Többször előfordult már, hogy kobakon nyomott a konyhatündér és nekiálltam mindenféle édességet gyártani. Ez többnyire miért ne alapon történik, de persze ha valaki igényli, akkor nagyon szívhez szóló történetet tudok hozzá költeni. Például mert megígértem, mert Télapó van, mert aranyos vagyok... köhhköhh...
 | |
| A csomagban érkezett békák, valamint Károly, a papagájom |
(Azt se hitte el senki, hogy Anyukám békát küldött a dobozban. Ki kellett bontanom a dobozt, és megmutatni, hogy tényleg béka van benne... Gyógybéka. Igen. Kölessel van töltve. Lehet hűteni és fűteni is, bár azért nem biztos, hogy be merném tolni a sütőbe...)
Visszatérve, a csokis muffin sztori amúgy tavaly nyárra datálódik, ahogyan az az őszinte odamondogatás is, ami a most elkészült muffinok "megrendelője" és köztem fennáll.
Merthogy igazából eszem ágában nem lett volna beindítani a sütőt, de hétfőn szóba került a költözésem (régen beszélgettünk már, vagy ő volt éjszakás, vagy én voltam tesztúton), és hát jöttek a szabvány kérdések - mekkora a lakás, hol van, meg a többi, végül aztán:
- Akkor biztos van konyha...- Igen, nem túl nagy, de azért klassz.
- És van sütőd is?
- Aha.
- Ó, hát akkor tudsz muffint sütni?
Nesze neked fapapucs!
Az illetőről amit még tudni érdemes, hogy esetében a kisportolt vízisikló alkat vérbeli Gombóc Artúrt takar, ráadásul ami a szívén, az a száján is és még csak haragudni se képes rá az ember, mert pontosan úgy tud nézni, mint a Csizmás Kandúr a Shrekben. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni az itt látható bébimuffinokhoz... Nem, nem mind az övé, azért a srácok az irodában is kapnak belőle (meg mindenki, aki betéved hozzánk, vagy éppen a fékpadi sofőrök váltástól függetlenül). Az elmúlt napokban amúgy is folyamatosan csokoládét zabált a társaság, mert a húsvéti maradékot mindenki a kollégákkal kívánta feletetni...(Idő közben rájöttem, hogy a csokoládé/édességevés igazából folyamatos tevékenység. Valakinél mindig van egy tábla lilatehenes, vagy egyéb márkájú csokoládé...)
De hogy ne csak a kajáról essen szó, idekívánkozik még Szuperszamár eheti produkciója is. Merthogy két hétre magára hagyni egy Szuperszamarat csak úgy, büntetlenül nem lehet... Hiába mondtam neki, hogy gyúrjon a nyárra (ez valószínűleg nemigen ment neki, tekintve a húsvét környéki időjárásról nehezen hihette, hogy már tavaszodik), igencsak rosszul esett a pici lelkének, hogy senki se látogatta meg. Apunak így fél órába telt lebeszélni arról, hogy tovább durcizzon... Bár biztos örülne, ha tudná (majd megkérem Aput, hogy mondja meg neki), hogy ma azt mondták rá, hogy nagyon szép. (Igen, ami az egyiknek csak egy Lada, az a másiknak Szuperszamár, a harmadiknak kuriózum. Kicsit félek, hogy a "hozzál róla képet"-től mikor jutunk el a "vezethetem majd ha itt lesz?"-ig, mert Szuperszamár ugyebár családtag...De arra is kíváncsi vagyok, hogy Csodacsacsi hogyan reagálna az illetőre, mert többnyire nehezen barátkozik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése