Igen, sikerült! Most már műorr nélkül is elmehetnék bohócnak...
Mára sikeresen elértem a nátha általam legjobban utált szakaszát, a szipogós-orrfolyós-füldugulóst, bár a best of továbbra is az, amikor az ember odébbtüsszenti a papírcetlijeit...
Ami pozitívum, hogy egyrészt az étterem szagelszívójából feláramló, tömény sült hús és/vagy sült hal szagot csak mérsékelten érzem, másrészt ez már az a rész, amikor már látni a fényt a zsepihalom túlfelén.
Ami negatívum, hogy nem kapok levegőt - tudom, nem is kell most levegő -, és a gondos kezelés (értsd babahátsókrém) ellenére is szegény duda orrom úgy néz ki, mint aki nagyon neki talált szaladni egy kivilágítatlan ökölnek.
További fejlemény, hogy a tánc igenis hasznos, különösen a balett.
Merthogy (a zenét mindenki képzelje hozzá): és rölövé - és hátrahajol - és megy a kéz - meg a fej is közben - és eléri a gyújtásgombot - és kikapcsol a gyújtás - és bekapcsol a gyújtás... és nem röhög...
Balettrúdnál hátat fejleszteni az olyan méjnsztrím... Nem! Megemelt autón (lehetőleg jó széles, hogy jó messze legyen a kapcsoló) a résnyire nyitott, anyósülés felőli ajtó és küszöb közötti minimális térben, az utastérnek háttal állva gyújtást ráadni!
Hamarosan új fejleményekkel és új fényképekkel jelentkezem (Halhaver beköltözött az üvegbe!), addig is tartson meg mindenkit karjában a csápos emelő, én most elmentem inhalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése