Közlekedés és balesetek

Balesetek voltak, vannak és lesznek. Az ember szar anyagból van, mind fizikálisan, mind mentálisan, a gépek pedig akármennyire odafigyelünk is rájuk, tudnak váratlan dolgokat művelni, és mivel az ember, mint már mondottam, szar anyagból van, nem mindig tud ezekre megfelelően reagálni.
Ahogy egy öreg tanárom mondotta (Béke poraira!), a balesetek mindig egy hibával kezdődnek, aztán hogy mi lesz a vége, egyáltalán eljut-e odáig, hogy baleset legyen belőle, már voltaképpen csak a véletlenen és a körülményeken múlik. Az öreg mindig a szajoli vonatszerencsétlenséget hozta fel példának - váltófelvágás már előtte is történt, volt, hogy nem lett belőle semmi, volt hogy valami lassan csettegő gép leugrott a sínről (anyagi kár) és aztán egyszer jött a gyors kilotízzel, kisiklott és letarolta az állomást (katasztrófa).
A balesetek túlnyomó többségénél, úgy laza 99 százalékánál emberi hiba áll a háttérben. Benézett jelzőlámpa, rosszul megválasztott sebesség, szembejövő távolságának és sebességének helytelen becslése, fáradtság, követési távolság meg nem tartása, mobilozás, a hátsó ülésen üvöltő gyerek nyugtatása hátrafordulva vezetés közben, csak hogy párat említsek. Van olyan, hogy nem lesz belőle semmi. Ez a mázli. Van olyan is, hogy törik a gép, de mindenki megússza némi térdremegéssel, esetleg pár karcolással, na meg egy vaskos csekkel a közlekedési kihágás miatt. És sajnos van olyan is, hogy emberéletbe kerül az a cuki Whatsapp üzi, amit még feltétlenül el kellett küldeni kilencvennel beleszállva az ötvenes kanyarba, ami aztán persze nem adja ki és szembe jön a negyven tonnás nyerges, vagy éppen egy háromtagú család a tizenöt éves Suzukival. Hogy a vétkes, vagy a vétlen hal meg, csupán a társadalmi igazságérzet miatt különböző megítélésű, valójában minden élet pótolhatatlan veszteség. A fentiekből következik, hogy némi alázattal, odafigyeléssel, tehát nem agyatlan baltafej módjára közlekedve a balesetek jelentős része elkerülhető volna. Érdekes kérdés a jövőre nézve, hogy az önvezető járművek vajon képesek lesznek-e önmagukban redukálni az emberi hiba miatt bekövetkező balesetek számát. A dolog rendkívül komplex, ne menjünk most bele!
Marad tehát egy százalék, amikor nem az ember közvetlenül, hanem maga a gép hibázik - ezek a műszaki hiba miatt bekövetkező balesetek. Az ilyen események bizonyítása, amennyiben nincs egyértelmű jele a meghibásodásnak, rendkívül nehéz. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon megfelelő karbantartással, kifogástalan műszaki állapotra törekvéssel kizárhatóak-e az ilyen esetek. Lehetséges-e az, hogy egy minden műszaki követelménynek megfelelő jármű mégis műszaki hiba miatt szenved balesetet?
A műszaki hibák egyik közös jellemzője, hogy sok esetben szabad szemmel nem láthatók és sokszor nem, vagy alig, esetleg csak közvetlenül a közlekedési esemény előtt produkálnak figyelmeztető jeleket.
Példa 1:  a jármű tréleren érkezett vissza nagyjavításról. A kocsit bevételezték, a szemle során nem derült fény komolyabb sérülésre, ám amikor a részletes műszaki átvizsgálás során a gépet megemelték, kiderült, hogy a jobb hátsó gumit egy helyen alapig lenyúzta valami. Egy lamella teljesen, három másik részlegesen leszakadt a futófelületről. A sérülést valószínűleg azért nem vették észre korábban, mert a kocsi rajta állt.
Ha  nagy sebesség és terhelés mellett elszáll a gumi, abból hatalmas, akár emberéletbe is kerülő baleset lehetett volna.  
Példa 2: a jármű kanyarodás közben furcsa, kopogó zajt hallatott az első futómű felől. A jelenség jelezve lett a műhelynek, a kocsit többször megemelték, a futóművet átnézték, de nem találtak semmi rendelleneset. A jármű később hegyi úton  is közlekedett, továbbra is kopogott, méghozzá egyre sűrűbben, de a menetstabilitásban semmiféle változás nem jelentkezett. A hegyi út után a járművel sík terepen is vezették - a kocsit még aznap este tréler hozta vissza a telephelyre, mert az autópályán szó szerint letérdelt. Személyi sérülés nem történt, a gép is túlélte nagyobb károsodás nélkül. Kiderült, hogy a kopogást csavarlazulás okozta, négy csavarból három el is veszett valahol út közben, és amikor az utolsó is elengedett, a kocsi bedobta a törülközőt.
A fenti példákban szereplő gépek folyamatosan karban tartott, és megfigyelt járművek, de agyon sok elhanyagolt, agyonhajtott gép is van a közúton, amit csak a Szentlélek egyesítő ereje, meg a ducktape tart össze, ezeknél a műszaki hiba előfordulási lehetősége lényegesen nagyobb, mint egy ugyanolyan korú, de becsületesen karbantartott járműé. Egy-egy műszaki hiba előfordulása azonban még a leggondosabb karbantartás mellett sem kizárható. A szabad szemmel nem látható sérülések, például mikrorepedések, felderítése műhelyi körülmények között is nehézkes és könnyen elindítója lehet kritikus helyen keletkező (fáradásos) törésnek. A menetdinamikai tulajdonságokban, stabilitásban bekövetkezett hirtelen változás pedig minden esetben meglepi a gépjármű vezetőt, és az ösztönös válaszreakció nem biztos, hogy a stabilitás visszanyerésének irányába téríti a járművet. A vezetéstechnikai tréningek lényege, hogy nyugodt körülmények között ismerje meg a sofőr a jármű instabil, rosszindulatú viselkedésformáit és zavaró tényezők nélkül gyakorolhassa be a hatásos és helyes manővert. A közúton természetesen nem mindig áll rendelkezésre a meneküléshez szükséges út (összes sávon bedugult autópálya, betonláb), vagy egyszerűen nincs idő reagálni (százharminc pluszos tempóval vágtató gépkocsi elé kamiont százzal előző kalapos sofőr slattyog be, majd lassít a köcsög felkiáltással), ilyen esetekben nem marad más, mint a lehető legkisebb kár okozására/elszenvedésére törekedni.
Én szörnyekkel dolgozom, ez a hivatásom, az életem. Számtalan vezetéstechnikai tréning van a hátam mögött, a megtett kilométereket már nem számolom. Sok évvel ezelőtt egyik szeretett és sokra tartott tanárom, egy ismert műszaki szakértő azt mondta nekünk: Sose autózzatok határon! Se a sajátotokén, se az autóén. Ha bármi történik, nem lesz mihez nyúlnotok, nem lesz tartalék. 

Hasznos holmik

Alapvetően ma egy könnyed kis ismertetőt szerettem volna írni, csak aztán felcseszték az agyamat...
Na szóval. Ha valaki hobbitáncos, félprofi, netán csak baromi fáradtak a végtagjai meló után, íme egy kis hasznos holmik lista. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa, hiszen táncstílustól függően még rengeteg minden előfordulhat a háztartásban. 

1. Rongy
Kitűnően lehet vele gyúrni spiccre és a költsége gyakorlatilag nulla. Ha valakinek nem kell szép spicc, akkor is jól jön, ha történetesen nő az illető, és szeret magassarkút hordani. Erős lábfej, kevesebb fájdalom. Használata: rongyocskát kisimítjuk a földön és a lábujjainkkal megpróbáljuk csomóba szedni. Sokszor. Egy idő után fájni fog...

2. Teniszlabda
Masszázslabda helyett, mert sokkal olcsóbb. Lehet vele talpat, nyakat, hátat, vállat masszírozni, remek videók vannak a jútyúbon róla.

3. Foam roller
alias masszázshenger. Isteni, must have minden irodai dolgozónak. Nem mondom, hogy nem fáj, viszont nagyon szépen fel lehet vele lazítani az izmokat.

4. Balance board
Az enyém az Aldiból származik, 2900 kemény magyar fizetőeszköz volt, német gyártmány, nem kínai. Azt hinnénk, az egyensúly csak a táncosoknak fontos, de ha valaki nem szeretne fiatalon púpos lenni, annak sokat segíthet, ha kihúzza magát. Szép tartás, kevesebb fájdalom. Már egy hét használat után javul az egyensúlyérzék, dolgozni kezdenek az izmok. 

5. Footsie Roller
A kis fa bizbasz, ez táncos boltban beszerezhető. A teniszlabda előkelőbb formája, és spiccre is lehet vele gyúrni, de hátmasszírozásra nem jó. A talpam ellenben nagyon szereti.

6. Csúszókorong
Az egyik fele műanyag (padlószőnyeghez), a másik valami műszálas textil (parkettához). Ártatlannak tűnik, de csak annyit mondok, hogy saját súlyos edzéshez való és mindjárt kiderül róla, hogy egy vadállat. Lehet vele kardiózni, vagy lassan izmot dolgoztatni. Nehéz elhinni róla, de tényleg oda tud kenni az embernek.    

Vannak persze még erősítő gumiszalagok (teraband) valahol a lakásban, azt hiszem, valamelyik szekrényben, csak lusta voltam előszedni és egy balance párna is lakik az irodai szekrényben. A tépőzáras súlyzók otthon vannak Budapesten, egy ideje - amióta nem versenyzem - nem használtam őket. A gyakorló cipő úgyis majd egy kiló.
Kihagytam valamit?

Jajbazmeg

Ekkora faszságot is régen olvastam már, mint amit most egy ismerősöm osztott meg a FB-n. Teljességgel át tudom érezni orvos ismerőseim problémáját, amikor "szakértők" beleszakértenek a munkájukba.
Az ordenáré hülyeség, ami nálam leverte a biztosítékot "Egy tapasztalt buszvezető véleménye a veronai balesetről" címmel fut az egyik nagyon sok okosságot terjesztő oldalon, melyet nem kívánok megnevezni.
Belsőégésű motor, BM! Vágod, papa? BelsőÉGÉSŰ. Égés zajlik benne, tehát kib... meleg! Igen, pontosan, ahogy az ember is meleget fingik! Menet közben vörösen izzik a leömlő és a feltöltő, de ezt szerencsére nem látja senki. Igen, forognak a tárcsák, darálnak a fogaskerekek, csörögnek a láncok. Morog, robajlik minden, amikor egy gép jár. ÉS KIB... SOK SZENZOR FIGYELMEZTETI A VEZÉRLŐT (ECU) ARRA, HOGY HA GEBASZ VAN, TÚLMELEGSZIK VALAMI, AZONNAL REDUKÁLVA LEGYEN A TELJESÍTMÉNY! Egy korszerű motornak több esze van, mint egynémely kétlábúaknak, de amikor egy jármű száz plusz tempóval nekibaszódik a betonfalnak, akkor fel lehet dugni minden elektronikát. Olyan mérhetetlen energia szabadul fel rövid idő alatt, amit az emberi agy fel sem képes fogni! Ja, hogy mégis csak oda kellett volna figyelni általánosban fizika órán, amikor a tanárnéni, vagy tanárbácsi az ütközésekről beszélt.   
A veronai buszbaleset vizsgálata még nem zárult le, minden így történt, úgy történt szimpla találgatás! Lehet, hogy soha nem derül ki, mi és hogyan történt, mivel a tűz szinte minden objektív bizonyítékot elpusztított. Igazságügyi műszaki szakértők, orvosszakértők, tűzvizsgálók, rendőrök, minden nap újra és újra megnézik a képeket, videókat, futtatják a szimulációkat. Az ő agyuk azóta is csak a tragédia körül pörög, próbálják megfejteni ezt a borzalmas rejtvényt.   
Nincs annál szomorúbb dolog egy mérnök számára, mint amikor a gépe, a büszkesége embert öl és meg kell számolnia a halált. Épp elég tudatlanság van már így is a világban, nincs szükség az ezttudnodkell-mindenegyben "tapasztalt buszvezetőire", hogy tovább hintsék a hülyeséget magvait!

Csöpi, a kicsi kék kocsi

Gyerekkorom kedvenc mesekönyvei között volt a Disney régi rajzfilmjeiből készített sorozat olyan mesékkel, mint a Robin Hood (tudjuk, ahol róka a Robin), vagy Alice Csodaországban (Cheshire Cat rulez!). Az összes mesefigura közül azonban nem meglepő módon a Csöpi, a kicsi kék kocsi volt a kedvencem. Sokszor lerajzoltam még egyetemista koromban is, ez a végtelenül cuki autócska mindmáig az egyik kedvencem.
Angol eredetiben Suzie, the little blue coupe címen fut és akármennyire is megdöbbentő, 1952-ben született. Egy 8 perces rövidfilmről van szó, a jármű arcberendezése a Verdákból lehet ismerős.
Csöpi, a kicsi kék kocsi (eredeti nyelven)
Amikor 7:22-nél mosolyogni próbál, az már-már könnyfakasztó... kis drágám...

Kicsit könnyedebb

A golden retriever meg a dobermann, nagyjából így néztünk ki ma flamencon a Stella (aki görög és van rajta egy kicsi felesleg) meg én. Hiába na, azért vannak mozdulatok, ahol nagyon előnyös, ha valakinek határozottan van csípője és nem látszik ki minden izom, ín és csont a felsőtestén...
(Avagy az ideális alkat tánconként változó.)

Egy baleset margójára

Tizennyolc éve mi álltunk néma csendben, így tisztelegve ismeretlenül halott diáktársaink előtt, akik Deutschlandsbergnél vesztették életüket. Nem tudtuk, kik voltak ők, de amikor megszólaltak a csengők az épületben, mi felálltunk. Szó nélkül, hiszen a mi barátaink, hozzátartozóink, évfolyamtársaink is lehettek volna azok, aki már csak koporsóban tértek haza.
A balesetet műszaki hiba okozta, a busz nagyjából 100 km/h sebességgel zuhant le az útról egy parasztház udvarára. Tizennyolc lelket vitt magával.
Hajszál híján napra pontosan tizennyolc évvel a deutsclandsbergi katasztrófa után, Veronánál nagyjából 100km/h sebességgel betonlábnak rohant egy autóbusz és porig égett. Tizenhat ember lelte halálát az ütközésben és az azt követő tűzben. 

Legyen nekik könnyű a föld, mindannyiuknak, minden, közúti balesetben elhunytnak. Nyugodjanak békében!

Fóka klinika - Teil 1.

A kis szürke a Fóka, a nagy az A-10

Aranyos, piciny Fókám hányattatásai több mint két évtizede kezdődtek, még valamikor az általános iskolában. Akkortájt kezdtem ugyanis makettezni, az elsők egyike volt egy FW-190 repülőgép, alias Fóka. Az Academy Minicraft 1:72 makettjéről van szól, kétféle verziót is lehetett építeni belőle. Na, olyan is lett szerencsétlen, mint amit egy kétbalkezes tízéves életében először rakott össze. Csúnya ragasztás, festetlen kabinbelső, a külsejét meg inkább hagyjuk! Ehhez jött még a folyamatos lepotyogás, úgyhogy a nyomorult szépen lassan elfogyott, és zacskóba került, míg tavaly meg nem találtam és ki nem hoztam magammal.
Mivel annál többet érdemel, mint amit eddig kapott, úgy döntöttem, megmentem Fókit (és a fényképen szereplő A-10 csatarepülőgépet is).
A feladat nem kicsi, egyszerűbb lenne belőle diorámát építeni, annyira le van amortizálva a gép, viszont diorámában nagyon nem vagyok otthon, így maradt a felújítás. Természetesen ez is egyfajta kísérletezés, a Fóka rosszabb már nem lehet, jobb ellenben még igen, és a rajta szerzett tapasztalatot felhasználhatom más, ennél is nagyobb odafigyelést igénylő maketteknél.
Egy elcseszett makettet felújítani ugyanis majdnem nehezebb, mint odafigyeléssel megépíteni egy újat. 

Szépen ázik fel a festék

Először is, szét kell kapni a gépet, amennyire csak lehet és utána le kell szedni a régi festést. Ehhez sokféle módszer van, a körömlakklemosótól kezdve a csatornatisztító folyadékig. Én egy drágább, de kevésbé veszélyes módszert választottam: a Revell Paint Removert. Az ára mellett egyetlen hátránya, hogy mocsok büdös, viszont hamar elillan a szag. A festéket megfelelően hosszú áztatás és némi fogkefés sikálást követően kitűrően lehozza.
Az áttetsző kabintetőt ne áztassunk bele, én sajnos elkövettem ezt a hibát és most matt a Fóka fülkéje. Használhatatlan lett, újra kell csinálni.

Fóka darabokban

A Fóka tehát szétdöntve, a következő lépés a hiányzó alkatrészek legyártása. Merthogy az idők során a légcsavar három tollából egy eltűnt, de elfogytak a géppuskák is. A gép futóműve is megsemmisült, így az a döntés született, hogy a Fóka behúzott futóművel, állványra lesz ültetve.
Folyt. köv.

 

Értetlen

Azóta is pislogok, mint hal a szatyorban. Kerestem az apró betűt, a csapdát, mert ehhez én kérem nem vagyok hozzászokva. Még karácsony előtt kaptam ugyanis az áramszolgáltatótól (Energie Steiermark) egy levelet, hogy mint megbecsült ügyfelüket, megajándékoznának néhány ingyen hónappal... Menjek fel a levélben megadott oldalra, ott még kb. három kattintás és máris enyém a minimum három hónap ingyen áram. Nincs apró betű, nincs hűségidőhöz kötés, nem kell negyven oldalas kérdőívet kitölteni. WTF?
(Más kérdés, hogy amikor Mancika a szabadságolási lázban elfelejtette rögzíteni a neten megkötött szerződésemet, kérdezés nélkül lekapcsolták az áramot. A jelenlegi akcióval úgy tekintem, hogy kárpótolva vagyok.) 

Bizonyos dolgok...

...nem változnak. Avagy mit kérsz ajándékba, kislányom?

Kritikusom

Az év új, de Grinsekatze a régi: Úgy nézel ki ebben a nadrágban, mint egy dzsinni, aki most szabadult a csodalámpából... (A fékpadon lévő nagy kanna meg egy repülő szőnyeg, mi?)

Nem szoktam

Nem vagyok egy finnyás filmkritikus, de azért az Assassin's Creed mozi verziója úgy fültövön b****tt, hogy mégis írok róla. Fantasy rajongóként én magam is kedvelem játékszéria bizonyos részeit, ott van például a Rogue Shay Patrick Cormackel, aki nálam - most páran a szívükhöz kapnak - az abszolút kedvenc az összes Assassin's Creed karakter közül.
Amúgy látványilag a film egyáltalán nem rossz. Mondjuk, hogy Izabella királyné arca miért tetovált, az jó kérdés... Az is, hogy 1492 nyarán mit keres az utolsó Nasrid uralkodó még mindig Granadában, ha egyszer a város januárban elesett. Nem történelem órára mentem, hanem mozifilmre, oké, legyen. Az idősíkok közötti hullámvasutazást se érzem problémásnak, sokkal inkább az alábbiakat.
1. A sztori, hogy úgy fogalmazzak igen zsenge, még a fan fiction kategóriában is. De tényleg. A kreativitás leghalványabb zsarátnoka sem pislákol fel sehol a sablonosság sötétjében, hogy roppantmód költői legyek.
2. A karakterek első néhány "beszélgetése" után nagyon szerettem volna, ha a film további részében inkább nem szólalnak meg többször. Normál esetben ennyire bugyuta, helyenként túlírt párbeszédekkel már egy ezredrangú novellapályázat első szelekciójából sem lehet továbbjutni. Tök mindegy, hogy ki rendezi a filmet és kik játszanak benne, ha a karakterek nem tudnak két értelmes mondatot intézni egymáshoz.
3. Bár lehetne egy per a is. A karakterek egy része szó szerint csak töltelék a húsdarálóban, a másik meg annyira kretén, hogy már fáj. A főszereplő assassin és a Jeremy Irons által megformált templomos nem lenne rossz, bennük lenne kraft, csak éppen nem kellett volna az egyikből hőzöngő szupermókust, a másikból meg óvodai csínytevőt csinálni. A templomos tudósnő úgy ahogy van hiteltelen, híján a józan paraszti ész legapróbb szikrájának is, így teljességgel életképtelen egy olyan világban, mint az Assassin's Creedé, de valószínűleg a valóságban sem lenne szabad egyedül buszra szállni hagyni, mert elviszi a cukros bácsi. Az assassin lány egyszerű kellék, mert kell, hogy legyen a főszereplőnek szíve választottja, akit majd drámai körülmények között elveszíthet.
A legfájdalmasabb azonban a történet lezárása. Ennél gagyibb, ügyefogyottabb befejezést - ami ráadásul előre sejteti, hogy akarnak még legalább egy folytatást - irgalmatlanul másnaposan, hasmenéssel a klotyón ülve is nehezen lehetett volna kitalálni. Gratulálok az elkövetőknek, hogy sikerrel vették ezt az akadályt is, gondolom, elfogyott a megengedett karakterszám, vagy csak szabadulni akartak már ettől az egésztől...
Sajnálom a filmet, mert a kor hihetetlenül jó választás. Minden adott, a haldoklásukban is gyönyörű városok, a háború, a káosz, a bizonytalanság és a bizalmatlanság, csak éppen az alkotók képtelenek voltak kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket és az egész kimerült egy autodaféban, valamint egy majdnem Ben Hur-i fogathajtó kupadöntőben, ami több, mint szánalmas. (Én tuti megszopattam volna mindkét felet azzal, hogy az akire az "almát" bízták, szenilitásában vagy elfelejti magával vinni a sírba a cuccot, vagy valami kamu szart szorongattattam volna az illetővel a koporsóban. Hadd nyírják ki egymást a köcsögök a semmiért és kezdjenek el gondolkozni azon, hogy akkor hol is lehet valójában a főnyeremény! Mindezt kb a film egyharmadánál és nem a végén, így nem nyúlt volna feleslegesen a sztori, mint a takony és lett volna értelme a hentelésnek...)
Esküszöm, jobban járt volna mindenki, ha hagyják a rajongókat alkotni - tuti, lett volna nem egy olyan tehetséges ember, aki ennél az izénél jobb történetet és élőbb, hitelesebb párbeszédeket, szereplőket kreál.
Mert simán lehetett volna az Assassin's Creed jó film is, olyan, amit az ember többször meg akar nézni, de nem lett. Kár érte.  

Vegyesfelvágott

Herbert von Schwarz - barátainak csak Monster - régi harcostárs, megjártuk együtt Németországot, Ausztriát és Spanyolországot és most abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy ellátogathattunk együtt Magyarországra is. Ilyen velem még nem történt, mármint hogy cukorborsóval (gépkolléga) térhettem haza a szabadságra, először nem is akartam elfogadni, merthogy nincs neki garázs, de mondták, hogy vigyem, hát vittem. Ezúton is köszönet Viknek, hogy náluk lakhatott két héten keresztül, mivel kicsiny habteste sehogy se fért be az időközben mégis sikerrel leszervezett garázsba. (A Szamaram is egy colos virsli, 4,20m, de Herbertünk közel egy méterrel hosszabb, és még csak ki se volt engedve a vonóhorog.)
Idén csak 23-án délután sikerült elszabadulnom, miután csontig fagytam a hideg kamrában, és egy nyüffögő zsömlét hagytam magára, így aztán a favásárlás is szombatra maradt - éppen hogy kaptunk még fát, igaz, így jóval áron alul sikerült a biznisz. Még jó, hogy a szaloncukor és a sütik jelentős része már készen volt, így időben elkészült a szentesti vacsi. 
És hát mivel is töltené az ember a szabadságát, ha nem rendrakással? Kidobtam az egyetemi jegyzeteim (kézzel írt, letöltött és kinyomtatott) közel kilencven százalékát - úgy száz kiló papírt. Kimostam a plüssállataimat - köszönet AnB-nek a mosószer tippért, kitűnően bevált. Éééééés még mindig nincsen rend, bár már jobb, mint volt és még a ruhás szekrényt is sikerült gatyába rázni. 
Találkoztam persze régi barátokkal, voltam koncerten, meg moziban kétszer is, ami rekord. No és persze visszajöttem von Schwarz-cal, aki Granada után épen, egészségesen megúszta Budapestet is és még a határon se állítottak meg vele - kizárólag azért, mert mínusz tíz fok volt és nem látták a vérszomjas Edömért az anyósülésen, amint a laptop kábelét rágja.

Apropó, határ: ha valaki nem akar kilométeres dugóban szívni, javaslom, hogy a kis átkelőket válassza! Én rendszeresen Rábafüzesnél megyek át, igaz, ez az útvonal egy órával hosszabb időben, de kevesebb rajta az ökör. Ha valaki Bécs felé menne, érdemes az 1-es főúton lévő átkelőt használni az autópályás helyett.