Zsömleinfluenza

Köhög az összes nyürmő, egyik jobban, mint a másik. A Kakukk kezdte pénteken - lekapcsolt főkapcsolóval megette a saját akkuját. Aztán jöttek a többiek, szépen sorban, egyik a másik után. Oké, hideg van, mind kint voltak tesztúton a málnaszállító konténerekben, simán oda lehet az akku. Egy éjjel a töltőn, és gyógyultnak minősültek mindhárman.
A fertőzés azonban elérte a fékpados példányokat is, akik folyamatosan mennek, ráadásul bentlakók, ezért náluk semmi más nem indokolja a kórságot, mint az oda nem figyelés. A kisállataink ugyanis érzékeny lelkek, most dolgozom egy Így neveld a nyürmődet összeállításon, mert mindegyik egyéniség, csak őrá jellemző rigolyákkal és ha figyelmen kívül hagyják az igényeiket, akkor az ember idegeire tudnak menni.
A Folti tünetei szerencsére enyhék, ő reggelre oké lesz, de az egyik zsömle nagyon oda van, nem vagyok meggyőződve arról, hogy képes lesz megfutni a tesztet ma éjjel, amit a vevő tűkön ülve vár.  Teljességgel érthetetlen, mert tegnap éjjel még semmi baja nem volt, ma délutánra meg teljes KO. Hagytam üzenetet, hogy ha máshogy nem megy, bikázzák be, de muszáj mennie. Remélem, nem köhögi pofán a többieket...

Napi egészségmegőrző tippünk széria nyürmőkhöz:
Az akkumulátor-halál télen nem ritka jelenség, bárkivel előfordulhat. Egy idő után minden akkumulátor elöregszik, ezért érdemes odafigyelni, és ha a kocsi nem sokat megy, vagy nehezebben indul a szokásosnál, mindenképpen tölteni az akkut. Ajánlott továbbá egy indítókábelt a csomagtartóban tartani, így egy másik kocsiról bármikor bebikázható a renitens példány.

Houston, Herbert has a problem

Ahogy az várható volt, Herbertünk akkuja végleg lemerült a több hónapos állásban és már annyi szufla sincs benne, hogy az ajtót kinyissa. A zárat pedig mint emlékszünk, ugye, elhagyta, úgyhogy most ott tartunk, hogy van egy két tonnás alvósmackónk, aki éppen csak nem horkol, és akit igencsak nehéz lesz felébreszteni.
Jó, a műhelyfőnökünk biztos kitalál valamit, hogyan tudnánk behekkelni magunkat a kocsiba, ha mást nem, veszünk egy zárcilindert az e-bayről. Más kérdés, hogy léteznek módszerek, amikkel meg lehet tolni annyira egy akkut egy pillanatra, hogy kinyissa az ajtót, meg persze mechanikus úton is megközelíthető a téma, de egyik hülyébben jönne ki a gyárudvar közepén, köhköh...szó szerint a főnökség ablaka alatt, mint a másik...
Ilyenkor örülök csak igazán, hogy Szuperszamárovicsnak mindkét első ajtaján és a csomagtartón is van zár. 

Instant UPDATE: 

Herbertet sikerült kinyitni és bebikázni, úgyhogy bevonult a műhelybe töltikézni és melegedni. A hogyant ne részletezzük! Most már csak arra kell rájönnünk, miért nem hajlandó rendesen működni a vezérlő.

Ferdinand Budicki autómúzeum, Zágráb

Pontosabban magángyűjtemény, mert az "intézményt" nem az állam, hanem egy alapítvány üzemelteti, így állítva emléket a zágrábi automobilizmus úttörőjének. Igen, az egész hangárt gyakorlatilag társadalmi munkában újították fel és működtetik lelkes emberek, többnyire pályázati pénzekből és kisebb részben állami támogatásból, mert fontosnak érzik.  Valamivel több mint 100 veterán gépjármű tanyázik az egy nagy csarnokból és két kisebb teremből álló múzeumban, a többségük gyönyörűen restaurálva. Régimódi, alig fűtött terem, a járművek egymás nyakán, mégis van benne valami, ami miatt nem zavaró ez a tumultus.  A lépték ugyanis még mindig emberi, a falakon pedig végig követhető a horvátországi automobilizmus kialakulása. Interaktivitás nincs, tessék olvasni, kivételt képez a tanuló szoba, ahol még egy Commodore 64 is lakik, teljesen működőképes állapotban és lehet vele játszani! A gyerekek kézbe vehetnek egyszerű szerszámokat, játékosan tanulhatnak a közlekedésről, és kipróbálhatják ezeket az ősrégi számítógépeket. Zseniális! 

Megtalálni nem könnyű sajnos a múzeumot, mert az utca szó szerint körbefut a raktárépület és a lakótelep körül, végül tök véletlenül láttam meg a táblát. Tömegközlekedés sincs, de a buszpályaudvartól gyalogszerrel is simán elérhető, kb negyed-fél óra kényelmes séta.
A bejáratnál lévő pultnál éppen nem volt senki, csak egy barátságos kis alien a háti tálcáján egy könyvvel. A "portás" hölgy valamivel később persze előkerült, és mondta, hogy nézzek nyugodtan körül, a kis játszóterem ajtaját pedig majd csukjam be magam után, hogy ne menjen ki a meleg és ha végigjártam a múzeumot, ugorjak be melegedni a fenti irodába. Aznap valószínűleg én voltam az első és egyetlen látogató... A belépő 30 kuna (kb. 4 euró).
De miért éppen Ferdinand Budicki? Legyen annyi elég róla, hogy ő volt az első, akinek gépjárműve volt Zágrábban (a zágrábi vizsgabiztosokat is ő tanította meg vezetni, akik egyébként őt vizsgáztatták), ő kapta az első büntetést is Zágrábban gyorshajtásért és rengeteget tett az automobilok elterjedéséért horvát területen.

 A legkülönfélébb autó-, és motortípusok találhatók a gyűjteményben, de ami mondjuk engem meglepett, hogy magyar vonatkozású jármű (például Pannónia motorbicikli) egy darab sincs.

 Zaszika, hát persze!

 Ezt a kompozíciót a traktor tetején mondjuk nem tudtam hova tenni. Nagyon fura elefántfejű valami, cuki laborpatkányokkal... Kemény cuccot szívhattak a kiállítás berendezői...

Régimódi, de működött. Nemcsak a golyós számológép, hanem a közlekedésre nevelés is. Színes könyvben, érthetően, gyereknyelven elmagyarázva, hogy miért nem szabad agyatlanul rohangálni, biciklizni a közúton.
Nagy szükség lenne erre ma is, nem tudom, van-e egyáltalán forgalomban olyan könyv, vagy játék, ami ennek a korosztálynak szól. Tőlem lehet akár digitalizált színesszagos formában is, de legyen. 
Ha valaki a nagy márkamúzeumoknál megszokott rendezettségre, szuper fényekre, habos-babos kiállításra számít, az csalódni fog.

Ez a múzeum magának az automobilizmusnak állít emléket. Megannyi korszak megannyi ritkább és kevésbé ritkább járművével, motorbiciklikkel, teherautókkal.

Old school, de sugárzik belőle, hogy szeretettel hozták létre és ez az, ami fontos. Csak így lehet a következő generációkat a múlt tiszteletére, biztonságos közlekedésre és az öreg gépek szeretetére nevelni

Nosztalgia 2017 - Pontresina tesztút

Nosztalgia 2017 - Zágráb

Hópehely vs Graz Linien 1 - 0

Hópehelynek lenni jó dolog - leesel és mindenki összeszarja magát. Muhaha. 
Tegnap este tizenegy felé már szépen szállingózott a hó, gondoltam, úgyis elolvad. Hát nem, reggelre lejött kb 10-15 centi. Zombi üzemmódban kinézve az ablakon világosan látszott, hogy a hópelyhek részéről mission completed. A ház mögötti utca hófehér, nyoma sincs hóeltakarításnak, vissza is zártam a reluxát, hogy akkor most inkább megeszem komótosan a zabkását, hátha addig eláll a havazás és elővarázsolódnak a hókotrók is.
Na már most: február van, ami azt jelenti, hogy ez még mindig vastagon tél, vagyis a hópelyhek teljes joggal jönnek turistáskodni. Ennek ellenére Graz reggel nyolc órára gyakorlatilag járhatatlanná vált, se ki, se be. Hókotrók sehol, csak letaposott hó és dugó, dugó hátán. A buszforgalom kevéssé elegánsan letérdelt és szájba lőtte magát, csak a villamosok közlekedtek, amennyire tudtak a kocsiktól. (Grazban több helyen a villamos és a gépkocsi forgalom nincs elválasztva, a sínen megy mindenki. Még a biciklik is, egy ilyen részen zanyáltam el én is tavaly.)

Kész mázli, hogy mivel bérletet kellett vennem, mindenképpen villamossal mentem volna - a villamoson van bérlet automata -, így röpke 40 perc alatt bent voltam, ebből kb 15 perc volt a latyakban csúszkálás és néhány dupla leszúrt rittberger megugrása a tócsák felett. 
Mindez 10 centi hó miatt. Fine. 

Gofriiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Évtizedes a nagyságrend, amióta nem ettem gofrit. A gofri ugyanis szinte kizárólag nem laktózmentes változatban kapható, mindenhol nem laktózmentes tejjel sütik, és csak ezért laktázt nem fogok bevenni.
Ma betévedtem a Lidlbe, mert meg akartam nézni magamnak azt a trx utánzatot, amit árulnak. A sportszert nem vettem meg - valahogy nem tűnt minőséginek -, ellenben a leértékelt gofrisütőt igen, úgyhogy hosszú ideje először gofrit fogok enni. Saját készítésűt, mandulatejjel, a gyárinál jóval kevesebb cukorral, full laktózmentesen. A készülékhez adtak természetesen recepteket is, van közöttük pár, amit biztosan ki fogok próbálni. Például a kókuszosat és a csokisat. Nyamm.