Még jó, hogy szeretek utazni, és nem zavar, hogy hónapokig egy bőröndben - vagy kettőben - lakom. Szeptemberig ugyanis gyakorlatilag ez a helyzet, megy a km rendesen a lábamba. Utána meg, ha bejön a munka - aláírják az új szerződéseket a kedves vevővel -, akkor újra indul minden és meg se állunk az elkövetkező 3 évben. Persze én könnyen vagyok, max a szomszéd majd locsolja a muskátlikat, de a családosoknál ez azért nem feltétlenül előnyös. Jó pénz, persze, de könnyen lehet a válóperes ügyvédet is fizetni belőle...
A vonatozás egyébként vicces dolog, múlt héten pl Bécstől álltam a railjeten, mert már nem tudtam helyjegyet venni. Se légkondi, se klotyó. Nem, nem a menekültek miatt, a franc se akar Ausztria felől keletnek menni. Egyszerűen csak a szokásos hozzáállás, ahogyan az is, hogy valamiért egyre többször sikerül a grazi direktre kalauz helyett ogrét beosztani. Nagyon bírom Shreket, nem az ogrékkal van bajom úgy generel, de nem tartom szerencsésnek, ha magyaron kívül semmiféle idegen nyelvet nem beszélő, kimondottan ellenszenves példányokat nemzetközi forgalomba, egyáltalán utasközelbe engednek. A stílus, amit egyik-másik megenged magának, enyhén szólva bicskanyitogató, és a baj ezzel az, hogy az ember azokra is ferdén néz utána, akik nem érdemlik meg. Nagyon sokáig nem volt amúgy ilyen probléma, mert ha nem is tudott angolul a kaller, legalább nem voltak kompenzálandó komplexusai és nem kezelte úgy a nyomorult külföldi utast, mint egy darab szart.
A másik nagy kedvencem, és szintén csak a szokásos, ellenben nemzetfüggetlen probléma, hogy mihelyst a k. Utas leteszi a seggét a vonaton, nekiáll zabálni. Naná, hogy kolbászt, leberkäsesemmelt, vagyis valami orrfacsaróan büdöset, amitől mindenkinek hányingere lesz körülötte. Legközelebb pálpusztait is hozzá, légyszi, ha már lúd, legyen kövér! A szelfizést hagyjuk, ezt se értem, de én régimódi vagyok. Vonatozni egyébként azért szeretek, mert kényelmes, és tudok nézelődni, ami a volán mögül téve hangyabokányit veszélyes.
A vonatozás egyébként vicces dolog, múlt héten pl Bécstől álltam a railjeten, mert már nem tudtam helyjegyet venni. Se légkondi, se klotyó. Nem, nem a menekültek miatt, a franc se akar Ausztria felől keletnek menni. Egyszerűen csak a szokásos hozzáállás, ahogyan az is, hogy valamiért egyre többször sikerül a grazi direktre kalauz helyett ogrét beosztani. Nagyon bírom Shreket, nem az ogrékkal van bajom úgy generel, de nem tartom szerencsésnek, ha magyaron kívül semmiféle idegen nyelvet nem beszélő, kimondottan ellenszenves példányokat nemzetközi forgalomba, egyáltalán utasközelbe engednek. A stílus, amit egyik-másik megenged magának, enyhén szólva bicskanyitogató, és a baj ezzel az, hogy az ember azokra is ferdén néz utána, akik nem érdemlik meg. Nagyon sokáig nem volt amúgy ilyen probléma, mert ha nem is tudott angolul a kaller, legalább nem voltak kompenzálandó komplexusai és nem kezelte úgy a nyomorult külföldi utast, mint egy darab szart.
A másik nagy kedvencem, és szintén csak a szokásos, ellenben nemzetfüggetlen probléma, hogy mihelyst a k. Utas leteszi a seggét a vonaton, nekiáll zabálni. Naná, hogy kolbászt, leberkäsesemmelt, vagyis valami orrfacsaróan büdöset, amitől mindenkinek hányingere lesz körülötte. Legközelebb pálpusztait is hozzá, légyszi, ha már lúd, legyen kövér! A szelfizést hagyjuk, ezt se értem, de én régimódi vagyok. Vonatozni egyébként azért szeretek, mert kényelmes, és tudok nézelődni, ami a volán mögül téve hangyabokányit veszélyes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése