2018. január 13., szombat

Fa, meg fejsze, meg a Bolero

Nagy volt a fa és kicsi a fejsze. Most néztem vissza a tavalyi évzáró fellépésünket és hát, izé, a Bolero a végére nagyon nem kellett volna. A többi még hagyján - úgy kell nézni, hogy hobbitáncosok évi egyszeri lehetősége színpadra állni, a bevétel a terembérletre megy, szóval oké.
Részben az is zavar, hogy a hang és a kép nem jön össze helyenként - egy csoport egyszerre nem csúszik le a zenéről, vagy ha igen, akkor mást hallott fent a színpadon és más jött ki a nézőtérre, ahol a kamerák voltak. Monitor hangfalak nélkül nehéz, a teremben, ahol az évzáróink vannak, nincsenek is. Azt hittem, agyfaszt kapok. Drabálharkály dübörög teljes gőzzel a ritmus mellé, a teremben meg visszhangzik a zene... Áááááááááááááá! Nem, nem, nem, barátom! A kezdő tanfolyam azért van, hogy oda menjen be az, aki életében nem csinált mást, mint elcsoszogta a bécsi keringőt a szalagavatón. Téma lezárva, az illető már nem jár hozzánk, elköltözött.
A saját kis stiklijeimet már akkor tudtam, vicces őket visszanézni. Helyenként küzdöttünk, mint malac a jégen, az egyik koreo csak úgy vált színpadképessé, hogy pótórákat vettünk.
Visszatérve a Bolerohoz. Ravel műve nem az, amire könnyű táncolni, még ha úgy is tűnik. Nem való hobbi táncosoknak. Iszonyú energia van benne, amit nem egyszerű visszaadni, kevés gyakorlással, nulla testkontrollal meg pláne nem. Mi több, szerintem elég megosztó. Az ötlet szép volt és magasztos, a flamenco passzol, nem rendszeridegen, a koreográfia is jó, csak éppen a kivitelezés csúszott meg és ült seggre azon a bizonyos banánhéjon. Heti egy alkalommal, 75 percben próbálva az eredményt könnyű elképzelni - őszinte leszek, azt a nyúlfarknyi részecskét, amiben mi bejöttünk, összesen 5x próbáltuk el előadás előtt. Na, pont úgy is nézett ki. Volt olyan rész is természetesen, ami egy teljes tanévet kitöltött, de csak a betanulás majdnem elvitte az egész időt, a kitisztításra nem maradt idejük. Csattogtak is összevissza a kasztanyettákkal....
Tudom, tánciskolai évzáró, de akkor is jaj. A rokonok persze örültek (az a kevés, aki eljött, mert szerencsétlen időben volt az évzáró), a táncoskák is örültek, én meg nézem ezt a felvételt és jegyzetelek, hogy mit kell többet gyakorolni. Azt hiszem, szükségem lesz egy nagyobb tükörre...   
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése