Burg Schlaining és Stadtschlaining

Mostanra sikerült kilábalnom a fosóshányós, majd az azt követő torokfájós kórságból és úgy döntöttem, hogy a napsütésesnek ígérkező szombatot végre kirándulással töltöm, és nem döglődve. A kondim persze odalett a két vacak után, lesz egy kis idő, mire visszaszerzem, de az, hogy lihegés nélkül fel tudok tempósan jönni a harmadikra, kedvező jel.

Szóval Schlaining. Burgenland nyugai részén van, Güssingtől és Bernsteintől nem messze, ez a várhármas egyik tagja. Güssingben már jártam, Bernstein szálloda (nem látogatható), ez volt tehát már csak hátra. A vár Stadtschlainingban található, Graztól 96 km, ennek több mint fele autópálya. GPS, vagy térkép nem kell - minden tökéletesen ki van táblázva. Még a parkoló is.
Güssing szuper volt. Nehezebben megtalálható, de olyan, ami megéri a belépti díjat. Schlaining nem. Számomra legalábbis nem. A vár Európai Békemúzeumként fut, az összes látogatható termet ez a (szar) kiállítás foglalja el. Semmilyen szinten nem tudott érdekelni. Ellenben zavart, hogy a várról alig kapok információt és a szépen restaurált termekből semmi se látszik a "lelket megszólító(nak szánt)" vackoktól. Akár egy időutazás a nyolcvanas évekbe a ColorStar TV-vel és a porló furnér lemezekkel. Nem vicc. Ami még jobban zavart, hogy az egész várat belepték a lufik egy esküvő miatt. Igen. Valaki kibérelte az egész k. várat, hogy ott tartsa az esküvőjét és utána a lagzit, mi várlátogatók meg ott szédelegtünk a lufik, terített asztalok és székek között. Jujbazmeg.
Van egy kicsike időszaki kiállítás is, ami elvileg betekintést enged a várat építtető Andreas Baumkircher lovag (tehetséges hadvezér és szélkakas zsoldos, aki addig forgatta a köpönyeget, hogy a császár kevéssé elegáns módon, tárgyalás és egyéb finomságok nélkül végül egy fejjel alacsonyabbá tette) életébe és halálába, de valójában nulla. Unalmas, töketlen, és hányaveti. A kihuzigálható táblákra ráokádott, több oszlopra tördelt szöveget pedig nemcsak én, de más se fogja végig olvasni. Egy pillanatra sem tudja felkelteni az ember érdeklődését, pedig a faszinak szobra van az Arsenalban!
Szóval 9 euró ezért a vacakért sok. A várárok bejárására sajnos nem volt időm, mert Szuperszamárra még időben szerettem volna visszaérni Grazba, úgyhogy egy darabig elsétáltam a kijelölt ösvényen, de aztán visszafordultam.
További képek:

Belső udvar

Esküvőhöz terítenek

Várkápolna, nem látogatható

 Egy részlet a kiállításból. Taposóaknák. Egy középkori várban. 

Egy középkori várban...

 Az egykori harangtoronyba viszont fel lehet menni, és szét lehet nézni onnan. A kilátás nem rossz.

Látkép a toronyból

 Ez pedig már a kirándulóösvény kezdete. Mögötte egy alig karban tartott túraútvonal található, sárga jelzéssel.

Ki itt belépsz...

Ha valakinek marad kedve az egyébként a vendégkönyvben egekig magasztalt kiállítás után, akkor ilyesmit láthat a szűk átjáró mögött.

 Ez pedig Stadtschlaining főtere. 

