert az esik útba -, hogy megkérdezzem, mennyibe kerülne kuflimentesíteni a kerekeket és hogy mennyi időre lenne szükségük hozzá. 

1. Az üzletbe be lehet gurulni biciklistől. Ez itt egy olyan hely, ahol drótszamár és gazdája együtt is szívesen látott vendégek. 

2. Az eladó azonnal ugrott, hogy kiszolgáljon. A köszönés egyébként még az Intersparban is alap, és nemcsak a kasszánál. 

3. Az eladó, mivel bizonytalan volt, azonnal odahívta a szakembert, aki azonnal szemügyre vette az öreg hölgyet. 

A verdikt: olyan öreg a felni - igen, eredeti, 1948-as -, hogy nincs értelme molesztálni, mert egyrészt ez már sosem lesz tökéletes, másrészt könnyen küllőtörés lehet a vége és hát azért itt nem egy versenygépről van szó, ami nagy sebességgel is tud haladni. Ez a kis ütés, ami van, nem veszélyes és belefér egy ilyen korú kerékpárnál már, mondhatni, ez az ő személyiségéhez tartozik. Lehetne rajta javítani, igen, de teljesen eltűnni a nyolcas nem fog, úgyhogy inkább ne molesztáljuk.  

Csodálgatta, nézegette még egy kicsit a naccságost, meg is dícsérte - és elköszöntünk.

 

Nem érdekelte, hogy éppen távozik minimum húsz euró az ajtón. Simán lehúzhatott volna, mert ha küllőzni kell, akkor ugye az nekik jó kis bevétel, de inkább nem követett el nyereségvágyból egy kerékölést. (És nem kockáztatta meg, hogy leszedem a fejét, ha kárt tesz az öreg hölgyben. Nyilván érezte, hogy ha valaki egy ilyen idős gépet terelget, az nem fogja jó néven venni, ha bántják a jószágot.)

Ha megint túlkuflisodna a kerék, majd húzok rajta egy picit, ahogy eddig is és ha nagyon elszabadulna a nyolcas, akkor megkockáztatom, hogy elpattan a küllő és beadom szervízbe. 

29-én pedig reméljük, hogy nem esik majd az eső és a nasságosasszony sikerrel abszolválja a City Radeln 19 km távját. 

  

Bolhászás - eladói szemmel

 11 éve vagyok kint, ebből nyolcat töltöttem a mostani lakásomban, így aztán lett pár felesleges dolgom, amitől már nem ingyen kívántam megszabadulni. Ezek nagyobb hányada természetesen olyan ruha, ami túl szép adományba, illetve egy halom csetres, vagy megunt holmi. 

Egy része fent van willhabenen is (Profilom), illetve a ruhák Vinteden, de mivel mindent befotózni macerás, ezért úgy döntöttem, bolhapiacozásra adom a fejemet. 

Szolgálatba állt tehát a negyven éves kemping asztal (kiegészítve két, nagyon gagyi kínaival), az IKEA táskák, és pár összecsukható láda. No meg a Morzsaviking, hivatalos szállítóm, ha megállítana minket ilyenkor a rendőr, akkor tuti megkérdezné, hogy ezt mégis hogy, kisasszony...

Az elején ez is természetesen befektetéssel indul, mivel senki sem tart alapjáraton otthon több kempingasztalt és összecsukható ruhaállványt, de ha szerencsénk van, nagyon gyorsan megtérül ez is, meg a helypénz is.     

Mi az, amit szeretek?

• Van egy hangulata 

Az árusok többnyire hihetetlenül jó fejek, sokuknak ez megélhetés kiegészítés, vásárolnak és eladnak, miközben én ugye a saját, megunt cuccaimat árulom. Amikor éppen kevesebb a vevő, sokat beszélgetünk, nevetünk. A többségük jól szituált emberke, és nem, nem buták. A vevői kör is érdekes és rendkívül sokszínű, a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. Találkoztam már menő vállalkozóval, de kiöregedett drag queennel is, és nagyon gyakran jönnek ki egész családok is. Graz multikulti mivolta itt látszik igazán, és egy pici személyes megjegyzés: Azok az érdeklődők, akik ha kivesznek valamit egy kosárból, de mégse veszik meg, akkor szépen összehajtogatva teszik vissza a helyére, szinte kivétel nélkül a muszlimánkák. Utánuk sose kell rendet csinálni a standon, még azt is összehajtogatják, ami korábban nem volt összehajtogatva.    

• Emberi kapcsolatok, interakció

A diplomavédésemen a bizottság elnöke vigyorogva jegyezte meg, hogy az elképesztő hülyeséget is simán képes lennék úgy előadni, hogy még ő is megvenné és ebben lehet valami. 20+ év színpadi jelenlét nem múlik el nyomtalanul, ráadásul anyukám a kereskedelemben dolgozott, így azért nekem is jutott valami kis eladói tehetség. Sokan jönnek vissza a standomhoz és vesznek valamit - bármit -, mert csak. Mert venni akarnak tőlem valamit.  

• Szinte mindenre akad vevő

Nem vicc, tényleg. Ami nekem nem kell, létszámon felüli, az másnak kincs. Ha először nem is megy el, akkor elmegy később. Olyan dolgokat is árulnak, hogy a pofád leszakad, és valaki megveszi, kérdezés nélkül. Márkás ruhaneműket is láttam már így árulni (pl. Nike, Desigual), nálam is kerestek ilyet - ahogy a pólóra vadászó úr fogalmazott, ha nincs ráírva valamire, hogy Nike, a lánya fel se veszi...

• Kevesebb szemét

Ausztriában reneszánszát éli a javítsd meg, használd tovább mozgalom. A megélhetés nagyon megdrágult, és az emberek érezhetően elkezdtek jobban odafigyelni arra, hogy mit vesznek meg. A használt cikkek iránti kereslet, főleg a ruháké, nagyon megnövekedett, de volt olyan is, hogy éttermes keresett dekort a vendégtérbe. A Covid miatti korlátozások nagyon sok embert sodortak megélhetési válságba, ez a segélyszervezeteknél is megjelent, az ő boltjaikban is ugrásszerű a növekedés.   

Mi az, amit nem szeretek?

• Korán kell kelni. 

Úgy értem, nagyon korán, hajnali 4-kor, különben a legnagyobb piacon (Center West), ahol a legtöbb az esélye annak, hogy elmegy a cucc, nem lesz hely. Reggel hétkor már csúcsra jár a piac, 9-re a helypénz többszöröse a zsebemben csörgött. 

• Pofátlan alkudozás

Mármint az a fajta, amikor szarér'-hugyér' akarja megvenni a tiszta, szinte új holmidat. Ha veszek valamit, én is próbálok alkudni természetesen, de azért na. Van egy határ, és némelyik k. vevő egészen durván nyomja. Nagy kedvencem, aki mutogatja nekem, hogy lekopott a szandár belső felén a műbőr. Igen, mit gondolsz, miért kérek érte csak 50 centet, amikor egy ilyen új állapotban 20 euro? Next, please...    

• Tárolás

Iszonyú macera, és ami nem megy el, azt kénytelen vagyok újra visszacipelni a pincébe. A kis részem egy tekintélyes hányadát felemésztik ezek a vackok, de szerencsére szépen lassan azért apadunk. Egyszerűbb lenne elvinni a Carlába a ruhákat, de ahogy írtam, ezek azért értékesebbek és néha hónapok, mire valami gazdára lel.  

Reggel 5-től délig a standnál szaladgálni nem kispiskóta, szóval kérem, hogy ha legközelebb valaki a piacon jár, ne nézze le a kofákat! Főleg a kistermelőket ne, akik szarrá dolgozzák magukat a termékeikért, amiket aztán így árulnak, nap mint nap. 

Én nem ebből fogok megélni, vagy meggazdagodni, egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy valakinek még jól fog jönni az, ami nálam feleslegessé vált és nekem is visszajön valami az annak idején kiadott pénzből. Abszolút win-win szituáció. 

  

Nasságosasszony

 

Ilyen volt... (A nyereg leszerelve, az első kerék itt már gumi nélkül, még a felújítás kezdetén) 

Tegnap beszélgettem idős szomszédasszonyommal (csodás szomszédaim vannak, az egész lépcsőház egy álom, és ez nem irónia), aki férjével megcsodálta őnaccságát és ahogy ő fogalmazott, annak idején nem mindenki engedhetett meg magának egy ilyen kerékpárt. 

