Megint a 4-es, megint sok halott egyetlen balesetben. Adott egy kisbusz, ami kevéssé szerencsés bogárként szétpaccsant egy teherautó nóziján, odalett kilenc ember élete. Csodálkozunk, Béláim? Mert én nem. Magyarország tranzit ország, az átmenő forgalom nyugat-kelet irányban ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi években (Románia uniós lett...), és aki vezetett már hajnalban bármelyik nagy forgalmú úton, az tudja, mi van a pihenőkben...
M3, 4-es, M5, 5-ös, M1, 8x... Rá lehet sütni mindegyikre, hogy halálút, de mint tudjuk, halálutak nem léteznek, csak rosszul megtervezettek (túl hosszú egyenes, nem ökörbiztos elválasztással), rosszul karbantartottak és felelőtlen, zombi üzemmódra kapcsolt emberek, akikre jószerével egy triciklit se szabadna rábízni, nem hogy egy 130+-ra képes járművet.
Tudom, miről beszélek, mert eddig valahányszor hazafelé jöttem, mindig termett egy-egy álolasz/álnémet/álosztrák (vagy éppen álszlovák luxus-SUV), amelyik meg akart ölni. Teljesen mindegy, hogy a 940 kilós Cárevics, vagy a 2,2 tonnás Herbert volt a fenekem alatt, de mindig jött egy önjelölt Fittipaldi, aki meg akarta mutatni a többi mazsolának a tutit, és a kialakult veszélyhelyzetet aztán mégis csak a mazsoláknak kellett megoldaniuk, nehogy őfittipaldisága instantba legyártson néhány árvát és özvegyet...
A mostani eset pikantériája, hogy kikerült a netre egy felvétel, ami a román kisbusz vezetője és utasai életének utolsó 38 másodpercét tárja elénk. Merthogy kivételesen bizonyíték is van arra, hogy a sofőr online közvetítette a FB-n a tevékenységét, miközben 8 másik ember is ült mellette a kocsiban. Érezzük a súlyt? Nyolc másik ember életével a kezében előzés közben fészbukozott. Jó móka volt... csak aztán jött a bordó teherautó és most már nem vicces senkinek sem.
Csodálkozunk, Béláim? Amikor a konzumidióta nem bírja még a járdán sétálva sem abbahagyni a telefonja buzerálását, miért tenné el azt a rohadt tepsifont a volán mögött ülve? Gólyafosként kóvályog, nem néz semerre, beszédeleg a villamos elé, ha az nem csörömpöl, cseszik az üvöltve szirénázó mentőre, mert ő fontos ember, mindig online kell lennie. A fészbukon zajlik az élet, az instára fel kell tolni a legfrissebb kacsacsőrös-pucsítós képet és hát a tindert sem lehet elhanyagolni hosszú percekre, ugye... Muszáj megírni puszinyuszinak a szívecskés üzenetet is azon nyomban, mert jaj de nagy a szerelem... A külvilág, a környezet meg magasról le van kakadulva.
Mindaddig, amíg a betonláb, vagy az eperfa az ellendarab, semmi gond. A saját életével mindenki azt csinál, amit akar, de másokét nincs joga sem tönkre tenni, sem elvenni. A 4-esen történt, brutális baleset is egy a sok felkiáltójel közül, hogy cselekedni kellene végre. Merthogy most egy teherautó jött szembe, de lehetett volna az mondjuk egy Suzuki is, benne papa, mama, gyerekek. A sebességkorlátozó táblákat nem elég kitenni, a telefonbasztatást nem elég jogszabályban tiltani, hanem a szabályok betartásának érvényt is kell szerezni. Ha mással nem, hát forgalomtechnikai eszközökkel és civil elfogókkal, mert a semmirekellő véda egyrészt nem megy utána a szabálysértő köcsögnek, másrészt mindenki tudja, hol van, így a közelében felhagy az ámokfutással.
Apropó, civil elfogók. Miközben a 4-esen még partvissal söprögették a kisbusz maradványait, a net népe odahaza azon kezdett hőzöngeni, hogy a rendőrök civil járműből mérnek sebességet és figyelik a forgalmat. Amíg csak a kamionokat abajgatták, nem volt hiszti, de most, hogy megtalálták a személyautókat is, feltámadt a víznek árja. Jöttek a sztorik a lökhárítóra tapadó rendőrautókról, meg a szabálysértésbe hajszolásról... bár ha valaki a 110-es táblánál 110-zel haladó járművet előz 140-nel, akkor nem tudom, ki a helikopter. Hozzáteszem, nem egy rendőrautót láttam már igen tarka tyúkot elkövetni menet közben, úgyhogy ők se százasok mindig, simán lehet, hogy valamelyik nem fér a bőrébe a 100+ lovas Audiban.
M3, 4-es, M5, 5-ös, M1, 8x... Rá lehet sütni mindegyikre, hogy halálút, de mint tudjuk, halálutak nem léteznek, csak rosszul megtervezettek (túl hosszú egyenes, nem ökörbiztos elválasztással), rosszul karbantartottak és felelőtlen, zombi üzemmódra kapcsolt emberek, akikre jószerével egy triciklit se szabadna rábízni, nem hogy egy 130+-ra képes járművet.
Tudom, miről beszélek, mert eddig valahányszor hazafelé jöttem, mindig termett egy-egy álolasz/álnémet/álosztrák (vagy éppen álszlovák luxus-SUV), amelyik meg akart ölni. Teljesen mindegy, hogy a 940 kilós Cárevics, vagy a 2,2 tonnás Herbert volt a fenekem alatt, de mindig jött egy önjelölt Fittipaldi, aki meg akarta mutatni a többi mazsolának a tutit, és a kialakult veszélyhelyzetet aztán mégis csak a mazsoláknak kellett megoldaniuk, nehogy őfittipaldisága instantba legyártson néhány árvát és özvegyet...
A mostani eset pikantériája, hogy kikerült a netre egy felvétel, ami a román kisbusz vezetője és utasai életének utolsó 38 másodpercét tárja elénk. Merthogy kivételesen bizonyíték is van arra, hogy a sofőr online közvetítette a FB-n a tevékenységét, miközben 8 másik ember is ült mellette a kocsiban. Érezzük a súlyt? Nyolc másik ember életével a kezében előzés közben fészbukozott. Jó móka volt... csak aztán jött a bordó teherautó és most már nem vicces senkinek sem.
Csodálkozunk, Béláim? Amikor a konzumidióta nem bírja még a járdán sétálva sem abbahagyni a telefonja buzerálását, miért tenné el azt a rohadt tepsifont a volán mögött ülve? Gólyafosként kóvályog, nem néz semerre, beszédeleg a villamos elé, ha az nem csörömpöl, cseszik az üvöltve szirénázó mentőre, mert ő fontos ember, mindig online kell lennie. A fészbukon zajlik az élet, az instára fel kell tolni a legfrissebb kacsacsőrös-pucsítós képet és hát a tindert sem lehet elhanyagolni hosszú percekre, ugye... Muszáj megírni puszinyuszinak a szívecskés üzenetet is azon nyomban, mert jaj de nagy a szerelem... A külvilág, a környezet meg magasról le van kakadulva.
Mindaddig, amíg a betonláb, vagy az eperfa az ellendarab, semmi gond. A saját életével mindenki azt csinál, amit akar, de másokét nincs joga sem tönkre tenni, sem elvenni. A 4-esen történt, brutális baleset is egy a sok felkiáltójel közül, hogy cselekedni kellene végre. Merthogy most egy teherautó jött szembe, de lehetett volna az mondjuk egy Suzuki is, benne papa, mama, gyerekek. A sebességkorlátozó táblákat nem elég kitenni, a telefonbasztatást nem elég jogszabályban tiltani, hanem a szabályok betartásának érvényt is kell szerezni. Ha mással nem, hát forgalomtechnikai eszközökkel és civil elfogókkal, mert a semmirekellő véda egyrészt nem megy utána a szabálysértő köcsögnek, másrészt mindenki tudja, hol van, így a közelében felhagy az ámokfutással.
Apropó, civil elfogók. Miközben a 4-esen még partvissal söprögették a kisbusz maradványait, a net népe odahaza azon kezdett hőzöngeni, hogy a rendőrök civil járműből mérnek sebességet és figyelik a forgalmat. Amíg csak a kamionokat abajgatták, nem volt hiszti, de most, hogy megtalálták a személyautókat is, feltámadt a víznek árja. Jöttek a sztorik a lökhárítóra tapadó rendőrautókról, meg a szabálysértésbe hajszolásról... bár ha valaki a 110-es táblánál 110-zel haladó járművet előz 140-nel, akkor nem tudom, ki a helikopter. Hozzáteszem, nem egy rendőrautót láttam már igen tarka tyúkot elkövetni menet közben, úgyhogy ők se százasok mindig, simán lehet, hogy valamelyik nem fér a bőrébe a 100+ lovas Audiban.
Egyébiránt Béláim, emlékszünk még a zöld 120-as Skodákra? Na ugye, hogy nincs új a nap alatt, csak upgrade-elték őket csini Octaviákra és Audikra, aztán kiküldték vadászni. Problem?
Itt, Ausztriában rendszeresen lehet találkozni a civil mérőkocsikkal, nem egy aranyos, öreg Bömösről derült már ki, hogy valójában elfogó... és Szlovéniában is fel-felbukkannak a ljubljanai rendszámú Octavia kombik, két egyenruhással meg egy cuki kamerával odabent. Aki betartja a szabályokat, azt nem csesztetik, aki meg nem... nos, az fizet.
(Nyurmóink esetén sokszor a kíváncsiság is belejátszik, ha levisznek egy konvojt, vagy egy-egy autót. A spanyoloknál történt meg például, hogy egy három gépes konvoj utolsó kocsiját, egy kamuflázsolt protót megfogtak a posztosok, miután a fékgépvontatót és az én ufószállítómat elszalasztották. Mesélték a fiúk, hogy semmit nem akartak, még az iratokat se kérték el, csak összenyálazták a kocsit.)
Nem egy kollégát kaptak már el itt, Grazban, telefonnal a kezében a civil kocsis sheriffek - 50 eurós csekk helyből és büntetőpont. És ha azt gondoljuk, hogy a kapualjból trafizó budapesti rendőr a tápláléklánc csúcsa, akkor még nem láttunk trafizó osztrákot. Kibarmolt kreatívak tudnak lenni, egyik-másik már azért díjat érdemelne, hogy arra a lehetetlen helyre be tudta varázsolni a mérőt.
Az osztrák autópályák tele vannak civil járőrkocsikkal, fix mérőkkel és úgynevezett szekció kontrollal - ez utóbbi egy szakaszon figyel, és ha a bemenet és a kimenet között eltelt időből nem jön ki a megadott tempó, akkor lehet mosolyogni a célfotóhoz. Ilyenekkel például remekül le lehetne csillapítani a dühöngést a 4-esen, igaz, a kiépítés költsége nem két fillér - egy fél stadionnal kevesebb, na -, de aztán kaszálna, mint a pinty. A bevételből aztán szépen le lehetne tenni az M70-esen bevált kis flepniket a záróra - előzés nincs, a két sáv fizikális akadállyal elválasztva.
Sajnálatos dolog, és mérhetetlenül aláássa a bizalmat, hogy odahaza még mindig egyszerűbb az öt éve befejezett építkezés után kint felejtett 30-asnál trafizni, mint megfogni az ágyúgolyóként közlekedő, kamionokat befékezéssel büntető, vagy éppen nyugdíjas lajhárként B-kategóriázó elmebetegeket.
És értem én, hogy macerás dolog az ilyen bírságolás, sok vele a papírmunka... de még mindig kellemesebb, mint széttrancsírozott holttestek mellett üldögélni és őrizni egy kárhelyet. Nem?
Itt, Ausztriában rendszeresen lehet találkozni a civil mérőkocsikkal, nem egy aranyos, öreg Bömösről derült már ki, hogy valójában elfogó... és Szlovéniában is fel-felbukkannak a ljubljanai rendszámú Octavia kombik, két egyenruhással meg egy cuki kamerával odabent. Aki betartja a szabályokat, azt nem csesztetik, aki meg nem... nos, az fizet.
(Nyurmóink esetén sokszor a kíváncsiság is belejátszik, ha levisznek egy konvojt, vagy egy-egy autót. A spanyoloknál történt meg például, hogy egy három gépes konvoj utolsó kocsiját, egy kamuflázsolt protót megfogtak a posztosok, miután a fékgépvontatót és az én ufószállítómat elszalasztották. Mesélték a fiúk, hogy semmit nem akartak, még az iratokat se kérték el, csak összenyálazták a kocsit.)
Nem egy kollégát kaptak már el itt, Grazban, telefonnal a kezében a civil kocsis sheriffek - 50 eurós csekk helyből és büntetőpont. És ha azt gondoljuk, hogy a kapualjból trafizó budapesti rendőr a tápláléklánc csúcsa, akkor még nem láttunk trafizó osztrákot. Kibarmolt kreatívak tudnak lenni, egyik-másik már azért díjat érdemelne, hogy arra a lehetetlen helyre be tudta varázsolni a mérőt.
Az osztrák autópályák tele vannak civil járőrkocsikkal, fix mérőkkel és úgynevezett szekció kontrollal - ez utóbbi egy szakaszon figyel, és ha a bemenet és a kimenet között eltelt időből nem jön ki a megadott tempó, akkor lehet mosolyogni a célfotóhoz. Ilyenekkel például remekül le lehetne csillapítani a dühöngést a 4-esen, igaz, a kiépítés költsége nem két fillér - egy fél stadionnal kevesebb, na -, de aztán kaszálna, mint a pinty. A bevételből aztán szépen le lehetne tenni az M70-esen bevált kis flepniket a záróra - előzés nincs, a két sáv fizikális akadállyal elválasztva.
Sajnálatos dolog, és mérhetetlenül aláássa a bizalmat, hogy odahaza még mindig egyszerűbb az öt éve befejezett építkezés után kint felejtett 30-asnál trafizni, mint megfogni az ágyúgolyóként közlekedő, kamionokat befékezéssel büntető, vagy éppen nyugdíjas lajhárként B-kategóriázó elmebetegeket.
És értem én, hogy macerás dolog az ilyen bírságolás, sok vele a papírmunka... de még mindig kellemesebb, mint széttrancsírozott holttestek mellett üldögélni és őrizni egy kárhelyet. Nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése