Pontosabban magángyűjtemény, mert az "intézményt" nem az állam, hanem egy alapítvány üzemelteti, így állítva emléket a zágrábi automobilizmus úttörőjének. Igen, az egész hangárt gyakorlatilag társadalmi munkában újították fel és működtetik lelkes emberek, többnyire pályázati pénzekből és kisebb részben állami támogatásból, mert fontosnak érzik. Valamivel több mint 100 veterán gépjármű tanyázik az egy nagy csarnokból és két kisebb teremből álló múzeumban, a többségük gyönyörűen restaurálva. Régimódi, alig fűtött terem, a járművek egymás nyakán, mégis van benne valami, ami miatt nem zavaró ez a tumultus. A lépték ugyanis még mindig emberi, a falakon pedig végig követhető a horvátországi automobilizmus kialakulása. Interaktivitás nincs, tessék olvasni, kivételt képez a tanuló szoba, ahol még egy Commodore 64 is lakik, teljesen működőképes állapotban és lehet vele játszani! A gyerekek kézbe vehetnek egyszerű szerszámokat, játékosan tanulhatnak a közlekedésről, és kipróbálhatják ezeket az ősrégi számítógépeket. Zseniális!
Megtalálni nem könnyű sajnos a múzeumot, mert az utca szó szerint körbefut a raktárépület és a lakótelep körül, végül tök véletlenül láttam meg a táblát. Tömegközlekedés sincs, de a buszpályaudvartól gyalogszerrel is simán elérhető, kb negyed-fél óra kényelmes séta.
A bejáratnál lévő pultnál éppen nem volt senki, csak egy barátságos kis alien a háti tálcáján egy könyvvel. A "portás" hölgy valamivel később persze előkerült, és mondta, hogy nézzek nyugodtan körül, a kis játszóterem ajtaját pedig majd csukjam be magam után, hogy ne menjen ki a meleg és ha végigjártam a múzeumot, ugorjak be melegedni a fenti irodába. Aznap valószínűleg én voltam az első és egyetlen látogató... A belépő 30 kuna (kb. 4 euró).
De miért éppen Ferdinand Budicki? Legyen annyi elég róla, hogy ő volt az első, akinek gépjárműve volt Zágrábban (a zágrábi vizsgabiztosokat is ő tanította meg vezetni, akik egyébként őt vizsgáztatták), ő kapta az első büntetést is Zágrábban gyorshajtásért és rengeteget tett az automobilok elterjedéséért horvát területen.
A legkülönfélébb autó-, és motortípusok találhatók a gyűjteményben, de ami mondjuk engem meglepett, hogy magyar vonatkozású jármű (például Pannónia motorbicikli) egy darab sincs.
Zaszika, hát persze!
Ezt a kompozíciót a traktor tetején mondjuk nem tudtam hova tenni. Nagyon fura elefántfejű valami, cuki laborpatkányokkal... Kemény cuccot szívhattak a kiállítás berendezői...
Régimódi, de működött. Nemcsak a golyós számológép, hanem a közlekedésre nevelés is. Színes könyvben, érthetően, gyereknyelven elmagyarázva, hogy miért nem szabad agyatlanul rohangálni, biciklizni a közúton.
Nagy szükség lenne erre ma is, nem tudom, van-e egyáltalán forgalomban olyan könyv, vagy játék, ami ennek a korosztálynak szól. Tőlem lehet akár digitalizált színesszagos formában is, de legyen.
Ha valaki a nagy márkamúzeumoknál megszokott rendezettségre, szuper fényekre, habos-babos kiállításra számít, az csalódni fog.
Ez a múzeum magának az automobilizmusnak állít emléket. Megannyi korszak megannyi ritkább és kevésbé ritkább járművével, motorbiciklikkel, teherautókkal.
Old school, de sugárzik belőle, hogy szeretettel hozták létre és ez az, ami fontos. Csak így lehet a következő generációkat a múlt tiszteletére, biztonságos közlekedésre és az öreg gépek szeretetére nevelni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése