Graz most

...nagyon furcsa.

Mivel nem volt életbevágóan fontos, nem mentem ma be a belvárosba. Nem akartam látni a neonzöld jelöléseket, a gyertyákat, a virágokat, a plüssállatkákat, a fényképeket. Nem akarok belegondolni, hogy ha nem viszem haza a Szergejt pénteken, akkor valószínűleg én is arrafelé kószálok aznap, valószínűleg éppen akkor.  
Graz gyászol. Ez egy viszonylag kicsi, csendes város, kielégítő közbiztonsággal. Azonban az, ami történt, váratlanul ért mindenkit. Erre senki sem számított. Az iskolai és egyéb lövöldözések, a robbantásos merényletek távolinak tűntek, egészen szombatig.
Az emberek még mindig döbbenten állnak a 20-i események előtt. Két felnőtt és egy gyerek - egy négyéves kisfiú, a rohadt életbe! - halt meg a szombati ámokfutás során. 36 ember sérült meg a könnyűtől az életveszélyes fokozatig, nem számolva azt a sok-sok járókelőt, bolti eladót, akik látták, átélték, hogy az utolsó rohadék végigszáguld a terepjárójával a zsúfolt belvároson és válogatás nélkül hajt át embereken, az apukát, akinek a karjában halt meg a gyereke, az elsősegélynyújtókat, akik a mentőegységek kiérkezése előtt próbálták menteni a menthetőt - laikusok és szabadnapos szakemberek vállt-vállnak vetve egy olyan tömeges helyszínen, amihez foghatót igen ritkán látni békeidőben.
Hagyjuk most azt, hogy milyen le-felmenői voltak az elkövetőnek! Lehetett volna akár piréz is, amit művelt, az akkor is felfoghatatlan és megbocsáthatatlan. Nincs rá mentség. Bosszút állni másokon a saját elcseszett életéért - ilyet senkinek nincs joga tenni! Nincs joga tönkretenni mások életét azért, mert az övé valahol kisiklott!

Én szerencsés vagyok, mert nincs ismerősöm sem az elhunytak, sem a sérültek között (lehetne).
Holnap be kell mennem a belvárosba, és úgy döntöttem, hazafelé jövet - ha még lehet - meg fogok gyújtani egy-egy mécsest a halottakért. Értük többet már nem tehet senki sem. Nyugodjanak békében!