Főtér

Krank

Otthon, Magyarországon szuper háziorvosom volt, szuper asszisztensnővel. Amikor Ausztriába költöztem, nem választottam háziorvost, mert nem kötelező és egyébként is, negyedévente lehet cserélni. Az első három évben még magyar TB-m volt, és mindösszesen egyszer kellett orvoshoz mennem, az utóbbi háromban meg kibírtam anélkül. Ma viszont muszáj voltam elcsettegni egy már régen kinézett (biztonság esetére legyen ötlet, hogy hova kéne menni) háziorvoshoz, mivel vagy a tegnapi ebéd nem volt egészen oké, vagy benyeltem valami fosós-hányós cuccot, és mindezt a gyomorom ma hajnali négykor a tudtomra is adta. A röhej az volt, hogy az ebédre evett saláta maradványai kacsingattak vissza és nem a vacsoráé, azzal sem akkor, sem később nem találkoztam.  Mivel reggel, ébredés után is volt még egy leborulásom a nagy fehér porcelánisten előtt, úgy döntöttem, hogy akkor most irány a rendelő, mert én így be nem megyek. Nem kell hőst játszani, mert mi van, ha a buszon kap el a hányás. Így is a zsebemben zacskóval sétáltam el a nagyjából 10 percre lévő rendelőbe, biztos, ami biztos. Mivel péntek van, muszáj igazolást vinni (Az osztrák rendszer egyik előnye, hogy ha az emberre egyik nap rájön a szapora, de a következőn már újra munkaképes, akkor nem kell orvosi papír. Így nem megy az ember feleslegesen a rendelőbe, és nem szed feleslegesen gyógyszert.)
A docfinder alapján kitűnő értékelése van a középkorú hölgynek és hát igen, nem véletlenül. Kedves, kompetens, mindenkihez van egy jó szava és egy pillanatig se érzékeltette velem, hogy nem osztrák állampolgár vagyok. A segítők is hozzáértőek és tündérek, miközben meg se állnak. Ami engem meglepett, hogy a háziorvosi praxisba itt beletartozik például a kötözés is, nem a szakorvoshoz járnak vissza a betegek, de jöttek injekcióztatni, standard módon vért vetetni, bokasérülést kontrolláltatni, miközben én ott csücsültem és csöpögött a fizsó. Igen, le lettem döfve, mert annyira tréül néztem ki.
Várakozási idő van, de az mindenhol van, én ezen nem morgok - miért kellene? Elvégre nincs bejelentkezés. Odamentem, szükségem van a segítségre, tehát kivárom, jobb dolgom amúgy sincs.
Ami viszont feltűnt, hogy a laktózintoleranciámat meglehetősen félvállról veszik, otthon ezt nem tették. Tudom, hogy ez egyfajta önvédelem is, mivel rengeteg a divat-ezt-nem-eszem-azt-nem-eszem beteg, de sajnos én tényleg - orvosilag igazoltan - laktózintoleráns vagyok.
A gyógyszerfelírás tehát nekem kicsit rutinszerű, és nem személyre szabott. A SüFén is megfigyeltem ezt és most is simán kaptam olyan gyógyszert, ami laktózt tartalmaz annak ellenére, hogy szóltam. Mivel próbálkoztam már beszedni laktózos gyógyszert és fosás lett a vége, így ezzel inkább nem kísérletezem olyankor, amikor egyébként is elektrolit pótlásra volt szükség. Nem, nem a neten nézek utána, hanem megkérdezem a patikust. Szerencsére jelen esetben hasfogó emulzióról és probiotikumról volt szó, tehát nem életmentő gyógyszerek, van belőlük itthon olyan, ami bevált, ahogy a süfén ajánlott fájdalomcsillapító is kiváltható volt másik non-szteroiddal. (Amit végül be se kellett bevenni, mert nem fájt annyira semmim a baleset után.)  Félreértés ne essék, nem kívánom felülbírálni az orvost, de baromira félek attól, hogy aminek használnia kellene, az inkább ártani fog és én az egész hétvégét a klotyón töltöm, rossz esetben meg mehetek be az LKH-ra infúzióért!
Mire hazaértem 11-kor, persze, már tántorogtam az éhségtől (7-kor kihánytam az egy falat kenyeret is). A jó hír, hogy azóta minden lent maradt (a fél csomag grissini, a 3 szelet pirítós és a két tálka bazi erős húsleves), és a szervezetem is megemelte a hőfokot (37,7 és 38 között tanyázunk jelenleg), tehát dolgozik a rendszer. A rossz, hogy már megint nem tudok kirándulni menni, és még szegény szüleim is költségbe verték magukat, mert hogy azonnal úgy döntöttek, jönnek engem ápolni (betegállomány alatt nem hagyhatom el Ausztriát és lepkefing üzemmódban nem tudok felelősen autót se vezetni). 

Edömér menni vakáció

Pocaksüttetős

Edömér Coehlo merengés közben

Vegyél már ki innen bazzeg!

NP Plitvice

Nagyjából két évtizede járunk Horvátországba nyaralni, még akkor kezdtük, amikor nem volt autópálya és az ország alig jutott túl a polgárháborún. Mindenhol aknamezők és lerombolt kísértetfalvak mellett vezetett a hegyi út, ami nem mellesleg még így is jobb állapotban volt, mint Magyarország hasonló szintű főútjai. A malacsütőkről nem is szólva, egyszerűen nyamm. Megvolt annak is a maga feelingje, hogy miközben ebédelsz, egy szétlőtt ház néz veled farkasszemet, az árokban meg még ott figyel a kilőtt, vagy magára hagyott harckocsi roncsa. (Pisilni meg csak oda mész el, ahol már eleve sok a papír, mert ott biztosan nem durransz fel...)
A Plitvicei-tavak mellett évről évre elhaladtunk, de sose volt annyi időnk, hogy megnézzük.
Idén végül szándékosan úgy szerveztük a pihenést, hogy két éjszakát eltöltünk a nemzeti park melletti szállodák egyikében, a kétcsillagos Hotel Bellevue-ben.
Mivel a szállást nagyon korán, már márciusban lefoglaltuk, így fejenként 30 euróra jött ki naponta a taxa reggelivel, plusz amiről nem is tudtunk előre, a szálloda le tudja úgy pecsételni a jegyeket, hogy az egyszeri belépésre alkalmas, 110 kunás (15 euró) jeggyel másnap is bemehetünk, megspórolva így fejenként 70 kunát, vagyis 10 eurót. A kétnapos belépő ugyanis 180 kuna fejenként. Cool. A hotelről annyit, hogy tökéletesen megfelelő arra, hogy túrázás után az ember pihenni és tisztálkodni tudjon, a reggeli bőséges, a szobák tiszták, az ágyak kényelmesek. Hűtő nincs, arra számoljon mindenki. Laktózmentes kaja sincs, Horvátország ebből a szempontból nem egyszerű, a helyi boltok sem tartanak laktózmentes élelmiszert, csak a német üzletláncoknál lehet találni ezt-azt. Szóval laktázt és/vagy saját elemózsit vinni kell.
A szálló további előnye, hogy nagyon közel van a park bejáratához és saját, tágas parkolóval rendelkezik, ami a vendégek természetesen számára ingyenes. A recepciósok kedvesek és segítőkészek, akárcsak a teljes személyzet. Csak ajánlani tudom.
És akkor a park... Nos, egyrészt csodálatos és lenyűgöző, másrészt viszont borzalmasan zavaró a tömeg, amit beengednek. Az emberek jelentős része undorító: megy a tolakodás, taposás, eldobálják a szemetet, ordítanak az erdőben, egyszóval kevés kivételtől eltekintve képtelenek értelmes főemlősként viselkedni. Tangapapucsban, babakocsival vágnak neki a parknak, a természetet nem tisztelik, dohányozva mások képébe - kicsi gyerekekébe is - fújják a füstöt (legközelebb esküszöm viszek vízi pisztolyt és kilövöm a pöcs szájából azt a kurva csikket), kis híján belelökik a vízbe a vízesésben gyönyörködőket és fényképezőket. Fúj. Valahol érthető, hogy a spanyolok elkezdték korlátozni az Alhambrába egy nap beengedhető létszámot, mert ott is ez ment, plusz a büdöstaplók összetapizták és tördelték a faragványokat. Bunkók!
Pedig ami itt van, az csoda! 

Panoráma hajócska

 A parkban számtalan túraútvonal található. Ezek egy része kisebb gyerekkel, kevésbé edzett kirándulók számára is kényelmesen járható. A jegyben benne van a panoráma "kisvonat" és a hajó használata.
Figyelem: WC csak az állomásokon (St1, St2, St3 és P1, P2, P3) van! Kaját, piát érdemes vinni, mert kajálda szintén csak az állomásokon van és én majd egy órát álltam sorba a sült krumplimért...

Meseország

Roppant fotogén kacsák

 Kacsák, kacsák mindenütt. Az embertől nem félnek a kis nasivadászok és előszeretettel pózolnak be.

Túraútvonalak

 A C útvonalat ajánlom mindenkinek. 8,9km, de simán járható nem rutinos túrázók által is. Van benne kisvonat és kishajó, meg persze séta a vízesések és tavak között.  6-8 óra a menetidő.
Mi az E útvonalat is bejártuk, ez gyakorlatilag a C azon változata, amiben a legnagyobb vízesés és a Kozjak tó nincs benne. Pár óra alatt végigsétálható.

Hörgősdízel Unimog kisvonat

Van egyébként hardcore túraútvonal is - az egyik a K jelű, amit a C úgy, hogy nem használjuk a járműveket. Nem, átúszni azért nem kell a tavakon. A másik egy tanösvény, ami a környező magaslatokat is érinti és betekintést enged az erdő ökoszisztémájába. Itt valószínűleg lehet találkozni állatokkal, a parkban a tömeg miatt erre esély sincsen. A kacsákat leszámítva minden elbújt a zaj miatt.
Tervben van a visszamenetel, lehetőleg már téli időszakban, amikor leesett a hó és megfagytak a vízesések. Remélhetőleg akkor nem lesznek ennyien és nyugodtan lehet gyönyörködni a természetben...

Pirovac

Ha valaki nem főszezonban ingerszegény falucskát keres pihenőhelyül a tenger partján, akkor Pirovac a tökéletes választás.
Főszezonban biztos más ez is, de őszinte leszek, nekem valahogy nem hiányzott a nyüzsgés - a szemközti házban lakó csehek csináltak épp elég zajt, elképesztő, mekkora béke és nyugalom szállta meg a környéket, amikor végre elmentek a büdöstojások.
Továbbá: a strandok területére kutyát behozni tilos, ez ki is van táblázva. Piktogram jelöli, még a nyelvet se kell hozzá beszélni. Igen, mindenkire vonatkozik és igen, zavar, amikor valaki, miután megúsztatta Flokit két pelenkás kisgyerek és sznorkellel merülő kisiskolás között, fésülgetni kezdi Floki hosszú szőrét bele a vízbe. Alapvetően állatbarát vagyok, de nem szeretem orcába kapni Floki szőrcsomóját, vagy előző napi ebédjét. (Az idióta, aki behozta a blökit, észre se vette, hogy míg tőlük távolabb még vannak jópáran a vízben, addig a környékükön mindenki kimenekült.)
A kis település Zadar és Šibenik között helyezkedik el az azonos nevű autópálya lehajtótól kb. 20 km-re. Nevezetessége gyakorlatilag nincs, a középkori városfalból és településmagból alig maradt valami.

 Ha valaki szórakozni szeretne, akkor minimum Tisnoig, vagy Vodicéig el kell mennie, egyik út se több 10 km-nél.
Pirovac tökéletes arra, hogy különböző kirándulások kiindulópontjaként szolgáljon.
Amit érdemes megnézni a környéken:

• NP Krka
• NP Kornati
• Knin és Drniš
• NP Vransko Jezero
• Zadar és Šibenik

Sajnos éppen akkor, amikor végre rászántuk volna magunkat a kirándulásra, elromlott az idő - zuhogó esőben meg nem annyira vicces túrázni, bár ahogy egy ismerősöm mondotta, nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat... Az öreg EOS-t azonban nem szívesen úsztattam volna meg, ahogy az SX-et sem. Jó tanács: sose egyetek fagyit, amikor erős és meleg szél fúj... Egyszerűen tölcsérből ne.
Azért Pirovac körül érdemes elmenni sétálni, mert a közeli dombokról remek a kilátás.

És hát igen, a kaja. Ha Dalmácia, akkor grillezett tintahal. Mi az Ardura nevű konobát próbáltuk ki, és bár nagyon jó értékelése van a tripadvisoron, azért nekem egy kicsit olajos volt a sült krumpli meg a gyuvecs... Nem rossz, nem rossz, de még mindig a második helyen van a Mimbelli mögött.

További képek:

A gépállatok lelkéről

Lassan eljutok oda, hogy én leszek a gépsárkányok anyja a projektben. A szabim (ami már véget is ért a tegnapi nappal, brühühü) előtti utolsó hét ugyanis azzal telt, hogy egy halom óvoda kiscsoportos gépállatot kellett gardíroznom. Mindnek volt valami hasfájása, az egyikben az akku purcant ki, a másik nem akart kórházba menni és betolatta magát a műhelybe, a harmadik meg pókhálós szélvédővel jött ki a sárkánymosóból... A koktélcseresznyét a tejszínhab tetejére természetesen a sajátom, Szuperszamár tette fel, amikor hazafelé úgy döntött, hogy akkor ő most Lepsénynél pihenőt tart... az én beleegyezésem nélkül. Pedig minden jól alakult, már csak 84 km volt hátra, amikor elment belőle az erő. Mire a Sárga Angyal kiért, már megjavítottam. Elég szürreális látvány lehetett, ahogy egy girhes manóféle kantáros miniruhában szerszámokkal hadonázik kurvaanyázva... A kantáros miniruha legnagyobb fícsöre egyébként a kenguruzseb, faszányosan elférnek benne a villáskulcsok. Külön büszke vagyok arra, hogy benzinszűrő csere közben egy csepp benzint se vesztettem és még csak oda se sütöttem magam a forró csövekhez.  
A kis technikai malőr óta Szamár Szamárevics egyébként jól van, megkezdte az idei utolsó grazi etapot. Október végén mindenképpen hazamegy, nincs téli cipőcskéje, meg egyébként is szalonszörny, garázsban lakik, mióta hozzánk pottyantotta a gépgólya. Novemberben a születésnapjára kap egy teljes körű polírozást, ez már meg lett neki ígérve, a vadi új első kárpitokat a hétvégén végre beszereltük. 25 éves lesz, megérdemelte már. 25 éves, vazze! 
Jövőre meg valószínűleg újra lesz fényeztetve a bal első sárvédő, mert mocsok ronda és vedli a festéket, ami elég komoly probléma forrása lehet.
Mindig szénné röhögöm magam a kormány mögött, amikor látom az értetlenkedő, csodálkozó arcokat, hogy ez meg mi a búbánatos rosseb, mert ilyen kocsit errefelé nemigen láttak még a népek. Otthon se sokat, mert nem volt népszerű ez a típus. Olyannyira nem, hogy a magyar hatóságok se voltak képesek helyesen kiállítani az új forgalmit, amikor merő öntökönszúrásból, rendeletileg cserélni kellett a régit. (Csak a típusmegjelölés, a teljesítmény és a szín nem stimmel...) Meg persze az se hétköznapi látvány, hogy egy ilyen vas még vígan szedi a lábikóit külföldön - általában úgy szoktak rám nézni, mint a szent őrültekre, hogy én ezzel a kocsival még el merek indulni Ausztriába. Persze, hogy el merek. Nekem legalább van esélyem megcsinálni, ha elcsesződik valami és valahogy csak elvonszolom magunkat hazáig. No ECU, no problem. Igaz, egy fél autót hurcolok a csomagtartóban keresztül fél Európán, de a 430 literes csomagtartóban elfér. 
Végezetül pedig egy jó tanács: Öregautó tulajdonosoknak sose tegyük fel az alábbi két kérdést, hacsak nem akarjuk kinyitni a pofonládát!
Még mindig azt a vén szart hajtod? Mikor veszel már egy rendes autót?