Nem elég, hogy nem takarítottak ki,
de még a szemetet se vitték le és a mosott ruhát sem voltak
hajlandóak kiteregetni helyettem. Az akut fellépő manóhiány
miatt persze kénytelen voltam én végrehajtani a fentebb
említetteket - a porszívózást még múlt kedden este letudtam,
ahogy az első adag ruha is szépen kimosódott, és kiteregetődött.
Másnapra valamiért - karra gyúrok,
parkolni kell a Szuperszamárral - beleállt a görcsöcske a
hátacskámba és még az olyan bagatel dolgokat is kíméletlenül
fájdalmassá tette, mint az orrfújás, vagy az egyik oldalról
másikra fordulás. Pár nap kenegetés - vivát fekete nadálytő
krém! - és tapaszozás - a Salonpas csodát tud művelni, de
tényleg - után sikerült búcsút vennünk egymástól, így aztán
szombaton annyira elkapott a gépszíj, hogy elfojthatatlan vágyat
éreztem az ablakpucolásra. Szép, napos idő, porszívózúgás, és
hát Anyu is annyit mondogatta...
Na most: ha még egyszer ilyen
történne, akkor valaki vagy verjen jól fejbe, vagy ültessen le
egy csendes sarokba, ahol megvárhatom, amíg a késztetés
elmúlik...
Szerencsére csak három ablakom van,
azok is könnyen elérhetők, nem nagy kunszt, de az ablakpucolás ugyebár
függönymosással is jár...
Én elhiszem, hogy
überhiperszuperromantikus a tizenkét méter műszálas drapéria a
hálószoba ablakán (bérlakás, nem én követtem el!), de
1. rohadtul vonzza a port - a végére
úgy néztem ki, mint Szörnyella deFrász...
2. se levenni, se feltenni nem egyszerű
- fél óra anyázás, harc a gombostűkkel és a gravitációval
Nézték is lent, akik éppen autót
takarítottak, hogy mit balettozik az az idióta ott az ablakban,
belegabalyodva valami halványzöld drapériába.
A jelenlegi dizájnt én ahogy sikerült
felszenvedninek neveztem el. Annyira nem lett gáz - á, dehogy -, de
még néhány ablaknyitás és magától leesik.
Sikerült továbbá a mindeddig a
szállónál hajléktalankodó biciklimet is begyűjteni. Kis
pumpálás, WD-40 és már hasított is a drótszamár.Eddig azért nem hoztam el, mert hóban számomra annyira nem élmény bicajozni, különben is a gumira még az van írva, hogy made in Csehszlovákia, szóval nem mai gyerek...
Vasárnap meg úgy döntöttem, hogy
croissant fogok gyártani leveles tésztából. A miért is kezdtem
sütni kérdésre igen egyszerű a válasz: az ágyból kifordulva és
élelem után kutatva jöttem rá, hogy kifogyott a zsemle készlet
(és bolt nincs nagyon nyitva vasárnap, becsüljétek hát meg,
feleim a plázákat és hipermarketeket odahaza!).
Az ötlet alapvetően nem volt rossz,
csak a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után -
szegénykék, sok mindenre hasonlítottak, csak croissant-ra nem.
Nevezzük őket inkább leveles kiflinek, az közelebb áll a
valósághoz - lekvárral jó volt, mogyorókrémmel jó volt. Ennyi. Különben is olyan vagyok reggelente, mint valami zombi. Nem érdekel hogy néz ki, csak ehető legyen. A különbség még annyi, hogy én nem agyakra pályázom, hanem narancslére és zsömlére...
Emellé persze gyártottam még csokis
párnát (na, az sikerült), meg pizzás rudat (pizza fűszerkeverék
és fűszersó sajt alatt), és pizzás masnit, meg medvehagymás
párnácskákat... Sőt, kivételesen még főztem is! Sóska
főzeléket, mert az pottyant ki a frigóból... (Igen, öltözködni is hasonló tudatossággal szoktam...)
A medvehagymás párnácska amúgy
nagyon guszta lett - itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a
mélyfagyasztott medvehagymát ne hagyjuk felengedni, hacsak nem
akarunk valami zöld izét mászni látni a
konyhapulton...
Itt a recept, ha valakit érdekel.
(Saját kreálmány, nem nagy ördöngősség bolti leveles tésztából
pikpakk megvan)
Greenie-féle medvehagymás párna
Hozzávalók:
leveles tészta (legalább két rúd),
reszelt sajt (lehet bármilyen), medvehagyma, H.Rozália-féle 9
fűszer só (opcinális), tojás (felverve)
Elkészítés:
A leveles tésztát kicsomagoljuk, ha
fagyasztott volt, akkor hagyjuk felengedni.
A medvehagymát felszeleteljük (jó
lesz az szálasan is, nem kell vele sokat piszmogni).
A tésztát félbevágjuk, az egyikre
rászórjuk a medvehagymát és a reszelt sajtot, finoman megsózzuk,
és a másik féllel betakarjuk. A két lapot sodrófával
összenyomjuk.
Megint félbevágjuk középen, egyik
félre a medvehagyma és a sajt (só már nem nagyon kell),
betakarjuk a másik féllel, és megint összesodorjuk.
A tetejét tojással megkenjük,
sajttal megszórjuk, és felszeleteljük.
A sütőt mondjuk 160 fokra
előmelegítjük, és ezen a hőfokon addig sütjük, amíg szépen
megbarnul a teteje. (Hőlégkeveréses sütő-tulajdonosok előnyben,
eszméletlen jól feljön a tészta.)
U.i: Az internetem utálja a gúglméjlt... Folyton ledob. Grrr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése