Nem szoktam

Nem vagyok egy finnyás filmkritikus, de azért az Assassin's Creed mozi verziója úgy fültövön b****tt, hogy mégis írok róla. Fantasy rajongóként én magam is kedvelem játékszéria bizonyos részeit, ott van például a Rogue Shay Patrick Cormackel, aki nálam - most páran a szívükhöz kapnak - az abszolút kedvenc az összes Assassin's Creed karakter közül.
Amúgy látványilag a film egyáltalán nem rossz. Mondjuk, hogy Izabella királyné arca miért tetovált, az jó kérdés... Az is, hogy 1492 nyarán mit keres az utolsó Nasrid uralkodó még mindig Granadában, ha egyszer a város januárban elesett. Nem történelem órára mentem, hanem mozifilmre, oké, legyen. Az idősíkok közötti hullámvasutazást se érzem problémásnak, sokkal inkább az alábbiakat.
1. A sztori, hogy úgy fogalmazzak igen zsenge, még a fan fiction kategóriában is. De tényleg. A kreativitás leghalványabb zsarátnoka sem pislákol fel sehol a sablonosság sötétjében, hogy roppantmód költői legyek.
2. A karakterek első néhány "beszélgetése" után nagyon szerettem volna, ha a film további részében inkább nem szólalnak meg többször. Normál esetben ennyire bugyuta, helyenként túlírt párbeszédekkel már egy ezredrangú novellapályázat első szelekciójából sem lehet továbbjutni. Tök mindegy, hogy ki rendezi a filmet és kik játszanak benne, ha a karakterek nem tudnak két értelmes mondatot intézni egymáshoz.
3. Bár lehetne egy per a is. A karakterek egy része szó szerint csak töltelék a húsdarálóban, a másik meg annyira kretén, hogy már fáj. A főszereplő assassin és a Jeremy Irons által megformált templomos nem lenne rossz, bennük lenne kraft, csak éppen nem kellett volna az egyikből hőzöngő szupermókust, a másikból meg óvodai csínytevőt csinálni. A templomos tudósnő úgy ahogy van hiteltelen, híján a józan paraszti ész legapróbb szikrájának is, így teljességgel életképtelen egy olyan világban, mint az Assassin's Creedé, de valószínűleg a valóságban sem lenne szabad egyedül buszra szállni hagyni, mert elviszi a cukros bácsi. Az assassin lány egyszerű kellék, mert kell, hogy legyen a főszereplőnek szíve választottja, akit majd drámai körülmények között elveszíthet.
A legfájdalmasabb azonban a történet lezárása. Ennél gagyibb, ügyefogyottabb befejezést - ami ráadásul előre sejteti, hogy akarnak még legalább egy folytatást - irgalmatlanul másnaposan, hasmenéssel a klotyón ülve is nehezen lehetett volna kitalálni. Gratulálok az elkövetőknek, hogy sikerrel vették ezt az akadályt is, gondolom, elfogyott a megengedett karakterszám, vagy csak szabadulni akartak már ettől az egésztől...
Sajnálom a filmet, mert a kor hihetetlenül jó választás. Minden adott, a haldoklásukban is gyönyörű városok, a háború, a káosz, a bizonytalanság és a bizalmatlanság, csak éppen az alkotók képtelenek voltak kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket és az egész kimerült egy autodaféban, valamint egy majdnem Ben Hur-i fogathajtó kupadöntőben, ami több, mint szánalmas. (Én tuti megszopattam volna mindkét felet azzal, hogy az akire az "almát" bízták, szenilitásában vagy elfelejti magával vinni a sírba a cuccot, vagy valami kamu szart szorongattattam volna az illetővel a koporsóban. Hadd nyírják ki egymást a köcsögök a semmiért és kezdjenek el gondolkozni azon, hogy akkor hol is lehet valójában a főnyeremény! Mindezt kb a film egyharmadánál és nem a végén, így nem nyúlt volna feleslegesen a sztori, mint a takony és lett volna értelme a hentelésnek...)
Esküszöm, jobban járt volna mindenki, ha hagyják a rajongókat alkotni - tuti, lett volna nem egy olyan tehetséges ember, aki ennél az izénél jobb történetet és élőbb, hitelesebb párbeszédeket, szereplőket kreál.
Mert simán lehetett volna az Assassin's Creed jó film is, olyan, amit az ember többször meg akar nézni, de nem lett. Kár érte.