Facepalm tortával

Parkolói kendács

Apukámnak ezen a hétvégén, anyukámnak jövő hétvégén ünnepeljük a születésnapját, úgyhogy hazacsettegtem a Szuperszamárral a hétvégére egy közös ünneplésre. Amennyiben a családnak nem tagja egy 26 éves gépállatka is, akkor ez ünnepi ebéddel, torta evéssel, kellemes beszélgetéssel eltöltött időt jelent. Ellenkező esetben 3,5 óra szentségelve izzadás egy garázsaknában a tortázás és az ünnepi ebédelést követően, mert a kisállat remek érzékkel szervez gépészeti apa-lánya programokat... Pénteken ugyanis elmentem tankolni - újra megnyitott a Shell kút itt nálam -, és akkor még nem tűnt semmi furcsának. Jöttek a döccök, elértem az IKEÁ-t a Center Westnél és hallom, hogy furcsa basszus hangon szól valami hátulról. Gondolom én, a szomszéd Golfos csávó hallgatja túl hangosan a rádiót... de nem. Valami fura. Valami duhog és ez nem egy helikopter, úgyhogy itt valami árulás lesz.
Szétment volna valami a kipufogóban? Mindegy, a Cárevics gyorsul, igaz, kicsit lomhább a szokásosnál, biztos nem volt annyira jó a benzin. 250 kilométerre Graztól pit stop, gondoltam, most már alánézek, mi a franc van...

Ennyi maradt a tartókból

Hát, leszakadt a kipufogó rendszert - katalizátort és hátsó dobot - tartó összes gumi függeszték, az van. Káromkodva slattyogás a klotyóra, majd vissza, szerelőkesztyű, drót, csípőfogó, napfényvédő elő, akkor most aláfekszünk és szerelünk, mert a cső rajta tanyázik a hátsó hídon és az nem annyira vicces. Tűző napon egy parkolóban pláne nem. Motoros srác néz, megáll, kérdezi, segítsen-e... Ezúton is köszönöm, nagyra értékeltem a szándékot, nagyon ritka, hogy valaki felajánlja, bár az utolsó, nagyobb üzemzavaromnál is segített egy fiatal srác eltolni biztonságos helyre a Cárevicset.  
Hogy mennyire szürreális látvány egy kantáros miniszoknyás, vékony fiatal csaj, amint kipufogót szerel egy kocsi alatt, azt azoknak kellene elmondania, akik látták a manővert. A lényeg, hogy 10 perc alatt fent volt a helyén a dob, és én még időben odaértem a megrendelt tetőboxért a Budaörsi útra. A forgalom a pályán már előre vetítette, hogy a legtöbb ember agya rég megfőtt a káposztalében, de ami a valamikori Osztapenkonál a lámpánál történt, arra nem voltam felkészülve.
MINDIG indexelek, minden kocsival, ha irányt váltok és nemcsak a tükörbe nézek bele, de enyhe hátrafordulással a holt teret is ellenőrizni szoktam. A Budaörsin kifele jövet - Cárevics fején a tetőbox-szal - is ezt tettem, szélsőből a belsőbe, anyukám is hátranézett, hogy tényleg szabad-e a sáv. Az volt, bementem, amikor észleltem, hogy előttem bizony beváltott a lámpa. Tudom, hogy új divat Pesten átmenni a piroson, de én inkább maradok régi módi, főleg úgy, hogy kb 20 gyalogos várakozik a zebránál az átkelésre, és ha csak egy is leugrik, azt hetvennel ott ölöm meg a helyszínen. Normális fékezéssel megállok a vonalnál, senki nem repül semerre a kocsiban, nincs gumicsikorgás, semmi vészfék, a Cárevicsben nincs ABS, tehát csúszik, ha nagy a fékerő, amikor orbitális dudálás mögülem és egy ötvenes faszi minősíthetetlen módon elkezd ordítani velem. Hogy hülye picsa, nem tudsz indexelni? Csak így, hülye picsa és letegez. És nem hagyja abba, ordít, mint a sakál, hogy nem indexeltem, hiába mondom neki, hogy de, akkor jön azzal, hogy nem működik az indexem, és mutatom, hogy működik, ott van lent a helyzetjelző mellett. Nem vagyok büszke rá, de sikerült eldurrantania az agyamat, mert csak nem hagyta abba a szitkozódást és mivel iszonyat bölömbika tudok lenni - nehéz dízelt is át tudom ordítani, nem nagy kunszt -, mielőtt még váltott a lámpa, teli tüdőből visszaüvöltöttem neki: De indexeltem, csak te nem látsz, te vén fasz! Nos, ez annyira meglepte, hogy végre befogta, oda se mert utána nézni, amikor elhajtott Őrmező felé, én pedig jöttem ki a Balatoni útra.
Baromira nem érezem úgy, hogy helyes volt alpárinak lenni, és a legkevésbé se gondolom magam menőnek emiatt, de kérdem én: őt mi jogosította fel arra, hogy engem, egy másik, vad idegen embert pocskondiázzon a saját hülyeségét mentegetve? Merthogy az ő problémája nem az index volt (amit igen sokan tényleg nem használnak), hanem az, hogy nem mentem át a piroson és így neki is fékeznie kellett, a saját figyelmetlensége miatt majdnem fennakadva a vonóhorgon. Vajon mire gondolt, amikor feljogosítva érezte magát a verbális erőszakra? Mennyire kell frusztráltnak és lelkileg nyomoréknak lenni ahhoz, hogy egy egyszerű közlekedési szituációban fába szorult féregként, kocsiból kiszállva szidalmazni kezdjen valaki egy másik embert? És vajon akkor is mert volna üvölteni, ha a 2,5 tonnás, fekete, sötétített üvegű Herbert van előtte és nem a kicsi, öreg Cárevics?
Csináltam már hülyeséget - ki nem? -, és akkor elnézést is kértem érte a mögöttem lévőtől, de azt nagyon nem viselem jól, ha olyasmiért kötnek belém, amit nem követtem el. Ha pedig valaki mocskolódik, akkor én sem sokáig maradok úrinő.   
Magyar István tanár úr mindig azt mondta, hogy a társadalom állapota a közlekedésben tükröződik vissza. Azt hiszem, odahaza nagyon nagy baj van... Tényleg kelleni fog az a kamera...