Visszatértem...

Iszonyatosan elhanyagoltam a blogot már megint, ha jól emlékszem, valamikor június táján született az utolsó bejegyzés. Mentségemre legyen mondva, hogy július végétől gyakorlatilag szeptember közepéig nem volt netem, ami finoman szólva is megnehezítette a blogolást -a  miértről egy kicsit később, talán egy másik bejegyzésben. Egyelőre legyen elég annyi, hogy kicsi Greenie még egy darabig biztosan Grazban marad - immáron teljes jogú zöldségként, végképp kinőve a bérnevelgetett palánta szerepkört.

Igen, itt maradtam. Kiköltöztem a zöldbe (mintha otthon lennék: kisblokkos panel a hetvenes évekből, csak itt van lift), lett pincém, parkolóm (végre nem a kebabos előtt dekkolnak a jószágok és megszabadultam a Sárkánytól is, aki majdnem kidobta Szergejt annak idején az udvarból), és erkélyem, ahol tovább nevelgethetem a növénykéimet. Apropó, növények.
Emlékszünk még a kommandós muskátlimra, Rambóra?

Na, ez itt ő. Jól kigyúrta magát a nyáron... Igazából már lehetne szaporítani, csak még nem mertem letörni egyik kinövését se, nehogy megöljem, ha már ennyi mindent túlélt.
A legújabb kattanásom egyébként most az, hogy márpedig nekem tavasszal hóvirág és gyöngyvirág fog nyílni az erkélyemen. El is ültettem ma a korábban vett hagymákat - kíváncsi leszek, lesz-e belőlük valami. A gyöngyvirág legalábbis nem tűnik biztatónak, a hóvirág talán. Meglátjuk... jövőre kiderül.
Végre végleges helyükre kerültek az árvácskák is - őket valahogy nagyon mostohán kezeltem az idén. Egyrészt beleborítottam őket a kocsi csomagtartójába (Pedig nem is adtam nagy gázt, becs szó!), minek következtében a növénykék szanaszét gurultak, és takaríthattam utánuk a járművet, ami annyira nem aranyozta be a napomat. Másrészt legalább egy hétig álldigáltak a nappali sarkában víz nélkül, mert nem jutottam el odáig, hogy átültessem őket a frissen beszerzett virágládákba.

  Mindegy, a vége a lényeg. A körülményekhez képest láthatóan jól vannak, és csak egy kicsit viselte meg őket a keményebb bánásmód.


Azt senki se kérdezze, hogy hogyan lettem anti-növényistából ekkora kertész, mert nem tudom. Én, aki még egy kaktuszt is képes voltam kinyírni korábban...

 Ők meg itt a bentlakók, néhányukat már korábban bemutattam.



Ja, és hát persze, hogy engem is elkapott a minikert építési hisztéria, mert miért ne - csináltam is mindjárt egy manó-kertet törött cserépbe, házikóval, lépcsővel, ahogy kell.
(Külön köszönet szüleimnek: a tőlük - ajándékba - kapott kalapács nélkül e törött cserép sokkal nehezebben jöhetett volna létre...) Nem azt mondom, hogy egy mestermű, de az enyém.