Gazpacho andaluz

Vállalhatatlan mennyiséget képes vagyok megenni belőle. A dobozos verziójából is, amit Granadából szoktam importálni, ha éppen lehetőségem adódik, illetve a Merkurban lehetett korábban literes kiszerelést kapni.
Mivel már nem kapható, "kénytelen" voltam keresni egy receptet és csinálni magamnak, mert megettem volna ebben a rohadt melegben.
Íme egy hagyományos andalúz recept! Jelentem, én ezt a mennyiséget egymagam megeszem, pedig majd egy liter lesz belőle.
Hozzávalók 2 személyre:
- 5 db érett paradicsom
- fél paprika
- 1/3 kígyóuborka
- 1 izmos gerezd fokhagyma
- másfél szelet kenyér (Épp szendvicskenyér volt itthon, az ment bele, de bármi jó, kivéve a penészest. Azt inkább ne tegyük bele.)
- kb 1 ek olívaolaj
- ízlés szerint só és balzsamecet

Elkészítés:
A zöldséget megmossuk, a paradicsom csumáját kivágjuk, aztán a maradékot felnégyeljük. Nem kell lehúzni a héját, át lesz szűrve. A paprikát és az uborkát felkockázzuk, félretesszük. A kenyeret darababokra tépjük és kevés vízbe áztatjuk.
A paradicsomot az olajjal, ízlés szerinti sóval és balzsamecettel beletesszük a turmixgépbe és ízzé porrá turmixoljuk. Ezután minden más hozzávalót beleteszünk és tovább turmixoljuk, amíg teljesen szétmegy minden. Ha kész, akkor leszűrjük, és ha túl sűrű lenne, teszünk hozzá egy kis vizet. Legalább két órára hűtőszekrénybe tesszük és hidegen fogyasztjuk.

UPDATE:
A fotót egy kis időre levettem, és majd készítek újat, ha újra lesz leves :)

Yugo show

Nem kell ide TV, elég műsor van abból is, ha a szemközti házban összebalhézik egy délszláv család...
Üvöltözés a parkolóban, csattogó pofonok, síró csecsemő, aminek a vége két rendőrautó, négy igen jól megtermett rendőrrel. Még jó, hogy a kések nem kerültek elő...

Mi van?

Tegnap reggel korán ülök a buszon békésen - busszal járok, mert még mindig döthös vagyok és nem merek bringázni -, elől a sofőr mögötti kettes ülésen 10-11 év körüli szolid kis srác üldögél. Az iskolatáska az ölében (nem teszi maga mellé a másik székre), a telefonján játszik.
Első ajtónál felszáll egy ÖTVENES satrafa. Magas, vékony, szigorú pofájú, jól öltözött, megy vásárolni a piacra. Korán van, a busz üres, de FELÁLLÍTJA A GYEREKET, majd MAGA MELLÉ TESZI A KOSARÁT és olvasni kezd!
Ma jövök haza Szuperszamárral a shoppingból. Szélsőben fekete Skoda Octavia, majd két méterre a vonal előtt áll, ÖTVENES fasz a volánnál. Beállok a belső sávba, mert az megy arra, amerre én akarok, normálisan fel a vonalhoz. Iszonyú meleg van, Szuperszamár alapjárata már stabil, izzik a gép. Villog a gyalogos lámpája, beteszem egybe. Zöldre vált a lámpa, Szuperszamár elrajtol, kicsit nyikkan a gumi, ahogy melegben szinte mindig. A Skoda állva marad, kettő, három, négy, elérjük a szabályos tempót, egyszer csak bőgő motorral megérkezik a szélsőben a gyökér, és elhúz mellettem NYOLCVANNAL LAKOTTON, mert NEM BÍRJA ELVISELNI, hogy a kiscsaj a vén csatalóval leindulta. (Lájkoltam is neki a dolgot, a tükörben láthatta a feltartott hüvelykujjamat. Érdekes módon a mögöttem lévő Audinak és Mercedesnek jó volt a sebességem, nem akartak fitipaldit játszani.)
Értem én, hogy a kor tiszteletet érdemel... de annak az embernek, aki így viselkedik, se tisztelet, se szánalom, legfeljebb csak megvetés jár. Korra, és nemre tekintet nélkül.  
       

Régi/új erkély

Legalább másfél éve, hogy az IKEÁ-ban megvettem a burkoló elemeket, de eddig nem sikerült eljutnom odáig, hogy le is rakjam őket.
Hozzáteszem, az erkély köve egyébként se volt csúnya, nem tették tönkre. 

ELŐTTE...

Nos, ma egyszerűen nekiálltam és másfél óra alatt megcsináltam az egészet. Szerszám nem kellett hozzá, mivel a lakás bérlakás, így nem terveztem nagyon levagdosni az elemekből. Az erkély amúgy is viszonylag szabályos téglalap, az ajtó előtti csíkra meg majd veszek műfüvet. Méterben kapható, métere 1200 Ft átszámítva az OBI-ban. Kell belőle 20 cm x 90cm...

...UTÁNA

Mintha nem is egy panel erkélye lenne. 
Ha tehát valaki nem szeretne sok százezer forintot kiadni egy ilyen felújításra, akkor ezek a fás elemek a megoldás. Jelenleg a RUNNEN az egyetlen, ami kapható, az általam használt SKOGHALL már nincs forgalomban, de 8630 Ft/m2 még mindig sokkal olcsóbb, mint újra kövezni az erkélyt. Arról nem is szólva, hogy bármikor felszedhető, kombinálható műfűvel, szőnyeggel, szőnyeg nélkül is mutatós és sokkal barátságosabb, mint a beton.

Tipikus

Flugzeug Classic és plüss Wichtel, avagy a komoly mérnöknő újságoshoz ment.

Hulladék

 A Müllerben vettem, aki tejszármazékra érzékeny, kerülje messzire!
Nagyon szeretem a pirított, sós mandulát, gondoltam, megkóstolom ezt a füstölt változatot. Nos, a tanulság:
Akkor is el kell olvasni az összetevőket, ha olyan ártalmatlan jószágot veszünk, mint ez itt, a képen!
Merthogy a terméken nincs nagy betűvel feltüntetve, hogy valójában füstaromával készült szemetet adnak el nekünk, ezt csak a termék hátulján, az összetevőknél lehet megtalálni.
Egyszer angolszalonnával jártam úgy még a laktózintolerancián hajnalán, hogy laktózos volt és a napot a klotyón töltöttem. Egy szalonna. Laktózos. De Spanyolországban a piacon lévő chorizo kolbászok kilencven százaléka tejszármazékot (tejport) tartalmaz. Ami nem, az természetesen jóval drágább...
Mivel vissza nem vették (törvény tiltja), elajándékoztam. 

Előadás után

Ez is megvolt, és hát olyan volt, amilyen. Szüleim azt mondták, egyáltalán nem volt rossz, de ami saját magamat illet, táncoltam már jobban is. És nem mentség, hogy olyan betegen jöttem le a színpadról, mint állat. Szokásos nyári felső légúti mizéria, nagyjából még azt is sejtem, mikor és hogyan szedtem össze. (Hála a jó égnek, valószínű a táncteremben. Központi klíma van, télen-nyáron szenved tőle mindenki, és szerdán sikerült totál kiizzadva a befúvó alatt landolnom.) Tegnap estére durrant be, most alig tudok beszélni - mikor máskor, mint egy olyan hét előtt, amikor egyedül vagyok (a többiek tesztúton) a kocsikkal, van egy nyolc órás tréningem (trénerként) és egy díszvacsora (délután háromtól este tízig). A tánc úgy néz ki, a kehesség miatt kimarad, egyszerűen csak vissza viszem a kölcsön szoknyát és elköszönök őszig. Nyáron ugyanis nincs kurzus, a lányok felújítják a termeket, az intenzív hét alatt pedig éppen nyaralni leszek. Valószínűleg nézek majd workshopokat, egy hetet úgyis ki kéne vennem, hogy otthon ki tudjam szanálni a felesleges cuccokat, mivel anyuék felújítanak és nem kéne minden szemetet visszapakolni... Kellemest a hasznossal.  

Flamencos, virágos

Először is, ha bizbasz kell flamencohoz, baletthoz, akkor Claire's. Kiapadhatatlan tárháza a színpadi ékszereknek, és művirágoknak. Az utcára ki nem mennék ilyennel a fejemen, de a tánchoz szuper. Olyan ez, mint a színpadi smink: utcára ijesztő, de a fények miatt muszáj, különben csak egy fehér paca marad az ember arcából. Mivel reggel kilenckor lesz a főpróba és a fotók is akkor készülnek, ez azt jelenti, hogy teljes harci díszben fogok átvillamosozni Grazon, mert parkoló nincs, a taxi meg drága.
Az idei évzárón négy (ebből kettő mocsok nehéz) koreográfiában vagyok benne, és négyszer öltözöm át. Virággal, szoknyával, fülbevalóval, mindennel, ráadásnak meg még ott a rojtos cigánykendő, ami mindenbe beleakad és előszeretettel találja meg a tépőzárat bármin. Öltöző a backstage-ben nincs, ruhacsere a folyosón. Igazi luxus azzal összehasonlítva, hogy sok évvel ezelőtt az EFOTT-on fellépőként egy autó két ajtaja között elbújva váltottunk ruhát... Ó, a régi szép idők!
Lesz itt minden: torreádorok, flamenco cigányok, Ravel Boleroja, és a csajok beszereztek egy mű bikát is. Ott fog ülni a színpad szélén, ha a híreknek hinni lehet.
(A bikaviadal, mint olyan, számomra abszolút no go. Még az állatos cirkuszt is gyűlölöm, be nem tenném a lábam egy viadalra. Ettől függetlenül a flamenco és a bikaviadal összekapcsolódik, része a kultúrának, akármennyire elítélendő és barbár is.)
Napi instant epic fail is meg volt ma: gondoltam, legyünk csajosak, lakkozzunk körmöt. Valamikor kaptam az Yves Rocher-ban körömlakkot, a kék barátságosnak tűnt, megy a kendőmhöz... Na már most: nem. Blöe.  Hiába sikerült hibátlanra, mostam le a francba az egészet. A kék haj oké, azt megtartom, de soha többé körömlakk. 
És ha már virágok. Íme, az erkélyem! 

Jelentem, Rambó virágzik.

Fóki beköltözött

Hr. Würger birtokba vette a számára készült állóhelyet. 

Parádés parkolás

Közlekedés közben a született osztrák udvarias és előzékeny (az osztrák rendszámos autó kelet-európai és balkáni sofőrrel azonnal kiszúrható a tahóságáról), de parkolni - na azt nem tudnak. Vagy nem akarnak. Ha lenne verseny büdösbunkó parkolásból, aratnának.
És itt most ne rokikártyás, diplomata rendszámos német luxusmárkák sofőrjeire gondoljunk, hanem családi egyterűvel, városi kisautóval közlekedő átlag sofőrökre, akik a bolt előtti parkolóba az istenért se tudnak tisztességesen beállni.  
A gyökér sapiens legnépesebb alfaja az, amelyik ferdén áll be és magasról leszarja, hogy így már más nem fér be rendesen. Többnyire csak a kocsi hátsó sarka lóg át a szomszédos parkolóba. Tipikus járműve az egyterű böszmeteg, két gyereküléssel és csak azért nem cseszi rá az ajtót a másik szerencsétlenre, aki esetlen már ott áll a szomszédban, mert tolóajtós, ellenben simán leveri a tükrödet a teli szatyrával... Ferdén parkolnak még a SUV-ok, mert hát a boltba nyilván a Q7-sel kell lemenni akkor is, ha nincs az a parkoló, amibe normálisan beférne.
A másik típus rögtön egyszerre két parkolót foglal el úgy, hogy láb közé veszi az elválasztó vonalat. Jellemzően szintén egyterűek, vagy SUV-ok, de láttam már pici városi autót is így parkolni, mert miért ne. Legtöbbször csúcsidőben csinálják, hogy más véletlenül se tudjon már helyet találni.
Vannak a mankósok, akik képtelenek két vonal közé beállni, úgyhogy inkább pontosan a vonalra állnak rá. Akkor is, ha a szomszédos parkolóhely már foglalt. Általában úgy, hogy ők kényelmesen ki tudjanak szállni. Ha utasa van, azt előbb kiteszi, és messzemenőkig leszarja, hogy más már lapjával se tud beszállni a kocsijába. Tipikusan városi kiskocsi tele plüssállattal, vagy ismételten csak családi egyterű. Nagyon kell vele vigyázni, mert hajlamos arra, hogy a bevásárlókocsit nekitolja a kocsidnak.
Ritka, de annál idegesítőbb típus az, amelyik ott áll meg, ahol sikerül neki, többnyire merőlegesen a többi parkolókra. Ha szabálytalan, ha más nem fér el tőle, az őt nem érdekli. A kocsi jó lesz ott, ő elmegy shoppingolni - te meg nem tudsz kijönni tőle a helyedről, mert az 1,8m széles szarral pont annyira lóg be a közlekedő útba, hogy vagy nekitolatsz a gyökérnek, vagy a kocsid orra húzza le a szomszédban parkolót. Jó érzékkel mindig úgy választják meg a megállás helyét, hogy lehetőleg minél hosszabb és szélesebb kocsikra álljanak rá merőlegesen. Jellemzően terepjáró, vagy egyterű, de előfordulhat belőle furgonos példány is. Speciális változata az utánfutós gyökér, aki párhuzamosan beáll mindjárt négy merőleges helyre, többnyire ferdén, hogy az utánfutó kilógjon, illetve a buszsávra ferdén, vészvillogóval ráparkoló furgon.
A köcsög parkolás koronázatlan királya azonban mégis egyértelműen az a motoros, vagy robogós, aki az egynyomúaknak fenntartott hely helyett a kocsik parkolójába áll be. Nincs is szebb annál, mint amikor meglátod az üres helyet, már szeded alá a kormányt és akkor hopp! Egyszer csak ott terem előtted a bilikék Vespa...

Fóka-lak under construction

Készül Fóki (Hr. Würger) beállója, alias életem első mini diorámája. Az internet szép világában szerencsére rengeteg hasznos információ hozzáférhető, és sok lelkes amatőr/félprofi/profi modellező osztja meg youtube-on a tapasztalatait.
Tipp: A diorámázás alapjainak elsajátításához a legjobbak a vasútmodellezők csatornái, mivel a terepasztalok sok tartozékát ők maguk készítik és csak a speciális tereptárgyakat, figurákat vásárolják. 

...utána

Lássuk csak az én diorámámat! A hozzávalók első körben:
só-liszt gyurma - ebből van maga az alap
akril festék - siena barna az alapozáshoz
fa spakli - ebből lettek a deszkák
ragasztó - 3:1 arányban vízzel kikeverve, hozzá pár csepp mosogatószer
szóróanyagok - a fűhöz és a földhöz
virágföld - vízzel és hobbiragasztóval kikeverve, ebből lett a sár a deszkák körül
fűcsomók több méretben - szintén vett cucc
AK Streaking Grime - zsíros foltok imitálására szolgál


A második kör (ha lesz):
hordók és kannák, esetleg egy kutyus
Fókinak egy kabinvédő rongy

Természetesen száradás után kap egy matt lakk védőbevonatot és kész. A föld személyzetről lemondtam, mert túlságosan zsúfolttá válna ez a kis dioráma tőlük és elvonnák a figyelmet Fókitól.
Ebből lett a fenti alap:

Előtte...

Jó, mi?

Jubileumi nagyvastalálkozó

Immáron tizedik alkalommal került megrendezésre az "Auf Räder und Ketten" elnevezésű veterán harcjármű találkozó Bécsben, a Hadtörténeti Múzeumban. Amióta Grazban élek (több mint öt éve) talán ha egyszer nem voltam jelen, de a mai alkalom után erősen elgondolkodtam azon, hogy a jövőben menjek-e. Merthogy ma olyannyira eluntam az egészet, hogy meg se vártam a lánctalpasok beindítását, hanem eljöttem.(A reggeli indításról ugyanis lemaradtam. A lelépésben persze az is benne volt, hogy a vihar már Wiener Neustadtnál járt, azt semmiképp nem akartam megvárni. Így is esőfutam volt a hazaút, de legalább én nem áztam takonnyá.)
Egy jubileumtól azt várná az ember, hogy lesz pár igazi ínyencség - ehhez képest kevesebb volt a jármű, mint a korábbi években és a keleti technika gyakorlatilag hiányzott - leszámítva a pozsonyi egyesület évről-évre megjelenő UAZ-ait. Se T72, se T-34, de még egy Csepel se.  
Nem volt olyan technika, ami megfogott volna, a negyvenmilliomodik Jeep és füstöt okádó motorkerékpár valahogy nem tud lekötni. Legnagyobb meglepetésemre már maketteket se árultak, pedig abban reménykedtem, hogy talán itt sikerül vennem pár dolgot a diorámáimhoz... A nap két értelmes pontja az M60-as motorcseréje és egy 1918-ban készült "mentő" Ford voltak. 

Mondjuk meglepett, hogy a "tábori" motorcserét az alakulatoknál 1998 óta nem gyakorolják. (Mintha valaki egyszer régen valami olyasmit mondott volna, hogy "Ha békét akarsz, készülj a háborúra!")

Kukucs...

Az idő legnagyobb részét tehát inkább a múzeumban töltöttem, az érdekesebbnek bizonyult.

Itt jelezném, hogy a mi apró Hadtörténeti Múzeumunk kezdi verni a HGM-et. Minden elfogultság nélkül. A Várban természetesen nem lehet ilyen méretű rendezvényt lebonyolítani, de mondjuk egy páncélos kert nálunk is elférne. (Ki lehetne tenni replikákat például, mivel Zrínyiből és Toldiból gyakorlatilag nulla a rendelkezésre álló, eredeti darab.) Igen, tudom, hogy nagyon nagydarabok, de nem volt olyan sok típus rendszerben, és sok embert vonzana. Különben is méltatlanul elhanyagolják a páncélos fegyvernemet. Repülőnap helyett lehetne szervezni egyszer-egyszer nehézfém találkozót is, Magyarországtól nyugatabbra vannak ilyen rendezvények, tódul rájuk a nép.  Igen, kitapossák a virágágyást meg a pázsitot, de attól még nagyon is szerethetőek. Nem az emberek, hanem a páncélosok...
Még pár fotó a rendezvényről:

És a múzeumból:

     
  

Burg Güssing

Többnyire, főleg Szuperszamárral Rábafüzesnél járok át a határon. Nincs dugó, nincs határellenőrzés, csak az osztrák, meg a magyar matrica kell hazáig és lényegesen kevesebb tüzelőanyag. Időben persze több, de egy Szamárhoz fogható oldie-val pont az idő az, ami nem számít.
Őszinte leszek, egészen véletlenül bukkantam rá erre a várra, ami a stájer-burgenlandi Kastély-út (die Schlösser Straße) része.
Güssing (Német Újvár) Heiligenkreuz im Lafnitztal (Rábaszentkereszt) irányában található, Grazból az A2 autópályán, majd a 65-ös és az 57-es főútvonalon tovább haladva közelíthető meg. Összesen 85 km, a forgalom és a sok lakott miatt valamivel több mint egy óra, de megéri. Ha a túloldalról nézem, Rábafüzestől nagyjából 20 km.
Egykor a Batthyányak fellegvára volt (és valójában még ma is az, hiszen évente találkoznak itt a család tagjai), de az alapjait még valamikor a XII. században rakták el. A nyugati határ védelmére szolgált, ezt bizonyítják masszív falai is.

Ha valaki nem szeretne, vagy nem tud gyalogolni, a várat a parkolóból felvonóval is el lehet érni. Ennek ára felfelé jelenleg 2 euro, lefelé 1 euro.

Állítólag nem légkondicionált (én nem vettem igénybe, de bóklászás közben elcsíptem egy beszélgetést a kasszás és egy utas között).
Apropó parkoló: arra figyeljünk, hogy a vár nincs annyira kitáblázva, mint úgy általában ki szoktak lenni Ausztriában.
Az 57-esről kicsivel a Spar után kell bekanyarodni balra, majd pedig a temető felé jobbra. Ez az egyirányú utca a Batthyány Strasse, és ez vezet a parkolóhoz. Használjuk ki az első lehetőséget a parkolásra (az van kiírva, hogy privatgrund, de ez a vár parkolója), mert innen mind a sikló, mind a várba vezető út elérhető egy perc alatt.
Figyelem! A vár nem akadálymentesített! 

A várban egyébként egy, a vár, a környék és a Batthyány család történetét bemutató kiállítás tekinthető meg, sok érdekességgel két szinten, nyitva áll a látogatók előtt a várkápolna és a harangtorony is. A haranghoz 141 nyikorgó, recsegő fa lépcső vezet fel, egészen különleges élmény (főleg a recsegő lépcsők miatt). Mindez egy felnőttnek 6,5 euro, ami Ausztriában igen baráti ár. Fotózni mindenhol szabad, fotójegy nincs, értelemszerűen azért a vakut kapcsoljuk ki! Van étterem is, de ez engem nem érdekelt, úgyhogy nem tudok róla nyilatkozni. Külön bónuszpont nálam az érmelapító masina természetesen, mivel gyűjtöm a lapított 5 centeseket (5 forintosokat).

A Google fordító bosszúja

Ami nekem nagyon tetszett, az a szerény büszkeség. A Batthyány család egyike a legrégebbi és leghatalmasabb történelmi családoknak, mégis teljességgel hiányzott az Eszterházy tulajdonú váraknál és kiállításoknál tapasztalt pénzhajhászó rongyrázás.
A kiállítás érdekes, a legtöbb információ magyarul is elérhető (de nem minden).
A vár bejárására érdemes legalább két órát szánni, ennyi idő alatt nagyjából végig lehet olvasni a kihelyezett ismertető anyagokat és többször is végig lehet menni egy-egy termen.
Az egyik legérdekesebb a vasöntéssel kapcsolatos terem: egyik-másik cuccról - főleg az ékszerekről - el se hinné az ember, hogy öntött vasat lát, pedig de.

Öntöttvas órát

Güssing várát csak ajánlani tudom, az 57-esen tovább haladva pedig hamar elérhető Schlaining vára is. Nekem erre ma nem volt időm, de rajta van a listán.
Burg Güssing honlapja

Természetesen Edömér se maradhatott otthon ebben a szép időben.
További képek: