Előadás után

Ez is megvolt, és hát olyan volt, amilyen. Szüleim azt mondták, egyáltalán nem volt rossz, de ami saját magamat illet, táncoltam már jobban is. És nem mentség, hogy olyan betegen jöttem le a színpadról, mint állat. Szokásos nyári felső légúti mizéria, nagyjából még azt is sejtem, mikor és hogyan szedtem össze. (Hála a jó égnek, valószínű a táncteremben. Központi klíma van, télen-nyáron szenved tőle mindenki, és szerdán sikerült totál kiizzadva a befúvó alatt landolnom.) Tegnap estére durrant be, most alig tudok beszélni - mikor máskor, mint egy olyan hét előtt, amikor egyedül vagyok (a többiek tesztúton) a kocsikkal, van egy nyolc órás tréningem (trénerként) és egy díszvacsora (délután háromtól este tízig). A tánc úgy néz ki, a kehesség miatt kimarad, egyszerűen csak vissza viszem a kölcsön szoknyát és elköszönök őszig. Nyáron ugyanis nincs kurzus, a lányok felújítják a termeket, az intenzív hét alatt pedig éppen nyaralni leszek. Valószínűleg nézek majd workshopokat, egy hetet úgyis ki kéne vennem, hogy otthon ki tudjam szanálni a felesleges cuccokat, mivel anyuék felújítanak és nem kéne minden szemetet visszapakolni... Kellemest a hasznossal.