A Terv

Esküszöm, ha bejön a teneriffei tesztút, ami azt jelenti, hogy megint úton ünneplem a szülinapomat (Papagayo Beach Club, ajajajaj), ráadásul egyenesen a sonka-tojás-torma szentháromság mellől készülnek elrángatni, vasárnap bérelek egy Bogarat és azzal megyek fel a Teidehez. Lehetőleg sárgát, és kabriót. Egy igazi, léghűtéses, boxer motoros Bogarat.
Egyszer láttam egyet a hotel előtt a bérautók között parkolni, szóval tuti nem mission impossible.
Nehogy már unalmas legyen az élet...

Balfék

Ha már voltál akkora balfék, hogy nem csekkoltad indulás előtt a tubusban lévő fogkrém mennyiségét, akkor multitool legalább legyen nálad...

Leatherman Sidekick, a legjobb. Megszámolni nem tudom, hány alkalommal húzott már ki a szarból. Szereltem vele a Cárevicset, a protókat, mérőműszert fel és le, bontottam vele konzervet és a többi. 

Zseniális, sehova nem megyek nélküle. 

God mode

Olyan cikket olvastam tegnap, hogy azt hittem, lefordulok a székről. Istennő lettem, gyerekek! Aszongya a cikk címe, a motor és jármű teljesítményének istenei a magamfajta mérnökök! Hűbazmeg, nyuszi, ekkora propaganda dumát utoljára az origón láttam. Ne már! Tegyen valaki szájkosarat a HR-esre, légyszi, mert a nagy buzgalomban a végén még nem veszi fel asszisztensnek erre az isten-státusszal járó mérnöki állásra jelentkező mérnöknőt...

Úton-útfélen

Ahogy jelenleg kinéz, 2019-ben is lesz utazás bőven. Bőröndöt kipakol, ruhákat kimos, átesik a bőröndön, bőröndöt bepakol, taxi, reptér. Van úgy, hogy az utazások között összesen van egy hét, aztán meg kb. két hónap és kezdődik a cirkusz elölről. Mondjuk, lehetne rosszabb is, de civilként ez így elég nagy teher a körülöttem levőknek. Sajnálni ettől függetlenül nem kell (a hozzátartozóimat lehet, mert ők szívnak nagyobbat), mert én erre szerződtem, ezt írtam alá és szeretem is csinálni - ha nem így lenne, már rég dobbantottam volna.
Ettől függetlenül nem a szívem csücske, amikor lépten-nyomon hallom vissza, hogy jaj, milyen jó neked, hogy Spanyolországban, Németországban, Svájcban, Svédországban, netán Teneriffén, az USÁ-ban, vagy Dél-Afrikában csavarogsz.
Igen, épp a bőrömet viszem vásárra, de no problem. Jobb lenne persze Teneriffén a medence, vagy óceánparton koktélozva stírölni a jobbnál jobb testű pasikat (muhaha, Teneriffén... a kövér brit turisták paradicsomában? Muhaha...), de ez több okból sem igazán lehetséges.
Legfőképpen azért, mert napi tizenkét órát dolgozunk kint terepen, függetlenül a földrajzi helyzettől. A tempó feszített, hiszen a tesztek végrehajtására szűkös idő áll rendelkezésére és a gépállomány is korlátozott. Ezután meg kell még csinálni a kiértékelést, az új beállításokat, ha szükséges, újra mérni, és aztán mindent dokumentálni.  

Los Diamantes - a tesztút egyik jó oldala

A tesztút persze kaland, ez tény, azt a részét meg, ami nem annyira mókás, azt úgyse fogom feltolni a blogra, vagy Instára. (Igen, van Instám. Nem nagy szám, de ha valakit érdekel, küldjön egy privátot.)
Aki ezt a melót választja, az többnyire nem szobanövény alkat, ráadásul muszáj kimenni a biztonságos kis burokból a kegyetlen valóságba, mivel íróasztal mögött lehet csinálni szép prezentációkat, de attól még a dög be fog szarni mínusz 30 fokon, ha úgy tartja úri kedve. Olyan helyekre is eljutunk így, naná, ahová amúgy igen sokba kerülne, fizetik a szállást és a munkabérünket, a törvényben foglaltak szerint. Az esténk szabad (még jó), azt teszünk vele, amit akarunk és (nagyjából) szabad a vasárnap is, valagba lőni se akar senki (akkora baromságot sose csinálunk, bár mondjuk amikor betévedtünk a banánültetvényre Teneriffén, lehet, hogy nézett a hombre a távcsövön keresztül...), tehát aki akar, szombat este mehet zülleni a hotel bárjába, vagy a helyi diszkóba. Kirándulás, kultúra, a vasárnapba többnyire ez is belefér, feltéve, hogy nem a semmi közepén vagyunk összezárva. Nem kell takarítani, mosni, picit nagyobb szabadság a szürke hétköznapokban, de itt véget is ért móka.

Mert amúgy mindent magunknak fizetünk a szálláson és a reggelin kívül, és örülünk, ha délben meg tudunk állni ebédelni. 2 hét Teneriffét gyakorlatilag ebédre 2 banánnal toltuk végig, annyira nem volt időnk és lehetőségünk. A büntetést a KRESZ esetleges megszegéséért mi álljuk akkor is, ha mérés közben mosolyogtunk bele a kamerába, vagy személyesen a jard arcába. Hivatásos és önjelölt paparazzók vadásszák a kocsijainkat, és verik ki a szendvicset (már ha az ember szemfülesen készített magának és kicsempészte a reggeliről) a kezünkből a félreeső parkolókban is. Itt kérnék meg mindenkit, hogy ha kamuflázsolt protót lát, ne kezdje el üldözni és főleg ne álljon elé, ne próbálja blokkolni az útját! Köszi!

A kanyar után egyszer csak ott egy birkanyáj

Ez a munka ráadásul nem is veszélytelen. Hiába van, hogy a biztonság a mérés előtt, ha valakinek pechje van, idióták zaklatják és még ráadásul fáradt is. Két egymást követő tesztúton is le lett zúzva keményen egy-egy autó, szerencsére személyi sérülés nélkül - a kollégákat egy gyors kivizsgálás után haza is engedték a kórházból, ahová a légzsákok nyílása miatt kellett bemenniük. A kollégák hibáztak? Igen, szó sem volt műszaki hibáról.
Svédországban az utolsó hivatalos munkanapon (szombaton) én is hóra tettem a kocsit, mert máskülönben mi is az árokban landolunk. Nem vettem észre, hogy megváltozott az út állapota, elvakított a mögöttem jövő fényszórója, és előtte húsz kilométeren át egy vészüzemre állt kocsit vezettem vak sötétben egy olyan útszakaszon, ahol a semmiből bármikor egy csorda rénszarvas teremhet az ember előtt. Nem akartam -29 fokban ott ragadni valahol az isten háta mögött, ezért aztán nagyobb slunggal közelítettem meg a kereszteződést, mint kellett volna (nagyjából 30-cal 20 helyett), a fékezést sem jól időzítettem, a kocsi pedig egy pillanat alatt alulkormányzottá vált. A szituáció nem volt ismeretlen, több ilyen vészhelyzetem is volt már, a helyes cselekvési rutin emiatt szinte belém égett és szerencsém is volt, mert volt helyem. A puha hóban a gép se sérült, letolattam a buckáról és még vagy másfél órát mértünk ide-oda csalinkázva. A másik, hogy van némi Murphy-faktor is, vagyis ami el tud romlani, az el is fog - VobVob kis barátom például majdnem megfagyasztott, mert nem volt hajlandó bekapcsolni a fűtést és ez csak egy mini üzemzavar volt, bár -25 fokban kétségkívül több mint kellemetlen. Ennél sokkal durvábbakat is el tudnak követni a sárkánykák, mindenkinek van pár hajmeresztő sztorija meg néhány plusz szülinapja, garantálom.
Azért írtam ezt a bejegyzést, hogy a csillogó felszín alól kicsit előbukkanjon a kevésbé irigylésre méltó valóság is és ne mindig csak a szuper hoteleket, gyönyörű tájakat lássátok. Semmi sem csak fekete és csak fehér. Vállaltuk, csináljuk, de természetesen nem mindig esik jól, hogy már megint az automata öntözi a szobanövényeket...

Új év, új tervek

Nem szoktam fogadalmakat tenni újévkor, mert annyira sajátos az életvitelem, hogy úgyse tudnám betartani őket, akkor meg minek.
Bakancslistát "írni" azonban szoktam, inkább csak azért, hogy lássam, mikor mivel fogom kicsinálni a körülöttem élők idegrendszerét és előre szólhassak, no meg persze időben kell intézni a szabikat is.
2019 van. Brutál gyorsan elment a 2018 a két hét karácsonyi szabimmal együtt, amit azért sikerült elég rendesen kimaxolni. Korizás, kondizás, tánc, barátok, család, mozi és kiállítás apukámmal, ide megyek, oda megyek... Isteni volt, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult.

Szóval 2019-re volna:

• egy objektív szpotterkedéshez 
• tánc, tánc, tánc és még egy kis tánc, sérülés nélkül, ha lehet :)
• gatyába rázni végre Malacot és megépíteni legalább még egy makettet
• Weissensee korcsolyázás
• két panorámaút a Cáreviccsel (Gerlos és Goldeck)
• továbbá legalább 6000km csavargás idén is a Cáreviccsel, mert megérdemli
• Kassa egy Skoda 105 vezetéssel egybekötve (családunk Nünükéjének emlékére)
• Duxford Flying Legends a családdal
• AirPower '19
• Írország, vagy Wales vagy Izland a táncostársaimmal, akik a 2018-as év egyik legnagyobb ajándéka voltak számomra 
• és a legnagyobb fa: Oshkosh Air Venture és Chicago (USA)

Mindez a hivatalos utakon felül, nem lesz egyszerű. Merthogy két hét múlva már indul is a mandula, felpörögnek a motorok. Tél van. Tesztút szezon van.
BUÉK!