Komédia

Rendeltem egy sportáruház lánctól két gumiszalagot meg egy cipőt az interneten. Európából, jelenleg még EU-s tagállamból.
Először is, kiküldték a cipőt. A kérdésemre, hogy a gumiszalagok hol vannak, nem reagáltak.  Telefonszám nincs, csak e-mail. Meg Fészbuk. Messengeren nulla reakció. WTF?
Oké. Boltba be - szerencsére van egy Grazban -, osztrák vevőszolgálat számát kiderít.
Osztrák vevőszolgálatot felhív. Péntek, három óra, a fű se nő. Közben megjön az e-mail, hogy úton vannak a szalagok. Én is úton vagyok. Szuper. Első adandó alkalommal csomag átvesz, az egyik totálkáros. Mintha átment volna rajta egy markoló. Gumikesztyűben kinyit. Houston, van egy kis probléma: nemcsak a csomagolás ment rattyra, hanem a szalag is. 
Káromkodás, osztrák vevőszolgálat felhív. Osztrák vevőszolgálat a problémát komolyan veszi, kéri a fényképeket, továbbítja a panaszt a briteknek.
Puff, a brit vevőszolgálat főnixként éled fel poraiból. Hirtelen mindenki készséges, seperc alatt landol a számlámon a szalag ellenértéke, én közben feladom a Postán a csomagot. Csomagkövetéssel, nem levélküldeményként.
Kedélyesen levelezek a vevőszolgálattal a visszaküldési költséget illetően, elvégre nem én mentem át baggerrel a cuccon, hogy vissza kelljen küldeni. Próbálom követni a csomagot, ami a tracking szerint még mindig itt üldögél valahol Ausztriában. Bemegyek a postára, ahol feladtam, hogy mégis mi a búbánatos rosseb ez, közben a britek visszautalják a csomagküldést is. Az eset tehát számomra nullszaldós, de most jön a legjobb: AZ OSZTRÁK POSTA NEM TALÁLJA A CSOMAGOT!!! Egyszerűen felszívódott, miután bekerült a központi elosztóba, azóta nincs jele a vonalkódnak.
Itt már röhögtem. Nagyon. Két hónap tragikomédia után megzabálta egy szíriuszi csomagevő szörny azt a szájba vert gumiszalagot. Pedig olyan szépen becsomagoltam...