Mi volt a terv, béláim?

Úgy volt, hogy ez a bejegyzés törlésre kerül, mert aktualitását vesztette, aztán megtörtént az, amire valahol mélyen sokan számítottak, de remélték, hogy talán mégis megtörténik a csoda. Hogy az a siklóernyős srác, akit a godzilla Minyó lefújt a fáról, túléli. 

A csoda elmaradt. A fiú meghalt. Nyugodjék békében!

  

Az utóbbi időben több olyan sajnálatos esemény is történt, amely egyrészt marha nagy port vert fel (és nemcsak a közösségi médiában), másrészt tökéletesen megmutatta az Ausztria és Magyarország közötti különbségeket.

Tegyük most egy kicsit félre, hogy az egyik ezek közül egy viszonylag épkézláb gazdasággal (és jutismaradis alapú korrupcióval) van megáldva, a másik meg a, hogy is mondjam, Pannonpuma.

Odahaza az utóbbi időszakban kádszámra hordják bele a lóvét a honvédségbe, egymást után rendszeresítik a nyugati géptípusokat - hol aggyal, hol anélkül -, ami valljuk be, időszerű volt már és látszik egyfajta modernebb szemléletmód is, ami szintén dicséretes, de...

Adott két bonyolult szituáció, két ország és két elképesztően különböző végeredmény.

Ausztria:

- sziklaomlás egy közkedvelt túraútvonalon, iszonyatosan bonyolult terepen, mélyen bent egy szurdokban, zúgókkal teli, nagy sodrású élő víz felett

- kiriasztva hivatalosan a tűzoltóság, rendőrség (helikopterrel is), a Vöröskereszt (mentők), ÖAMTC 4 db helikoptere, légierő, speciális mentők, köztük egy canyoning csapat, mert a terep felmérése után a kárhely parancsnoka azonnal belátja, hogy speciális szaktudás kell a biztonságos és sikeres kivitelezéshez.

- a végeredmény: a sérültek (8db) és a halottak (2 db + 1 később) kimentve, biztonságba helyezve, a bevetett egységek épségben visszatérnek állomáshelyükre

A felderítést a Bärenschütsklamm-ban egy 50 éves Alouette helikopter végezte. Nem a szexi, fiatal Black Hawk, mert senkinek nem jutott eszébe azt a geci nagy kávédarálót oda küldeni. Akkor se, ha egyébként kifejezetten SAR (Search-and-rescue, vagyis kutatás-mentés) feladatokra vették őket és arra is vannak kiképezve, felszerelve. A holtakat a kis Airbusok emelték ki, miután a földi egységek ezt lehetővé tették. A rendőrségi helikopter úgy hoistol (kötéllel végzett be és kijuttatás), hogy le a kalappal. A rendőrségi helikopter, mondom még egyszer.

70-100 ember összehangolt munkája, szakemberek, akik tudják, mit tudnak, és meddig tart a hatáskörük. A Bergpolizei parancsnoka nem találgat, nem okoskodik - nem tudják, mi okozta az omlást, de végig fognak menni GEOLÓGUSOKKAL a területen, hogy kiderítsék. 

Ilyen körülmények között kellett menteni: Média

Magyarország:

- a bajba került egy fán landolt, sértetlen siklóernyős egy kellemetlen, erdős területen

- kiriasztva hivatalosan a katasztrófavédelem, az OMSz, majd a HM kutató-mentő helikoptere

- kiriasztva privát úton a profi alpinista

- a végeredmény: egy politraumás, életveszélyes sérült, aki végül 08.11-én örökre lehunyta szemét és egy, a lehulló faágak által fejbe kólintott mentőtiszt/orvos

Ügyes! Csak sikerült sérültet gyártani, és mindjárt egy életveszélyeset! Bravó! Tapsoljuk meg, ez ám a profi munka! A tehetség. Gratulálok, csak sikerült egy ember, egy család életét tönkre tenni!

Rossz riasztási láncolat? Az. Meg az ad hoc ötletelés, az összeszorított farpofával jusztisbazmeg, a szemellenzős énjobbantudom, és a higgadjonlemindenkiapicsábamegoldjuk.

Magyaros virtussal, előre, nem baj, ha nem értünk hozzá, nem vagyunk kiképezve rá, és a felszerelésünk erre nem alkalmas! Megoldjuk, mert a magyar találékony fajta.

Látjuk, cipókám, hogy milyen szépen megoldottátok. Ha már oda ette őket a fene (meg a riasztási láncolat), dolgozzon az OMSZ, igaz?! Az egyetlen jószerével, akik ebben a kutatás-mentés sztoriban tiszteletet érdemel! Azok a mentőegységek, akik visszahozták az életbe azt a szegényt, akik megadták neki az esélyt, hogy talán jót forgat a szerencsekeréken, és életben marad... De nem maradt, béláim, meghalt, mert olyan sérüléseket szenvedett, amit nem lehetett túlélni, miután négyzetgyökkétgéhápluszvénull sebességgel belebaszódott a talajba miattatok.   

Az összes balfasz gondolkozzon el azon, hogy mit is csinált rosszul és sürgősen tanuljon belőle! Nemcsak azok, akik kiadták a parancsot, vagy éppen belekódolták a tragédiát egy ehhez fogható szituáció kezelésébe, hanem azok is, akik végrehajtották agy nélkül. 

Ad 1. Ki volt az a szerencsétlen kétbites, aki jó ötletnek gondolta beereszteni a közepes szállító helikoptert egy erdő fölé, miközben tudta, hogy egy ember van 20-30m magasan az egyik fa tetején?

Nem az a baj, hogy oda hívták. Nem. Az a baj, hogy ROSSZUL HASZNÁLTÁK.

Ad 2. Mire gondolt a költő akkor, amikor úgy érezte, hogy egy fán ragadt ember mentésére a legjobb eszköz egy helikopter és nem egy ipari alpinista? Elég bivaly lehetett az a reggelire elfogyasztott gomba...

Ad 3. volt a terv azzal a kötéllel, béláim? Igen, azzal, amit belógattatok a fák közé, miközben akkora szelet kavartatok a ventilátorral a fejetek felett, ami simán Ózig repítette volna Dorothyt is a házzal meg Toto kutyával együtt!

Ad 4. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire nem ismeri a gépet, amivel dolgozik! Mintha én az egyhengeres tuktukkal próbálnék kirángatni az árokból egy 2 tonnás vasat... mert lelkes vagyok és mert a főnököm azt mondta, hogy ki kell rángatnom. A tuktuk megdöglik, amit nagyon nehéz lesz megmagyarázni a vevőnek, és már nem egy, hanem két lerohadt kocsinak kell trélert hívni. Jó üzlet? Szerintem nem, de ebbe a tuktukon kívül aligha hal bele bárki is.

Ha pedig pontosan tudta a gép személyzete, hogy mekkora a helikopter downwash-a, mert tudniuk kellett, mert nem hülyék, akkor miért nem mondták azt, hogy figyu, felviszünk benneteket a cuccal egy alkalmas leszállóig, hogy ne kelljen túráznotok, de ennyike, mert különben hull a szilva a fáról lesz... Mindenkinek vannak korlátai. És ha valamire nem képeztek ki, nem alkalmas az eszközöm, nincs felszerelésem, akkor az egy szakmailag indokolható NEM. Volt erről egy kitűnő cikk a Verticalban 2018-ban és ha én laikusként olvasom, akkor esetleg annak sem ártana, aki ebből él. 

A cikk itt elolvasható, angolul, érdemes végignyálazni:Learn to say no

Ja, a pilóta, aki írta, egyenruhás. Ó, igen, tudom, hogy a katonaság nem kívánság műsor, de most nem az a hülye kell együtt éljen a tudattal, hogy megölt valakit, aki kiötölte ezt az agyrémet, hanem annak a személyzetnek, aki belement a játékba. Egy gépparancsnoknak mindig van joga mérlegelni, hogy az adott feladat végrehajtható-e biztonsággal, vagy sem. Risk assessment, tanuljuk meg ezt, és vegyük bele végre a munkakultúrába! A cucializmus elviekben a 90-es évek elején véget ért, ideje átállítani a vekkert.  

Professzionalizmus. Úgy hívják ezt és bele tartozik az is, hogy felismerem a korlátaimat, majd pedig teszek azért, hogy az a korlát minél kijjebb és kijjebb tolódjon.

Nincs meg a készség? Létrehozom.

Nincs meg a kommunikációs csatorna? Kiépítem. 

Gyakorlok. Felkészülök, mindig a legrosszabbra. (Train like you fight.)

Ha pedig nincs pénzem arra, hogy folyamatosan fejlesszem a szaktudását a kijelölt személyzetnek, akkor kiszervezem a feladatot olyan, erre szakosodott privát cégeknek, akik képesek minderre. Lásd Air Zermatt. 

Egy ember belehalt most a töketlenségbe, tisztelt kárhelyparancsnok, tisztelt gépparancsnok. Egy fiatal ember! Csak annyit kellett volna tenni, hogy az "igenis, uram" módból kilépve, a helyszínre érkezve mérlegelnek és nem nyújtóznak tovább ama bizonyos takarónak a végénél. Csak ennyit.

Késő bánat, eb gondolat. 

Nagyon várom a cikket arról, hogy a Honvédség kutató-mentő alakulata ilyen és ilyen gyakorlatokat hajt végre, együttműködve, tapasztalatot cserélve a témában illetékes, nemzetközileg elismert szervezetekkel, országokkal közösen. Elvégre olyan szépen beszámolt a honvedelem.hu az új helikopterek és harckocsik érkezéséről.

Nem akarok igazságtalan lenni senkivel, a felelősség kérdésében pedig nem én, hanem majd a bíróság fog dönteni.

Ennek a katasztrófának már voltak előjelei, de a vízfej nagy... Ugye, most már van elég bizonyíték arra, hogy ez a rendszer így nem jó? Egy halott elég ahhoz, hogy változás legyen? Ugye?