Zsemle dublőr

Ahogy Murphy mondja: Ha minden rendben levőnek látszik, biztosan nem vettél észre valamit. A zsemlék létszáma ugyanis mindig eggyel kevesebb a szükségesnél, így már egyetlen zsemle kiesése is kisebb fajta katasztrófahelyzetet tud előidézni.
Ha pedig kölcsön adsz egy zsemlét, annak biztosan nem lesz jó vége. A "megcsináljuk két óra alatt" szabad fordításban annyit tesz, hogy kisebb isteni csodával talán egy nap alatt össze lesz rakva a zsemléd, isteni csoda nélkül ne is reménykedj, hogy valaha is viszont látod. Ebből kifolyólag emeltem fel a kis hátsómat, és slattyogtam le a műhelybe kettő körül, hogy akkor mégis megtekintem a zsemlét és bájos mosollyal arcomon megtudakolom, hogy mégis mikor tehetem rá a praclimat a kormányára.
A műhelybe leérve mindjárt orcán is barmolt a való világ: a zsemle szétdöntve, ebből nem lesz egy hamar járóképes példány. Kérdezem: WTF? Mi ez a szétborított zsemle? Az utolsó simításokat kéne végezni rajta, ehelyett full kibelezve tátja a száját.  
A szerelő néz. Én nézek. A zsemle néz. Ja, holnap délre talán lesz belőle valami.
Szó bennszakad, hang fennakad. WTF! Hogy érted azt, hogy holnap délre lesz belőle valami? Nekem ma 4-kor be kell adnom a zsemle megőrzőbe. Az információs szupersztrádán volt ezek szerint egy kis fennakadás - baszott nagy forgalmi dugó -, ami miatt nem ment át a műhely felé, hogy a zsemlének jelenése van kedden hajnalban (főszerep), velem együtt, ami azt illeti.
Trallalaaaa... Na, öcsém, most aztán szarban van a haza. A zsemlének egy négy órás, mocsok drága tesztje van másnap reggel hatkor, amit egyszerűen nem hagyhatunk veszni, tehát kell egy dublőr. De honnan akasszak le egy helyettes-zsemlét délután kettőkor, amikor az összes zsemle foglalt?
Hmmm... szuperhős üzemmód ON. Beszarni ráérek később, a kalamajkáért felelős egyén fejének leverése nem hoz zsemlét a konyhára, marad tehát a gyors és mocskos megoldás: zsemlét kell nyúlni valakitől. Olyan nincs, hogy legalább egy nélkülözhető zsömle nem rejtőzik valahol, de arra mérget lehet venni, hogy a legnyomorultabb, csoffadt szotyadékot fogja ilyenkor az ember előtúrni a pokol legmélyebb bugyrának utolsó sarkából. 
Az összes valamire való zsemle ugyanis bevetésen van, nem lehet kivonni őket az arcvonalból. De szagot fog a malac, lesz ott még szarvasgomba (jó két és fél tonnás). Mi van a csotrogánnyal, ami most ért vissza a Sarkkörről? S lőn, felragyog a fény: ő a lehetséges helyettes, az elaggott, leharcolt, szikkadt zsemle. De az annyira öreg, hogy már semmi nincs hozzá. Nem baj, bm, leszarom, nekem ez a főnyeremény, majd kendácsolok hozzá vezérlő programot, ide vele, enyém. Vihetem? Csak holnap délelőttig kell. Viheted.
Háááááááálleluja! Járókeretes, vagy sem, nekem most ez a legszebb zsemle a világon. Kelhetek ötkor, hogy 6-ra beérjek és át tudjam nézni még egyszer a beállításokat, de le van kakadulva. Van zsemle, még ha kicsit sárga, kicsit savanyú is, de az enyém...
A koktélcseresznye a tejszínhab tetején persze még hátra volt: a sarki túra előtt visszatették az eredeti kipufogóvégeket, amik nem kompatibilisek a mérőberendezés csatlakozójával. Shit! Szerencsére az adapterek ott voltak a csomagtartóban az esernyő alatt (Hogy ki a franc vitt esernyőt a sarkkörre?), de most egy tepsi süteménnyel megyek holnap a próbapadosokhoz, mert nekik kellett levenniük a blendéket a műhely helyett. És a zsemle természetesen nem volt...hmm... patika tisztaságú.  Nem készültünk már visszavinni kultúr helyre.
(A saját zsemléim mindig üdén, illatosan mennek tesztelni, mert jól neveltek, de sajnos a legtöbb zsemle nem szobatiszta.)

Nem a probléma a probléma. A hozzáállás a problémához a probléma.
Ha ügyes lesz, kap jutifalatot...