Egyre inkább bizonyítva érzem, hogy az én öreg hölgyem tényleg egy különleges, megbecsült és drága gép lehetett a maga idejében. A váz bordó fényezése egyértelműen kilógott a hagyományos fekete tömegből, és ne feledjük, hogy a háború után három évvel szerelték össze. Az is látszott, hogy néhány évtizeddel később is megbecsült drótszamár lehetett, a lámpa ugyanis a 60-as, 70-es évekre jellemző és az általános kopáson kívül nagyobb sérülés nem látszott rajta. 

 Új élete első húsz kilométere után. Úgy jön fel az emelkedőn, mint az álom, az áttétel tökéletes. Kicsit tartottam tőle, hogy kimúlok a feltekerésben - ne feledjük, nincs váltó! -, de nem. Majdnem jobban teljesít, mint Biszigli, aki ugye, 50 évvel fiatalabb nála, és a szintidő sem változott az otthon - munkahely viszonylaton. Megy, mint a fene, és kényelmes. Egy másik világ követe. 

És akkor a számok:

• Vételár: 95 euro
• Markolat, gumi (külső, belső, szalag): 76 euro + 14 euro postaköltség
• Szoknyavédő: 14 euro
• Küllőprizma: 12 euro (2*2 macskaszem, plusz kerekenként 6db kis prizma), ez kötelező
• Csomagtartó prizma: 4 euro
• Lámpa szett: 41 euro - klasszikus retro elemes kivitelben, itt még a régivel látható és Biszigli kölcsön lámpáival. Egy eredeti dinamós 35 euronál kezdődik, tehát a differencia egész vállalható.

Amit nem számolok, az a szerszám és a festék, mivel ezek több projekthez is felhasználhatóak, például Biszigli is megkapta a régóta esedékes új cipőit, amihez szuper volt az állvány. Nem számolok fel semmit az elpattant idegszálaimért sem, mert a lánc összerakása azért erős kurvaanyázásba torkollott és a hátsó gumival is megszívtam, ott a belsőt foltozni kellett... 

További kiadás lesz a felni beszabályozása, mert még mindig kicsit kufli és én nem tudom jobban beállítani. Ez alaphangon 15-20 euro, ha nem kell küllőt cserélni (előfordulhat, hogy kell). Amilyen kufli volt, ahhoz képest ez a mostani már istenes, de a gumi érdekében el kell vinni szervizbe. 

Ha sikerül szereznem, akkor egy pedál gumi is kinéz neki, mivel egy teljesen le van nullázva, előbb-utóbb el fogom hagyni, de még gondolkozom a Green Stuffos megoldáson. Kacérkodom egy csomagtartó kosárral is, de egy megalázó drót kivitelnél jobbat érdemel, a rattan pedig 40 euronál kezdődik. Itt kreatív megoldás és némi bolhapiacozás lesz a nyerő, úgy érzem, már az ötlet is megvan.  

A láncvédőt már kikalapáltam, az is megy fel, ha a csavarokat megpucoltam és a sárvédőn az új lámpa alatt is le kell festenem egy kis felületet, mivel csak roncsolással jött le egy szegecs és a fűrész levitte a mázat is. 

A júniusi Cityradeln tehát a naccságosasszony bemutatkozó futama lesz és ha rendeznek veterán kerékpár találkozót, akkor azon is feltett szándékom részt venni vele. Addigra elkészítem a szerszámtáskáját is, varrok neki egyet vastag filcből, mivel a boltiak nem jók rá és azért nem árt, ha van legalább egy Flickzeug és egy biciklikulcs az embernél. 

(Elkapott a gépszíj, ha sikerül kiderítenem, kihez tartozik, egyáltalán van-e gazdája a pincében álló Waffenradnak, illetve két korosabb montinak, akkor azokat is helyrehozom, igaz, ők már eladásra kerülnek. A házkezelőség hamarosan el fogja vitetni őket, mivel az állapotukból ítélve évek óta állnak ott, de minimális ráfordítással simán használható gép lehet belőlük. Grazban egyébként óriási probléma az elhagyott kerékpárok ügye, nagyon sok marad gazdátlanul a parkolókban, ahova aztán már nem férnek el az aktívak. Gyakorlatilag pont olyan nehéz biciklivel parkolót találni, mint kocsival.)