Biciklis bestiárium

Graz szeret magára úgy hivatkozni, mint kerékpárosbarát városra és ebben van is igazság, mivel a kerékpáros infrastruktúra kielégítően jónak mondható. Azon ne akadjunk most fent, hogy sok helyen a kerékpársáv a buszsávval/villamospályával közös, sőt az autókéval is, mert nincs más lehetőség. A lényeg, hogy elég jól lehet(ne) haladni így is, ha nem lennének az alábbi különleges állatfajták.
A kerékpár ugyebár az a közlekedési eszköz - jármű! -, aminek a vezetéséhez nem szükségeltetik jogosítvány. Igen tekintélyes sebességet lehet elérni vele, ami magában hordozza a súlyos/halálos kimenetelű baleset lehetőségét. Ez szarul hangzik, de sajnos ez van, éppen ezért nagyon ki kellene szedni az alábbiakat a többi, normális közül.

1. A túrdöfransz sárga trikójáért hajtó
I am speed, ahogy Lightning McQueen mondaná. Semmi nem érdekli, ő mindig versenyben van - általában sisak nélkül, kétes műszaki állapotú, öreg versenybringával, fixivel vagy montival tolja. Kattog a váltó, majd leesik a lánc, úgy hajtja a nyomorult drótszamarat, és szlalomozik a sétálóutcában a gyalogosok között. Senkire nincs tekintettel, a játékbolt kirakatához szaladó gyereket sziszegve kerüli ki - ha tudja -, kanyarodási szándékát véletlenül se jelzi. Általában azért van még életben, mert a többiek igyekeznek elkerülni őt, de láttam már jól nevelt ólajtó módjára átzakózni a kormányon nem egyet közülük. A legrosszabb tulajdonsága, hogy magasról tesz a KRESZ-re, ő az, aki simán átmegy a piroson - kikerülve az ott várakozó mazsolákat -, simán lecsűr szemből az orrod előtt két centivel, és mindehhez gyakran zenét is hallgat.

2. A jajmegneizzadjak
Többnyire nők, csini ruciban, kormánykosaras, vagy csomagtartós bicóval, körömcipőben/strasszos papucskában. A táska véletlenül sincs rögzítve, tehát folyton ellenőrizgeti menet közben, hogy megvan-e még, és lassan... nagyon lassan halad... természetesen nem megfelelő fokozatban a city bike-kal, mert a végén még megizzad. A legviccesebb benne, hogy összetartott térdekkel, X-ben próbál tekerni, még véletlenül se párhuzamos pályán mozog a két lába egymáshoz képest, mivel a ceruzaszoknya ugyebár nem ápol s nem takar el...
Sisak vagy van rajta, vagy nincs, a frizurától függ, megelőzni nehéz, mert hajlamos a szlalomozásra. És mindig, de mindig chemtrailt - értsd parfümcsíkot - húz maga után.

3. Tátika, fontoska és ízirájder
Hogy éppen azért szlalomozik gyökkettővel, mert nézelődik, vagy mert éppen telefonál/SMS-ezik, a végeredmény szempontjából teljesen lényegtelen, ez a három egy alfajt alkot. Ő az, aki úgy andalog jobbra balra, hogy közben nem fogja fel, vagy nem akarja felfogni, hogy akadályoz másokat. A füle többnyire be is van dugva, hogy teljesen ki tudja zárni a valóságot. A telefonja is sokszor hozzá van nőve, ha megáll a pirosnál - észrevette -, akkor azonnal piszkálja a tepsifont. Kanyarodási szándékot nem jelez, és mindig az utolsó pillanatban fékez, mielőtt eltűnne balra, vagy jobbra. A harmadik ilyen manőver után szívlapáttal vernéd szájba akkor is, ha nem vagy különösebben vérmes típus.

4. Piacra mentem, life
Drága édes mamikák és papikák, akik elismerést érdemelnek azért, hogy még mindig tesznek az egészségükért annyit, hogy kerékpároznak, viszont ahogy sokan közülük az autóban is, úgy a kerékpárúton is el vannak veszve. A forgalom reggel nagy, csinos kerékpáros bolyok tudnak kialakulni egy-egy lámpánál, és ennek az embertömegnek a tempóját ők nem tudják felvenni. Simán csalinkáznak ide-oda, mert az egyensúlyuk már nem a régi, és sokszor teljesen kiszámíthatatlanul váltanak irányt, vagy csak jönnek egyszerűen szembe, mert ott jobb az aszfalt, nem ráz annyira a vas. És természetesen lassan mennek, ami tőlük teljesen rendben is volna, ezért senki sem is bántja őket - egyszer láttam egy idős urat, aki oxigénpalackkal nyomta, teljesen szabályosan, normálisan. Respect!

5. Egymásmellettszép
Többnyire haverok, vagy nagyon szerelmes párok, akiknek muszáj beszélgetniük/egymás kezét fogniuk és mivel a farok-ormány fogás humanoid lévén nem opció, így bizony egymás mellett haladnak. Folyamatosan, és ha nyuszika kevésbé fitt, vagy a jajmegneizzadjak csoport tagja, akkor kurva lassan is, így emiatt gyakorlatilag akrobatikus ügyesség, vagy rohadt nagy mázli kell a leelőzésükhöz. Ez a kombó akkor különösen veszélyes, ha gyalogos-kerékpáros szakaszon történik a haladás, mert akkor nemcsak a dupla akadályt kell leküzdeni valahogy - a páros, mivel egymásra figyelve csivitel, nem figyel a környezetére -, hanem azt is ki kell számolni, hogy a gyalog merre fog elugrani. A haverok annyiból jobbak, hogy többnyire megteszik azt a szívességet, hogy a szembe jövőt elengedik. A párok többnyire nem.

6. Nemérdekel
Grazban lopják a bicikliket, akár tetszik, akár nem, éppen ezért a többség igen szar bicókkal jár, amiért egyrészt nem kár, másrészt annyira szarnak néz ki, hogy senki se akarja elemelni. Sajnálatos módon emiatt sokan úgy szabadulnak meg a már elhasználódott/feleslegessé vált drótcsacsitól, hogy otthagyják közterületen. Az elhagyott járművek miatt aztán egyre nehezebb olyan biciklitárolót találni közterületeken, ahol nem kell rozsdás kiálló bizbaszba nyúlástól, vagy szemétözöntől tartani. Ha egyáltalán le lehet normálisan tenni a járgányt, mert nemcsak autónak, de kerékpárnak sincs elég parkoló a városban.   

+1: A Keplerstraße fekete bőrű harcosai
Mindenki tudja, hogy nem erőnléti edzést tartanak, amikor ide-oda ingáznak a pályaudvar és a Lendplatz között...

Véssük jól az eszünkbe! A kerékpár jármű, amin teljesen védtelenül, kiszolgáltatva ülünk. A sisak nem csak a papírkutyáknak való, és igenis számítani kell arra, hogy a többi közlekedő nem feltétlenül fogja betartani a közlekedési szabályokat. Látni és látszani, távolságot tartani muszáj. Ezért nem megyünk közel parkoló autóhoz, és nem legyintünk a világításra mondván, hogy úgyis olyan helyen tekerünk, ahol jó a közvilágítás. A saját érdekünkben.