Múzeumok éjszakája osztrák módra

Voltak a tervek, aztán szembe jött a valóság. A lieboch-i mini vasúttörténeti múzeumon kívül tervben volt Schloß Eggenberg és a Landhaus - ez utóbbi kimaradt, mert Eggenbergben több mint egy órát álltam sorban, hogy bejuthassak és még el akartam csípni az utolsó tömegközit hazafelé.
Ez persze még mindig elmarad a három órás rekordtól, amit a budavári Sziklakórház produkált a megnyitása évében, de nem mondom, hogy jól esett. A lényeg, hogy megérte, mert a kastélynak ez a szárnya amúgy csak nappal látogatható, a múzeumok éjszakájára több mint hatszáz (!) gyertyát gyújtottak meg - elektromosság ugyanis a kastélynak ezen az emeletén nincs. A tárlatvezető hölgy sok érdekességet elmondott a termekről és a barokk kor szokásairól - fotó sajnos nincs, mert nem lehet fényképezni.
A lieboch-i múzeumka érdekes volt, de nagyjából fél óra alatt elintézhető, a kis piros, a "Vörös Villám" pedig elképesztően cuki. Egy 1952-ből való dízel motorkocsiról van szó egyébként, aminek kényelmesebb ülése van, mint a RailJetnek és a megengedett maximális sebessége 90 km/h. Ráadásul nem süvít be minden eresztékén a szél... fűtött... oké, a dízel jól nevelt ogreként fújtat, morog, prüszköl a kamrájában, de nem büdös. Szóval több mint hatvan évesen is körökkel előzi a MÁV jelenlegi színvonalát. Igaz, a MÁV Nosztalgia gőzös vontatta Pullmann-kocsijában is messze normálisabb körülmények uralkodtak, mint mondjuk a Bp - Graz direkten, azonban az ÖBB-n nagyon ritkán szoktak balkáni körülmények uralkodni - kizárólag akkor, ha az utasok balkáni körülményeket teremtenek.

Nem lehet nem szeretni ezt a kis csodát, egyszerűen bűbájos. 
Az Eggenberg kastély Graz egyik legkedveltebb múzeuma hétköznapokon is, a belépő ugyanakkor drága és így nem csoda, hogy tömött sorban álltak az emberek.
A múzeumok éjszakájára ugyanis 15 euró volt a normál jegy, 12 a kedvezményes (én is ezt vettem, ÖAMTC tagságival), amivel nemcsak a belépés volt ingyenes innentől, hanem a kitűnően megszervezett múzeumbuszok használata is. Plusz 6 euró a regionális belépő, amivel oda-vissza utazhattam a piros csöppséggel. Ez lényegesen alacsonyabb a normál árnál, ráadásul este hat és hajnal egy között annyi múzeumot néz meg vele az ember, amennyit bír. A hülyének is megéri, az osztrákok pedig eszméletlen spórbaglyok tudnak lenni, már akkor bevásárolnak valamiből, ha csak 10 centtel olcsóbb a rendes áránál.  

Azért a kastélytermeket meg fogom nézni egyszer majd nappal is.